A II. Euro-atlanti védelmi szemináriumot Bonnban és Berlinben tartották meg 2021. október 2–10. között a német védelmi minisztérium fegyveres erők irodája, valamint a German Marshall Fund társszervezésében. Az eredetileg 1982 óta „Manfred Wörner” szeminárum néven futó 9 napos program megújult formában hozza közelebb az Atlanti-óceán két partján lévő fiatal szakértőket.
A korábbi névadó, Manfred Wörner diplomata 1982–1988 között volt Nyugat-Németország védelmi minisztere, valamint a NATO 7. főtitkára 1988–1994 között. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogelődje, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia egykori díszdoktora. Regnálása alatt ért véget a hidegháború, valamint megtörtént Németország újraegyesítése is. Egész életében szorgalmazta egy tágabb európai védelmi közösség létrejöttét az Európai Uniós kereteken túl. A közel 40 éve futó program a transzatlanti párbeszéd megerősítését, egymás stratégiai gondolkodásának megismerését és a kapcsolatépítést is szolgálja. A programban 30 fiatal szakértő vett részt, akik az Egyesült Államok és több európai ország közigazgatásában dolgozik – főként EU-s és védelmi területen. Emellett a magánszektor is képviseltette magát. A jelenleg is vita tárgyát képező uniós stratégiai autonómia, valamint a jövő tavasszal megjelenő EU-s Stratégiai Iránytű (ezzel együtt a NATO Stratégiai Koncepciója) is új megvilágítást kapott. Az amerikai szakértők kifejezett hangsúlyt helyeztek a csendes-óceáni térség, és ezen belül a Kínával kapcsolatos kihívásokra, míg a német és európai kollégák a földrajzi közelség miatt kevésbé konfrontatívnak látják mind az oroszországi és kínai viszonyt. Ez betudható nem csak a földrajzi, hanem az erős gazdasági-energetikai-technológiai függésnek, amely csökkentésével mindenki egyetértett. Az előadások során sokszor felmerült, hogy Európának, és benne az Európai Uniónak többet kell tennie saját védelméért és biztonságáért, amit az amerikai résztvevők is erősen szorgalmaztak. A stratégiai autonómia meghatározását fontosnak tartották az atlanti óceán túlpartjáról, hiszen Washington a NATO-n keresztül még mindig erősen kötődik a kontinenshez.
Természetesen nem duplikálva, sem kiváltva a meglévő NATO képességeket, az EU-nak új és kiegészítő képességekre kell szert tennie, mind a kiber- és infrastruktúravédelem, dezinformáció, szociális és gazdasági reziliencia, valamint a hibrid fenyegetések ellen. Az Európai Tanács állam- és kormányfői is belátták, hogy Európa és az Unió biztonsági érdekei egybeesnek, hiszen a migrációs válság mellett a mostani járványhelyzet is megmutatta egymásra utaltságunkat és kiemelte gyengeségeinket. A válságkövető szerepet fel kell váltania egy sokkal proaktívabb vezetői szerepnek, behozva globális elmaradásunkat és versenyképességi hiányunkat. Ez csakis közös érdekek és reális kompromisszumok mentén történhet.
A hét folyamán sokszor felmerült az USA afganisztáni kudarca, ami intő jel Európa országai számára, hiszen az USA inkább a saját érdekei és belpolitikai problémáira fókuszálva rendezi újra nemzetközi kapcsolatait, aminek középpontjában szövetségesei – mint Ausztrália, Dél Korea, Tajvan, Japán az Egyesült Királyság –, valamint vetélytársai, Kína és Észak-Korea vannak.
Az újjáalakuló nemzetközi hatalmi térben az EU-nak kreatív megoldásokhoz kell folyamodnia, amennyiben komolyan gondolja saját védelempolitikájának kiépítését, mivel a „single-set of forces” elv mentén épült ki együttműködése a NATO-val. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nincsen külön tagállami EU-s és NATO-s hadsereg”, így nehezebb elkerülni a párhuzamosságokat. Viszont véletlen egybeesés, hogy az EU Stratégiai Iránytűjét – és lehetséges katonai doktrínája – a NATO Stratégiai Koncepciójával egy időben dolgozzák ki. Egy összehasonlító elemzés keretében fontos lesz kiemelni a különbségeket, amiből kiderülhet, hogy milyen új „védelmi” identitást képzel magának az Unió. A következő fél év háttérmunkával és szakmai egyeztetésekkel fog telni, ami akár a decemberi Európai Tanács ülését is érintheti. Ötletekből jelenleg nincs hiány, viszont az idő sürget, és az EU-t érintő fenyegetések nem szunnyadnak. A cselekvőképesség és az ebből fakadó védelmi jelleg megteremtése sietségre ad okot, hiszen egy következő járvány- vagy migrációs hullám, illetve növekvő hibrid- és kiberfenyegetések kiszolgáltatottá teszik a társadalmakat.
Szerencsére az Atlanti-óceán túlpartján és az öreg kontinensen is érzékelik a romló nemzetközi biztonsági helyzet kockázatait, viszont Európának fontos lesz saját érdekeit figyelembe venni mind az orosz és kínai kapcsolatok terén is. Az értékek/érdekek védelmét erős pragmatizmussal kell kiegészíteni. Egy új kiéleződő gazdasági hidegháború legnagyobb vesztese Európa, és benne az Európai Unió lenne, így utóbbinak különös felelőssége van megtartani a kontinens békéjét és megteremteni saját szuverenitását. Ezt csakis egy erős gazdasági és védelmi pozícióból teheti meg, így a nemzetközi partnerek szemében is komoly tényezővé válhat. Csak a politikai akaraton múlik, hogy milyen irányba haladunk tovább, mivel a cselekvés hiánya végső soron az EU és tágabb körben Európa globális marginalizációjához vezethet.
A kép forrása: honvedelem.hu
