Lassan negyven éve lesz, hogy elindult az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés, amely címnek idén egy magyar város, Veszprém és régiója, a Bakony-Balaton régió is viselője. Mennyit változott a kezdeményezés az elmúlt közel négy évtized során?
1985-ben Melina Mercouri görög és Jack Lang francia kulturális miniszterek kezdeményezésére elindult Athénnal mint első helyszínnel az Európa Kulturális Városa programsorozat. A kezdeményezés jól illeszkedett az akkori integrációs lendülethez, amely akkoriban az európai egységtörekvések célba érésének lehetőségét villantotta fel. Ebben az időszakban indul a diákok európai mobilitását lehetővé tévő Erasmus, vagy ekkoriban születik meg a belső piaci program is.
Az Európa Kulturális Városa kezdeményezés más megközelítésből, de szintén az európai integráció kiteljesedését kívánta szolgálni. Míg az Erasmus egy új, nacionalizmustól mentes európai elit kialakítását tűzte ki célul, a belső piaci program pedig az integráció eredeti célját valósította meg, az Európa Kulturális Városa kezdeményezés célja az volt, hogy a múltban gyökerező kulturális örökség felmutatásával, valamint kulturális rendezvényekkel és a kultúra közösségteremtő erejével az európai szinten létező kulturális örökségre hívja fel a figyelmet.
Az eredeti küldetés magától értetődővé tette azt is, hogy 1985-ben elsőként Athén, 1986-ban másodikként pedig Firenze viselhette a címet. A kezdeményezés népszerűségét és hatásosságát azonban jól jelzi, hogy nagyon hamar, már 1990-re meghaladta az Európa Kulturális Városa cím viselésének jelentősége a kulturális örökség felmutatását. Ebben az évben ugyanis Glasgow már azzal a programmal nyerte el a címet, hogy bemutassa, hogyan lehet egy alapvetően hanyatló ipari háttérrel rendelkező várost újjávarázsolni a kultúra segítségével.
Glasgow sikere nem csak új szempontot hozott be a pályázatok elbírálásánál, de egyúttal megalapozta azt az új szemléletet is, amely a kultúrát immáron a gazdasági növekedés és a várospolitika megújításának eszközeként is szerepelteti. Ettől kezdődően szinte minden évben találunk olyan nyertest – idén a görögországi Elefszína tartozik ebbe a csoportba –, amely erre a koncepcióra alapozza ambícióit.
A program történetében a következő fordulópont 1999, amikor átnevezik a kezdeményezést Európa Kulturális Fővárosává. Ebben az évben és a következőben, mintegy az ezredforduló fontosságának megünnepléseként, összesen tíz város – köztük első közép-európaiként Krakkó és Prága – viselhette a címet. A millenniumi láz elmúltával a tagállamok áttértek arra a rendszerre, miszerint egy vagy két kulturális fővárosa lehet Európának egy naptári évben.
2010 újabb mérföldkő az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés történetében. Bár mi, magyarok elsősorban arra emlékszünk, hogy magyar város, Pécs ekkor lesz először Európa Kulturális Fővárosa, a kezdeményezés szempontjából legalább ennyire fontos, hogy ekkor fordul elő először, hogy egy térség viselheti a címet. Essen lesz ugyan – Péccsel és Isztambullal együtt – az egyik nyertes, azonban a város az egész Ruhr-vidéket, és annak minden települését bevonja a programsorozat megvalósításába. Hasonló történik három évvel később Marseille városával, amely pedig Provence-t vonja be hasonlóképpen. Idén Veszprém viselheti hasonlóképpen a Bakony-Balaton térségével közösen az Európa Kulturális Fővárosa címet.
Ez a történeti áttekintés jól mutatja az Európa Kulturális Fővárosa cím változó jelentését is. A kezdeményezés, amely a kezdetekben alapvetően a közös kulturális örökség felmutatására irányult, egyre kevésbé örökségvédelmi, és egyre inkább területfejlesztési programmá alakul. Nagyszerű bizonyítéka ennek Nova Gorica példája, amely 2025-ben lehet a határ által kettévágott város olasz felével, Goriziával együtt Európa Kulturális Fővárosa.
Így teljesedik ki Európa kulturális örökségének hatása napjaink Európájára. A kultúra ugyanis nem csupán a szabadidő eltöltésének kellemes és nemes módja, hanem, mint azt az Európa Kulturális Városa, illetve Fővárosa kezdeményezés bizonyítja, regionális gazdasági növekedést serkentő, identitást erősítő és közösségeket létrehozó és megerősítő ereje. Ezt bizonyítja a közel negyven évvel ezelőtti kezdeményezés több mint hatvan példája.
Kép: Kreatív Európa
