Szerbia Európai Uniós tagságát nem csupán a történelmi múltja, hanem a jelenben betöltött geopolitikai szerepe is meghatározza. Az Európai Bizottság elnöke az Unióhoz intézett beszédében kitért Ukrajna európai perspektívájára, de nem említette meg a Nyugat-Balkánt mint Európa kapujának fő régióját. Mennyiben határozza meg Szerbia saját belpolitikája, valamint az EU Oroszország-politikája a bővítés kérdését? Gyorsítja vagy lassítja a jelenlegi válsághelyzet a bővítési folyamatot?
Míg számos tagjelölt ország zöld jelzést kapott a Bizottságtól, Szerbia nyolc fejezetben nem tudott kézzelfogható előrelépést mutatni: így a vámügyek, az adózás vagy a monetáris szakpolitikát taglaló fejezetekben. Suzana Grubješić, a Center for Foreign Policy elnökhelyettese szerint ennek a Közös Kül- és Biztonságpolitikának való hiányos megfelelés volt az oka. Emellett a jogállamisági problémák és a Belgrád–Pristina párbeszéd elakadása is szerepet játszik az EU-val való fagyos viszonyhoz. A jelenlegi európai háborús helyzetben Szerbia szerepe kettős, hiszen egyszerre Európai Uniós tagjelölt, másfelől Oroszországgal szemben sokkal ambivalensebb álláspontot képvisel – történelmi vagy akár kulturális okok miatt is.
Azonban az októberben esedékes Európai Politikai Közösség első ülése kiutat képezhet a jelenlegi állóhelyzetből. Mind a politikai párbeszéd és együttműködés valamit a kontinens biztonsági helyzete lesz a napirendi pontok között. Bár az ENSZ őszi ülésszakán a szerb elnök újból bejelentette, hogy nem ismeri el Koszovó függetlenségét, az októberi csúcson az összes nyugat-balkáni tagjelölt képviselteti magát.
Az Európát sújtó biztonsági fenyegetés egyrészt az régi sebek kiújulásához vezethet, mint például Oroszország perifériáján, viszont szövetségeket is összekovácsolhat akár a finn–svéd NATO csatlakozást, vagy a svájci EU-s közeledést nézzük. A májusban Emmanuel Macron által felvázolt és von der Leyen Bizottsági elnök által felkarolt kezdeményezés célja, hogy harmadik felek szorosabban kapcsolódjanak az EU-hoz. A francia diplomácia érdeme továbbá, hogy ez lehetővé teszi az energetikai és infrastrukturális fejlesztésekben való nagyobb beruházást a szuverenitás elérése céljából. Ez nevezhető a franciák által támogatott európai Stratégiai Autonómia felé vezető első lépésnek is, mivel a transzatlanti láb nem játszik szerepet a kontinentális találkozón.
A jelenlegi törékeny helyzetben az európai állam- és kormányfőknek a háború utáni helyreállítás és béke kapcsán választ kell adniuk a feltételekre, mind Ukrajna újjáépítése, mind Oroszország felelőssége szempontjából. Szerbia ezen a téren két pad közé kerülhet, ha túlságosan keletre tolódik Európa-politikája. A kézzelfogható gazdasági együttműködések, a pénzügyi támogatás és azok okos felhasználása egy új bizalmi kapcsolatot alakíthat ki az eddig szkeptikus országokkal szemben. Az Európai Uniónak meg kell mutatnia, hogy kontinentális tényező mind geopolitikai, mind gazdasági szempontból. Szerbia példával állhat elő a béke megteremtésével egy új regionális szerződés létrehozása útján, amely Koszovóval kiegészítve aktívan részt venne az európai vívmányok – a négy alapszabadság – megerősítésében.
Néhány hét múlva választ kapunk az országvezetők elszántságára és együttműködési hajlandóságára. Európa a második világháború óta a legnehezebb időszakát éli át, így jelenleg különös felelősségük van a konfliktuskereső országok részéről. Remélhetőleg az Európai Politikai Közösség ülése egy nagyobb rendezési folyamatnak az előszele, amelyben Szerbia és a többi nyugat-balkáni ország szerepe – mint Európa déli kapuja – felértékelődik.
Kép forrása: CVCE.EU
