A Bizottság legújabb elemzése rávilágít a különböző tagállamok és régiók közötti társadalmi és gazdasági különbségek növekedésére.
Az Európai Bizottság a napokban tette közzé az Európai Foglalkoztatási és Társadalmi Fejlesztésre vonatkozó 2021-es elemzését, amelyben elsősorban a világjárvány gazdasági és társadalmi hatásait vizsgálták. Az elemzés megállapításai nem tartalmaznak meglepő fordulatokat: alátámasztották azokat várakozásainkat, amelyek szerint a válságból való kilábalás és erősödés „K” alakú lesz. Más szavakkal, az egyes országok és régiók közötti társadalmi és gazdasági különbségek egyre hangsúlyosabbá válnak, és a jelentés szerint az egyes társadalmi rétegek közötti különbségek is nőttek.
A dokumentum több szempontból elemzi a világjárvány társadalmi és gazdasági hatásait, így többek között kitér arra is, hogy a munkanélküliség súlyosan érintette az Európai Unió tagállamait. 2020-ban a foglalkoztatási ráta az EU-ban 1,5 százalékkal, az euróövezetben 1,6 százalékkal csökkent. Ez annak tükrében éles, hogy a foglalkoztatási ráta 2013 óta folyamatosan növekedett és a világjárvány előtt és 2019-ben rekordszámot ért el (209 millió és 161 millió, illetőleg). Fontos kiemelni, hogy a munkaerőpiacon bekövetkezett negatív változások jóval mérsékeltebbek voltak, mint más fejlett gazdaságokban, például az USA-ban, ahol ez a ráta, ugyanebben az időszakban 6,3 százalékpontot csökkent.
Az Európai Unióban mért kevésbé drasztikus hatás leginkább a tagállamok foglalkoztatást támogató kormányzati intézkedéseknek, mint például a rövid munkaidős munkaprogramoknak és hasonló munkahelymegtartó intézkedéseknek tulajdonítható. Ezeket különböző mértékben minden tagállamban végrehajtották és az intézkedéseket a SURE uniós alapokból támogatták. A mintegy 100 milliárd eurós eszköz támogatása megközelítőleg 25-30 millió embert ért el. Mindezek ellenére, a foglalkoztatási ráta különböző arányban alakult az egyes tagállamokban. A legmeredekebb csökkenést 2019 és 2020 között Spanyolországban (-2,3 százalékot), Írországban (-1,7 százalékot) és Bulgáriában (-1,6 százalékot) mérték. A vizsgált időszakban csak három országban, Máltán, Lengyelországban (+ 0,6 százalékos arány mindkét esetben) és Horvátországban (+ 0,2 százalékpont) növekedett a foglalkoztatottak aránya. A válság nem csupán az tagállamok gazdasági versenyképessége közötti eltéréseket erősítette fel, hanem az egyes tagállamokon belüli regionális különbségek is látványosabbá váltak. A munkanélküliség mindenekelőtt a vidéki régiókat érintette negatívan, ahol ötször nagyobb arányt mértek, mint a városokban, hiszen a vidéken lévő munkahelyek jellege sokkal kevésbé tehette lehetővé a világjárvány alatt gyakran szükségesség vált távmunkát. Kulcsfontosságú lenne, hogy az egyes tagállamok helyreállítási alapjainak intézkedései az egyre élesebb regionális különbségeket is figyelembe vegyék. Ennek hiányában több millió uniós lakos gazdasági és társadalmi leszakadása képzelhető el.
