Mario Draghi lemondásával négy év alatt a negyedik kormánya alakulhat meg Olaszországnak.
A jogszabályok szerint Olaszországban öt évig van hivatalban a választások után felálló kormány. A gyakorlatban azonban az olasz polgárok számára már-már természetes esemény, hogy a ciklus közben lesz új vezetése országuknak. A legutóbbi parlamenti választások 2018-ban voltak a mediterrán államban, ennek következtében menetrend szerint a választóknak 2023-ban kellene ismét az urnákhoz járulniuk. Az elmúlt egy hónap eseményei miatt ugyanakkor ennél korábban, a szeptember 25-ei előrehozott választáson dönthetnek az új képviselők személyéről.
A tavaly februárban megalakuló végrehajtó hatalom a harmadik kormány volt a jelenlegi ciklus alatt. Hivatalba lépését nem előzte meg voksolás, hanem politikai tárgyalások eredményeképpen jött létre, a miniszterelnök pedig Mario Draghi lett, akit szakértelme miatt tekintett az államfő olyan személynek, aki képes átvezetni Olaszországot a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségeken. A kormánynak a Giorgia Meloni vezette Olaszország Fivérein kívül valamennyi politikai erő a tagja lett. Draghi kormányfőként határozottan kiállt Ukrajna mellett, az EU jövőjéről szóló vitában pedig a föderális Unió felé történő elmozdulást támogatta.
Mario Draghi július 21-én mondott le, miután elveszítette a kormánykoalíció három nagy pártjának támogatását. A válságot politikai okok idézték elő. Az Öt Csillag Mozgalom hivatalosan a kormány energiacsomagjával való elégedetlensége miatt vonta meg Draghitól a támogatást, majd ezt követően a két jobboldali párt, a Liga és a Hajrá, Olaszország is kihátrált mögüle. A választásokra a korábbi miniszterelnökhöz, Enrico Lettához kötődő balközép Demokrata Párt (PD), illetve a – radikálisnak is mondott – jobboldali Olaszország Fivérei (FdI) készülhet a legnagyobb várakozással, ugyanis mindkét politikai erőnek az elmúlt hónapok során folyamatosan növekedett a támogatottsága. Kormányt ugyanakkor nagy valószínűség szerint önmagában egyik párt sem lesz képes alakítani, így a győztes szervezet vezetőjére koalíciós tárgyalások várnak. Tekintettel arra, hogy a közvéleménykutatásokban az FdI vezet, valamint, hogy a jobboldali pártok megállapodtak abban, hogy győzelem esetén támogatni fogják egymás miniszterelnök-jelöltjét, a legnagyobb esélye egy jobboldali végrehajtó hatalom megalakulásának van. Ez esetben egy, az Európai Unióval szemben kritikákat megfogalmazó, az erős nemzeteken nyugvó Európát támogató vezetése lesz az EU egyik alapító államának. Mindez pedig azt jelentheti, hogy az Unió vezetőinek újabb országgal szemben kell majd felvállalniuk konfrontációkat a migráció, a helyreállítási alap forrásainak felhasználása vagy éppen az Oroszországot sújtó szankciók terén.
Kép: Bloomberg
