Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2022. október 12-én megtárgyalta és jóváhagyta a Magyarországról készült időszakos monitoring jelentést, és arról határozott, hogy teljes ellenőrzés alá vonja hazánkat. A jelentés meglepetéseket nem tartalmaz: más hatáskörrel rendelkező, legtöbbször EU szervek által elfogadott dokumentumokat is ismétlő anyag, érdemi elemzés nélkül. Ez két dolgot mutat: egyrészt a jelentés készítői nem igazán tudnak önálló értékelést felmutatni, így hitelessége is kérdéseket vet fel. Másrészt azzal, hogy többféle EU-s intézmény által elfogadott dokumentumra hivatkozik külön vizsgálat nélkül, keverve az EU és ET kötelezettségeit, az ET külön ellenőrző mechanizmusainak értelmét kérdőjelezi meg. Az ET Parlamenti Közgyűlésétől, politikai szerv lévén, nem lehet szakmai anyagot remélni, de az talán fontos lenne, hogy a hatásköri kereteket megtartsa. Az így létrejött produktumot politikai dokumentumként lehet felfogni, valódi monitoring célra azonban, szakmai hiányosságai miatt, kevéssé alkalmas.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a 2022-es őszi ülésszak keretében jóváhagyta a görög George Papandreou és az észt Eerik-Niiles Kross jelentéstevők által Magyarország egyes ET kötelezettségeinek teljesítése kapcsán megfogalmazott, a Monitoring Bizottság által korábban már elfogadott jelentést. Megjegyzendő, hogy a Monitoring Bizottság által elfogadott jelentés nem az Európa Tanács rendes, teljes monitoringeljárása, hanem a 2014-től bevezetett, időszakos tagállami kötelezettségteljesítési felülvizsgálat alapján lefolytatott ellenőrzőmechanizmus keretében született meg. A jelentés eredményeképpen a Parlamenti Közgyűlés Magyarország teljes monitoringeljárás alá vonásáról döntött. Ennek célja, hogy a Parlamenti Közgyűlés által kijelölt jelentéstevő rendszeresen látogatást tegyen a vizsgálat alá vont tagállamban, folyamatos párbeszédet folytatva a helyi hatóságokkal, valamint időszakosan értékelve, hogy az érintett állam betartja-e az egyes ET kötelezettségeket. Magának az eljárásnak akkor lehetne értelme, ha az érdemi és szakmailag megalapozott lenne.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1115 (1997) számú határozata kifejezetten rögzíti az irányadó jogforrásokat a tagállami kötelezettségek teljesítése kapcsán. E határozat értelmében a Monitoring Bizottság kizárólag az Európa Tanács Statútuma, az Emberi Jogok Európai Egyezménye, illetve azon egyéb Európa Tanács égiszébe tartozó nemzetközi szerződések tekintetében vizsgálja a tagállami kötelezettségek teljesítését, amelyeknek a vizsgálat alá vont állam részese. A fenti határozattal összhangban a jóváhagyott jelentés maga is rögzíti Magyarország ET kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatban a vizsgálat kereteit. A bevezető részben egyértelműen meghatározásra kerül, hogy a jelentésnek nem célja Magyarország Európai Uniós helyzetének vizsgálata. Ezzel szemben a jóváhagyott dokumentum számos helyen kitér Magyarország különböző Európai Uniós kötelezettségeinek vizsgálatára vagy annak említésére is. Annak ellenére teszi ezt, hogy a 1115 (1997) számú határozatban foglaltak tükrében minden kétséget kizáróan túlterjeszkedik mind a Monitoring Bizottság, mind pedig az Európa Tanács számára biztosított vizsgálati hatáskör keretein.
A jelentés összesen 24 alkalommal hivatkozik az Európai Unió 2020-ban, 2021-ben, illetve 2022-ben elfogadott, nyilvánvalóan más kontextusban készült jogállamisági jelentéseire, azok érdemi elemzése nélkül. A jelentés több ponton is párhuzamot von EP határozatokkal, EU rendeletekkel, illetve az Európai Unió Bíróságának döntéseivel is az ET kötelezettségek teljesítése kapcsán. Ebből az következik, hogy Európa két regionális nemzetközi szervezete, az Európai Unió és az Európa Tanács közötti határvonal homályosodni látszik. Egyébként e kereszthivatkozások a nemzetközi színtéren nem ritkák, mivel az Európai Unió jogállamisági jelentései is számos helyen tartalmaznak ET forrásokra való utalásokat. E kereszthivatkozási metódus alapján szembetűnő, hogy mind az Európai Unió, mind pedig az Európa Tanács előszeretettel alkalmazza egymás anyagát a tagállamok fennálló kötelezettségeinek vizsgálata tekintetében, függetlenül attól, hogy e két szervezet vonatkozásában eltérőek a vizsgálati keretek és maguk az eljárások is. Ennek eredményeképpen az ET különálló jogvédő szerepe, önálló identitása meginogni látszik. Azt, hogy ezt nem csupán külső szemlélő veheti észre, mutatja, hogy az ET jövőjével foglalkozó üléseken is rendre felmerül ez a probléma. Mivel a Parlamenti Közgyűlés alapvetően – az ET 46 tagállama által delegált 612 tagból álló – politikai testület, az általa jóváhagyott megállapítások sem tekinthetők objektív, szakmai elemzésnek. Ez nem is lenne gond, ha a jelentésekre később nem mint objektív szakmai anyagra hivatkoznának ET-n belül és azon kívül.
