Pozitív fogadtatásra talált Franciaország új javaslata a bevándorlók szétosztásáról, a megállapodásig azonban még sok részletkérdést tisztázni kell.
A belügyminiszterek június 10-ei tanácsülésén a francia elnökség uniós migrációs politikára vonatkozó javaslata is napirendre került. Az úgynevezett önkéntes szolidaritási mechanizmus keretében Franciaország azt kezdeményezi, hogy éves szinten egy meghatározott számú bevándorló – a cél a tízezer fő – átvételével az európai uniós országok csökkentsék a frontországokra – Spanyolországra, Olaszországra, Máltára, vagy éppen Görögországra – érkező nyomást. Az első esztendő próbaidőszakul szolgálna, melyet követően állandósítanák a mechanizmust. Az elosztások önkéntes jellegét biztosítva a javaslat nyitva hagyja a teljes távolmaradás lehetőségét, nem határoznának meg kötelező kvótákat és bármely tagállam dönthet úgy, hogy támogatja a kezdeményezést, ám nem fogad be bevándorlókat. A kölcsönös szolidaritás okán ez utóbbi nemzeteknek anyagi támogatást kellene nyújtaniuk az Európai Unió határán fekvő országok számára.
Az uniós migrációs politika reformjának szükségessége 2015-től kezdődően került előtérbe, amikor is a nagy számban Európába érkező bevándorlóknak köszönhetően a politikusok szembesültek az európai migrációs és menekültügyi szabályozás hiányosságaival. A bevándorlás kezelésének alapjául máig két egyezmény szolgál az Európai Unióban. Az egyik a 2008-as migrációs és menekültügyi paktum, mely középpontjában az illegális migrációs elleni közös fellépés áll. A másik dokumentum a dublini rendelet (Dublin III), amelyben az uniós vezetők az „első ország elvét” rögzítették, vagyis azt, hogy alapesetben az az ország köteles gondoskodni a menedékkérelmek elbírálásáról, ahol a menedékkérő először lépett az EU területére. Ez az elv nagy nyomás alá helyezte a határon elhelyezkedő államokat, és felmentést adott más nemzeteknek a bevándorlók átvétele alól.
Ezen kívánt változtatni az Európai Bizottság először a kötelező kvóták ötletével, majd 2020 őszén az új migrációs és menekültügyi paktumra vonatkozó javaslatával. A tervezet kettős fogadtatást kapott, és azóta nem is történt érdemi előrehaladás a területen. Franciaország mostani kezdeményezése újabb kísérletet jelent egy közös migrációs politika kialakítására, és noha a tagállamok többsége – például Németország, Luxemburg, Bulgária, Hollandia – pozitívan reagált a javaslatra, a döntéshozóknak több nyitva lévő kérdést kell még megválaszolniuk, hogy biztosítsák valamennyi nemzet támogatását.
Egyrészről továbbra is érvényes azon országok – Ausztria, Magyarország, Lengyelország – kritikája, melyek azért bírálják a közös fellépésre irányuló javaslatokat, mert azok elfogadóak a migrációval szemben, kezelni akarják azt, nem pedig megállítani. Igaz ez az új paktumtervezetre, és igaz a francia kezdeményezésre is, hiszen abban a mechanizmus rendszeresítése szerepel.
Az európai vezetőknek továbbá ki kell még dolgozniuk számos részletet is – mint például a pénzügyi hozzájárulás mértékét. A gazdaságilag kevésbé fejlett, ám ezt a lehetőséget választó országoknak hosszú távon anyagilag megterhelő lehet, amely az intézkedéstől való távolmaradásukat vonhatja maga után.
A harmadik kérdés ez utóbbihoz kapcsolódik. Szükséges ugyanis eldönteni, megmarad-e az ötlet nem kötelező jellege vagy a Bizottság, későbbi javaslatában szorgalmazni fogja, hogy minden tagállam vegyen részt valamilyen formában a migráció kezelésében? Előbbi kapcsán gondolni kell arra, mi lesz, ha sokan kimaradnának, utóbbi esetben viszont előfordulhat, hogy egyes államok tiltakozása miatt a tervből semmi sem valósul meg.
Kép: European Parliament
