Az idő előrehaladtával egyre inkább úgy tűnik, hogy a koronavírus-járvány második hullámában sem kerülhetőek el a korlátozó intézkedések. A lakosok türelmetlensége azonban nő, ami komoly társadalmi következményeket vonhat maga után.
Tavasszal, a koronavírus-járvány kitörésekor valamennyi európai uniós tagállam az egészségügyi rendszerük ellátóképességének védelmére helyezte a hangsúlyt a válság kezelésekor. Ez a döntés egyfelől a helyzet váratlanságából és így a kormányok felkészületlenségéből, másfelől a világjárvány kezelésében való járatlanságukból fakadt. Következésképpen, a politikai vezetők márciustól szigorú korlátozásokat vezettek be Európa-szerte, hogy csökkentsék az érintkezések számát, ez által pedig a vírus gyors terjedését. Az iskolákat, egyetemeket bezárták és távoktatást rendeltek el, továbbá a munkavállalók számára is otthoni munkavégzést írtak elő. Az éttermek, szállodák és más szolgáltatások nem fogadtak vendégeket, és a polgárok sok esetben nem csak az országot, de a lakhelyüket sem hagyhatták el hónapokon keresztül. Ezek az intézkedések azonban azt vonták maguk után, hogy az államok gazdasági teljesítménye jelentős mértékben visszaesett, megnövekedett a munkanélküliek aránya, a digitális oktatás pedig csak tovább mélyítette a meglévő társadalmi különbségeket.
Az európaiak ugyanakkor mindennek ellenére megértéssel, illetve türelemmel fogadták a korlátozó intézkedéseket és fegyelmezetten követték a kormányok utasításait. A nyár elején úgy tűnt, hogy a válságkezelés eredményes volt, az illetékes hatóságok egyre kevesebb fertőzöttet jelentettek, a határok megnyitottak, az emberek fellélegezhettek. Az Európai Unióban is újból személyesen tárgyalhattak a politikusok a koronavírus utáni talpraállásról.
A júliusi és augusztusi kikapcsolódások miatt a tagországok szeptembertől ismét azzal számoltak, hogy a új megbetegedések száma megint emelkedni fog, ám akkor már gazdasági és megélhetési szempontokat is figyelembe véve, az életet a lehető legszokványosabb módon kívánták folytatni. A döntéshozók a maszkviselésen, a távolságtartáson és a higiéniai előírások betartásán kívül nem szándékoztak különleges elvárásokat támasztani az állampolgáraik irányába. Ezen okból, azt a magyar bejelentést, miszerint ősztől újból lezárásra kerülnek az országhatárok, egyes nemzetek mellett, Brüsszelből szintén kritikával illették. A különutas szabályozások elkerülése érdekében tett javaslatot az Európai Bizottság egy közös feltételrendszer kialakítására, amely alapján egységesen határozható meg, mely országokból utazhatnak szabadon a polgárok, és melyekből nem.
Az élet azonban felülírta az elhatározásokat, és a jelenbéli folyamatok más irányba mutatnak. Az utóbbi hetekben a legtöbb európai államban rohamosan növekszik a fertőzöttek aránya, Csehországban, Magyarországon, vagy éppen Olaszországban pedig a napi esetszámok újra és újra rekordot döntenek. Noha az Európai Unióban még személyes tanácskozások zajlanak, egyre több politikus kényszerül karanténba vonulni a koronavírus miatt, így kérdéses, hogy a döntéshozók meddig tarthatnak ki a hagyományos mód mellett, és mikor kell visszatérniük az online szférába. A járvány egyre gyorsuló ütemű terjedésének megfékezése céljából a kormányok fokozatosan vezetik be a tavaszról már ismerős korlátozó intézkedéseket. A legkisebbek kivételével a diákok otthonról kötelesek tanulni Szlovéniában, Szlovákiában, Lengyelországban, illetve Csehországban. Időszakos kijárási korlátozások, valamint a szolgáltatás szektort érintő szigorítások vannak érvényben az előbb említett négy országban, továbbá Írországban és Spanyolországban, valamint Belgium, Olaszország és Franciaország egyes részein. Magyarországon a nyílt téren tartott tömegrendezvényeken vált kötelezővé a maszk használata. A szigorúbb szabályok és az őket meghozó államok köre pedig napról napra bővül.
Az Európai Unió tagjainak azonban ez alkalommal már nem csupán a gazdasági nehézségekkel kell szembenézniük, amelyből a kilábalás az újabb intézkedések miatt várhatóan még hosszabb időt vesz majd igénybe, de saját polgáraik elégedetlenségével is meg kell küzdeniük. Egyre több helyen vonulnak ugyanis utcára az emberek, hogy tiltakozzanak a kormányzati döntések ellen, és anyagi segítségnyújtást követeljenek egzisztenciális biztonságuk megteremtéséhez. A demonstrációk rendre zavargásokba torkollnak, egyelőre erőszakos cselekmények nélkül, a tüntetéseken túl pedig az állampolgárokat könnyedebb, fegyelmezetlenebb magatartás jellemzi a vírus elleni védekezés területén, mint ahogyan az a tavaszi időszakban volt tapasztalható.
A gazdasági problémák kezeléséhez jelentékeny támogatást nyújtanak majd az európai uniós források, így a legtöbb szereplőnek érdekében áll a többéves költségvetés és az ahhoz kapcsolódó újjáépítési csomag mihamarabbi elfogadása. Ez jelen pillanatban legfőképpen az Európai Parlamenten múlik, a folyamatok bizakodásra adnak okot. Ennél nehezebb lesz az emberek növekvő feszültségét kezelni, hiszen, amíg nincsen vakcina, addig látható, hogy elkerülhetetlenek a korlátozások, melyek ugyanakkor csak abban az esetben lehetnek hatékonyak, ha a lakosok is partnerek bennük. Odafigyelés és együttműködés nélkül a jelenleginél sokkal súlyosabb társadalmi – és politikai – válság alakulhat ki, ami viszont a védőoltást követően is velünk marad.
