A magyar kormány megvétózta a globális társaságiadó-minimum bevezetését, így az egységes uniós határozat elfogadása újabb hónapokba, de akár évekbe is kerülhet. A novemberben tartandó amerikai választások lényeges változásokat hozhatnak a törvénytervezet elfogadását illetően, így a magyar vétó a globális folyamatok alakítójává vált. Kérdés, hogy meddig maradhat ez így?
Az Európai Unió megalakítása óta az uniós tagállamok közötti érték- és érdekellentétek növekedtek, a közös egységes álláspont kialakítása egyre nehezebbé vált. A Lisszaboni szerződés bevezetése ezt a problémát igyekezett orvosolni, amikor is szűkítette azon szakpolitikák kérdését, amelyek eldöntésekor az EU Tanácsán belül egyhangúságra kellett törekedni. Bár az intézmény döntéshozatali folyamatai így felgyorsultak, a minősített többségi szavazás miatt egyre gyakrabban fordult elő, hogy egyes tagállamok érdekeivel vagy értékeivel ellentétes álláspont született, tovább növelve a feszültségeket.
Az uniós döntéshozatali folyamatok során az utóbbi időben a magyar kormány többször is élt a vétó által nyújtott érdekérvényesítési lehetőséggel. Legutóbb a globális társaságiadó-minimumot érintő kérdésben akadályozta meg az uniós szintű állásfoglalást, amely miatt az EU kénytelen volt a globális témát érintő kérdésben egyelőre visszalépni.
Bár kétségtelen, hogy gyakran eredményes lépés a vétózás, az eszköz gyakori használata kiváltja a döntésbe bevont többi partner éles ellenérzését és ellenállását. Nem meglepő tehát, hogy a nemrég lezárult Európa jövőjéről szóló konferencia zárójelentésének 39. pontja azt indítványozza, hogy a jelenlegi szerződésektől eltérően, bizonyos kérdésekben már az Európai Tanácsban se legyen szükség egyhangú szavazatokra. A javaslatokat az Európai Tanács június 23-24-re tervezett ülésén fogják megvitatni.
Az egyhangúság megszüntetését indítványozó törekvések racionálisak, hiszen minél több tagállam van és minél több érdeket kell egyeztetni, annál nehezebb a döntéshozatal. A dilemma csak hatványozódni látszik, hiszen az orosz–ukrán háború miatt az EU nyitottabb lett a bővítés kérdését illetően. Így, a következő EU-csúcson Georgia, Moldova és Ukrajna csatlakozását is megvitatják. Ezzel párhuzamosan Charles Michel, az ET elnöke az Észak-Macedóniával és Albániával folytatott csatlakozási tárgyalások megkezdését támogatja.
A magyar kormány régóta szorgalmazza az EU bővítését, és jelenleg úgy néz ki, hogy erre sokkal több esély van, mint eddig. Ugyanakkor, nem biztos, hogy hosszú távon ebből egyértelműen nyerni fog. Olaf Scholz, német kancellár a soron következő EU-csúcson szeretné ismertetni a döntéshozatal korszerűsítésére irányuló terveit, amely eltörölné vagy minimalizálná a konszenzusos döntések lehetőségét – csakhogy ehhez a szerződések módosítására volna szükség.
Innentől kezdve az EU leginkább két lehetőség közül választhat. Elsőként, megpróbálhatja az újonnan csatlakozó tagállamokkal is a jelenleg is hatályban lévő szerződések szerint folytatni működését. Az új tagállamok csatlakozása még inkább kiélezné a létező különbségeket, és a tagállamok számának növekedése is felnagyítaná azokat a problémákat, amelyekkel a döntéshozatal során az EU jelenleg is küzd – vagyis képtelen lenne összeegyeztetni az egyes tagállamok érdekeit és értékeit, és így a nemzetközi térben sem tudna eredményesen fellépni. Ez viszont tovább növelné az EU-n belüli feszültségeket. A második megoldás az lehet, hogy sor kerül a szerződések módosítására, így nem volna szükség egyhangú döntésekre és megalakulhatna a többsebességes EU. Vagyis, az egyes szakpolitikák mentén szorosabban együttműködni kívánó tagállamok megtehetik ezt anélkül, hogy a többi állam megakadályozhatná. Így EU képes lenne a globális térben is egységen fellépni. Az egyhangú döntés kivezetése viszont a kisebb tagállamok érdekérvényesítési lehetőségeit jelentősen lecsökkentené, így ezek a perifériára szorulnának. Ez nem feltétlenül jelentene hátrányt, hiszen a periférián lévő tagállamok számára ez a státusz egy viszonylag stabil gazdasági fejlődést és némivel több politikai függetlenséget is hozhatna. Ugyanakkor, kevésbé lennének képesek arra, hogy globális folyamatokba kapcsolódjanak be és hogy a globális térben, több nemzetközi szereplővel együttesen lépjenek fel egy-egy intézkedés mellett vagy ellen.