Érdekes példa továbbá a Klubrádió esetének említése. Itt a jelentéstevők megkérdőjelezték a magyar bíróságnak az adott ügyben született – a Médiatanács döntését helyben hagyó, a jelentés készítőinek nyilvánvalóan nem tetsző – jogerős ítéletét, melyre a magyar kormánynak nincs és nem is lehet ráhatása. Egy tagállami bíróság döntésének efféle megkérdőjelezése alappal vet fel aggályokat a jelentéstevők által meghirdetett lehető legnagyobb mértékű függetlenség fennállásával kapcsolatban.
A jóváhagyott jelentésben a jelentéstevők több mint 30 alkalommal hivatkoznak civil szervezetek által összeállított háttéranyagokra. Ez teljesen helyénvaló lehet mindaddig, amíg ezen hivatkozásokat véleményként kezeli, és a tagállami kötelezettségek betartása tekintetében a vizsgálati megállapítások nem szubjektív értékítéletekkel, hanem valós adatokon alapuló elemzésekkel, illetve egyéb forrásokkal is alátámasztásra kerülnek. A jelentés azonban több helyen a civil szervezetek által készített véleményeket tényként érzékelteti, és aszerint támaszkodik rá, illetve több kifogásolt kérdéskörben sem tudja egyértelműen megjelölni a konkrét ET kötelezettség megsértését. Részben civil szervezetk állításaira támaszkodva számos helyen hivatkozik a kifogásolt magyar jogszabályi környezet dermesztő hatásaira anélkül, hogy konkrétumokat tartalmazna vagy legalább kitérne arra, hogy ezen esetleges hatások pontosan milyen tagállami kötelezettségsértést valósítanak meg.
A jelentéstevők rögzítik továbbá, hogy a függetlenség érdekében párbeszédet folytattak Magyarország Kormányával és egyéb kormányközeli szervezetekkel is, hogy objektív képet festhessenek Magyarország ET kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatban. Mindennek ellenére megállapítható, hogy a kormánnyal szemben kritikus hangvételt megfogalmazó civil szervezetek álláspontjának részletes bemutatásával ellentétben kormányzati álláspont csupán elenyésző számban jelenik meg a jóváhagyott jelentésben.
A jelentés módszertani hibáin túl a vizsgált tárgykörök tekintetében is ellentmondások tapasztalhatók. A jelentéstevők a dokumentum bevezető részében kifejezetten rögzítik, hogy vizsgálatuk három tárgykörre fókuszál: a jó kormányzásra, a bírói függetlenségre, valamint a média helyzetére. Mindazonáltal a jelentéstevők – az általuk meghatározott vizsgálati kereteken igencsak túlterjeszkedve – kitértek az Európai Unió jogállamisági jelentéseiben is ugyancsak visszaköszönő, a migrációval, a nemi egyenlőséggel (ideértve az LMBTQ csoportba tartozók helyzetét is), valamint a Magyarországon működő NGO-k helyzetével kapcsolatos problémakörök átfogó bemutatására is.
A jelentés nem ad egzakt választ arra, hogy a kifejezetten nevesített három fő tárgykörön túl miért vizsgálta ezeket az európai porondon igencsak gyakorta felmerülő egyéb témákat is. A jelentéstevők igencsak nyakatekert érvekkel akképp próbálták meg ezt az ellentmondást feloldani, hogy a fókuszba helyezett tárgykörök vizsgálata tekintetében azért van szükség a migrációval, a nemi egyenlőséggel, illetve az NGO-k helyzetével kapcsolatban észlelt problémák bemutatására, mert e problémásnak ítélt kérdések korábbi, a Parlamenti Közgyűlés által jóváhagyott jelentésekben is központi szerepet játszottak. Ezen túl maguk sem tudják pontosan megindokolni, hogy az általuk készített jelentés logikai koherenciája tekintetében mi miatt térnek el a bevezetőben meghatározott fókuszpontoktól. Emiatt az olvasónak kifejezetten az az érzése támad, hogy a jelentés célja Magyarország tekintetében egy bűnlajstrom összeállítása volt, mely a Parlamenti Közgyűlés képviselőinek politikai üzeneteként még értelmezhető is lenne, szakmailag alátámasztott kiindulópontként azonban nem.
Nyitókép forrása: https://www.coe.int/
