Az Európai Bizottság szeptember 8-án tette közzé a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálatáról szóló harmadik jelentését. Habár egyes területeken történt előrelépés az előző felülvizsgálat óta, számos szegmensben további sürgető cselekvésekre van szükség.
A környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálatáról szóló jelentést (Environmental Implementation Review – EIR) az Európai Bizottság először 2017-ben, majd 2019-ben, az Európai Zöld Megállapodás (Green Deal) meghirdetése előtt, majd ez év szeptemberében hozta nyilvánosságra a tagállamok országjelentései alapján. A jelentés lényegében összefoglalja az Európai Unió tagállamainak a körforgásos gazdaság, a biodiverzitás megőrzése, a szennyezőanyag-mentesség és az éghajlat-politika érdekében tett erőfeszítéseit, valamint summázza a környezetvédelemre fordított nemzeti ráfordításokat. Az elemzés ösztönzően hathat a tagállamok számára a projektek hatékonyságának növelésére azzal, hogy rámutat az egyes országok vagy szegmensek közötti szakadékokra. A Bizottság iránymutatásokkal, finanszírozással, de akár kötelezettségszegési eljárás indításával is sarkallhatja a tagállamokat a környezetvédelmi politikák és szabályok jobb implementálását, végrehajtását.
A körforgásos gazdaság kialakítása már számos országban zajlik cselekvési tervek vagy nemzeti stratégiák megalkotása révén, azonban meghatározó eltérések figyelhetők meg a tagállamok körforgásos anyagfelhasználásai között. Míg az uniós átlag 12,8%-on áll, a skála 1,3% (Románia) és 30,9% (Hollandia) között mozog. A kiemelt jelentőséggel bíró gazdasági ágazatokban (műanyagok, textil- és építőipar) pedig mindössze öt tagállam (Németország, Magyarország, Málta, Szlovákia és Horvátország) erősítette meg eddig a szakpolitikai kereteket a körforgásos gazdaság kialakítására vonatkozóan.
A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák fenntartása kérdéskörében az EU továbbra sem mutat elmozdulást pozitív irányba, a biodiverzitás továbbra is csökken mind a szárazföldön, mind a vizekben. A védett területek kijelölése nem halad a megfelelő ütemben (habár huszonöt tagállamban már zajlik vagy lezajlott a folyamat), ezért a tagállamoknak fel kell gyorsítania a Natura 2000 hálózatok kiépítését. A jelentés Észtországot emeli ki a vizes élőhelyek helyreállításában, mint követendő példa, valamint a közös agrárpolitika (KAP), illetve a 2023–2027-es KAP-stratégiai tervek átfogó fejlesztésében látja az egyik megoldást a problémára.
További jelentős ügyként jelenik meg az Európai Unióban a lég- és vízszennyezés, valamint a vegyi anyagok használata. Előbbi esetében a Bizottság többször élt már a kötelezettségszegési eljárás intézményével a szennyező anyagok, mint a nagy problémát okozó nitrogén-dioxid vagy a (többnyire a) mezőgazdaságból származó ammónia nagyfokú használata miatt. Ezért például itt is kardinális kérdésként merülhet fel a KAP reformja. Sikeres gyakorlatként említ több, uniós finanszírozással rendelkező, a klíma- és környezetvédelmet célzó LIFE projektet, mint a Mátrai Erőmű dekarbonizációja vagy az Olaszországban (és kis részben Szlovéniában) található Pó-medence régiójában futó energiahatékonysági, közlekedési és infrastrukturális fejlesztés. Továbbá integrált együttműködés áll fenn például a vegyi anyagok szabályozásával kapcsolatban Görögország és Ciprus között a tapasztalatok megosztása érdekében.
Az átfogó jelentés az éghajlat-politika kapcsán meglehetősen derűlátó, ugyanis összeségében megfelelő szintűnek találja a terület jogszabályainak végrehajtását az EU-ban. A 2030-ra kitűzött cél, miszerint a tagállamokban 55%-kal kell csökkennie a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az 1990-es szinthez képest, elérhetőnek látszik, hisz a 2020-as adatok szerint – a légiközlekedést is beleszámítva – már 31%-kal csökkent a kibocsátás az EU-27 országaiban. Ez az adat messzemenően felülmúlja az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben meghatározott, 2020-ig elérendő 20%-os csökkentést. Ehhez többek között az is hozzájárult, hogy immáron huszonöt tagállamban növelték a tiszta és megújuló energiaforrások elérhetőségét és alkalmazását. Követendő példaként a felülvizsgálati jelentés Dánia helyreállítási és rezilienciaépítési tervében szereplő zöld adóreformját emelte ki, amelynek keretében a vállalatok zöld beruházásait adótámogatással illetik.
A projektek a nemzeti források mellett európai uniós támogatással valósulnak meg, amely a 2021–2027-re vonatkozó pénzügyi keretből egymilliárd eurót jelent a zöld beruházások ösztönzésére. A költségvetésen belül emellett a környezetvédelmi politikák végrehajtását a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz is támogatja. Habár a 2020-as adatokra alapuló harmadik EIR-jelentés már számos terület és tagállam előrehaladottságáról tesz tanúbizonyságot, az új többéves pénzügyi keretnek még inkább egyengetni kell a 2030-as, majd a 2050-es célok eléréséhez vezető utat, ugyanis bőven van még mit tenni egy fenntartható Európa kialakításáért.
Kép: EU4Environment
