Az Európai Bizottság szeptember 18-án meghozott döntése lehetővé tette, hogy a magyar kormány végre az európai uniós forrásokról szóló tárgyalások hajrájába jusson. A döntés ugyanakkor kezdetben bizonytalanságot okozott, és felvetette annak rémét, hogy Magyarország nemcsak a jövőbeni, de részben a már megítélt források egy részétől is elesik. Hogyan juthat mégis forráshoz hazánk, és milyen nehézségek állhatnak még elő?
Noha az elmúlt napokban mutatta fel a leglátványosabb fordulatait, valójában már lassan másfél éve kezdődött a magyar kormánynak az európai uniós forrásokért indított küzdelme. Magyarország az európai uniós tagságból adódóan alapvetően két nagy pénzügyi forrásra számíthat az elkövetkező években. Az egyik a kohéziós pénzek rendszere, amelynek folyósítási alapját a kormány által meghatározott és az Európai Bizottság által jóváhagyott operatív programok jelentik. A másik pedig új pénzügyi eszköz, a tagállamok és a Bizottság által 2020 végén létrehozott Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, amelynek alapját a Bizottság tagállamok – így Magyarország – által garantált hitelfelvétele jelenti.
Ez utóbbi tűnt bő egy évvel ezelőtt még a legkönnyebben letárgyalható és megszerezhető forrásnak, hiszen 2021. május közepén a magyar kormány hivatalosan is benyújtotta az Európai Bizottságnak a Nemzeti Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervet jóváhagyásra. A kezdeti biztató jelek után viszonylag hamar lelassultak a tárgyalások, így amikor idén júniusban az új magyar kormány megalakult, gyakorlatilag elölről kellett kezdeni a tárgyalásokat.
2022. július végén a magyar kormány beadta az első operatív programját is jóváhagyásra, teljessé téve ezzel az uniós forrásokért folytatott tárgyalások arcvonalát. Az alapvetően a szakpolitikák fejlesztési céljaira koncentráló tárgyalássorozatban új dimenziót nyitott, amikor az Európai Bizottság napokkal a magyar országgyűlési választások után megindította Magyarországgal szemben a jogállamisági feltételrendszerről szóló eljárást. Az ezt követő, szeptember 18-áig tartó időszak alapvetően befolyásolta a másik két területen folyó tárgyalásokat, hiszen a Bizottság álláspontja eleve lehetetlenné tette volna a kohéziós és a helyreállítási pénzekhez való hozzáférést, ha a jogállamisági kondicionalitási eljárásban nem született volna megállapodás a Bizottsággal.
A több hónapos, rendkívül intenzív tárgyalássorozat a Bizottság szeptember 18-i döntésével ért véget, amely összességében a korábban hangoztatott aggályokra adott megfelelő válasznak minősíti a magyar kormány vállalásait azzal, hogy azok végrehajtását is monitorozni kell. Amennyiben a végrehajtás nem megfelelően zajlik, úgy a Bizottság az uniós források 65 százalékának elvonását kezdeményezi a Tanácsnál.
A magyar kormány tizenhét vállalást fogalmazott meg a Bizottságnak augusztus 22-én elküldött levelében, amely vállalások jelentős része a közbeszerzési eljárások átláthatósága, illetve a magas szintű korrupció elleni küzdelem körül forgott. A vállalások leglátványosabb pontja egy Közbeszerzési Integritási Hatóság létrehozása, amely az európai uniós forrásokból megvalósuló közbeszerzési eljárások ellenőrzését és átláthatóságuknak garantálását látja el. Az új, kormánytól független hatóság november közepén kezdi meg működését. A Hatóság megalakulása és munkájának kezdete egyben fontos fordulópont is lehet a Bizottság és a magyar kormány közötti tárgyalássorozatban: ekkor értékeli ugyanis a Bizottság a magyar kormánynak a végrehajtás terén tett erőfeszítéseit. Amennyiben azokat megfelelőnek tartja, akkor akár vissza is vonhatja a Tanácsnak tett javaslatát, és saját hatáskörben lezárhatja a kondicionalitási eljárást.
A Bizottság szeptember 18-ai döntése azonban nem csak a jogállamisági eljárás szempontjából fontos. Azzal ugyanis, hogy lezárult a kondicionalitási eljárás tárgyalási szakasza, és a Bizottság a magyar vállalásokat megfelelőnek találta aggodalmai eloszlatására, megnyílt a lehetőség, hogy a párhuzamosan zajló, a helyreállítási és a kohéziós pénzek megszerzését célzó tárgyalások az utolsó fázisukba érjenek.
Ezzel elérhető közelségbe került annak lehetősége, hogy az év végéig mind a két forrás tekintetében megszülethessen a hozzáférést biztosító megállapodások aláírása. Így Magyarország – eredeti terveinek megfelelően – forrásvesztés nélkül hasznosíthatja a számára rendelkezésre álló európai uniós forrásokat. Olyan fejlemény ez, amelynek június elején, az új kormány megalakulásakor a közvélemény nem adott túl sok esélyt.
