A bejrúti robbanás tovább mélyítette Libanonban a politikai, gazdasági és társadalmi válságot. Az Európai Unió segítséget ígért partnerországának az újjáépítéshez, amelyhez közös elhatározásra és hosszú időre lesz szükség.
Augusztus 4-én két robbanás rázta meg Bejrútot. Az ammónium-nitrát raktár megsemmisülése több száz lakos halálát okozta, több ezren megsérültek és körülbelül háromszázezer polgár kényszerült elhagyni a lakóhelyét. Az emberi tragédiákon túlmenően, az ezidáig is gazdasági nehézségekkel küzdő állam gabonakészletének jelentős része szintén odaveszett a robbanás következtében. A nemzetközi közösség tagjai rövid időn belül reagáltak a történtekre, és a világ minden részéről segítséget ajánlottak fel Libanonnak. Nem meglepő módon, az egykoron francia irányítás alatt álló országba az európai vezetők közül elsőként Emmanuel Macron, Franciaország köztársasági elnöke látogatott el. Bejrúti tartózkodása során az államfő biztosította a libanoni polgárokat a támogatásáról, a politikai elittel szembeni elégedetlenségre reflektálva garantálta, hogy a segélyek valóban a rászorulókhoz kerülnek, e mellett pedig összeurópai segítségnyújtást is ígért a társadalmi, gazdasági válság mérséklése végett. Mindezt nem alaptalanul tette, hiszen az európai uniós intézmények vezetői ugyancsak a katasztrófa utáni közös helyreállítást szorgalmazták.
Az Európai Unió és Libanon több szálon is kapcsolódik egymáshoz. A közel-keleti ország egyfelől részét képezi az EU szomszédságpolitikájának, amelynek keretén belül a két fél 2016-ban meghatározta az úgynevezett „partnerségi prioritásokat”, aminek a legfontosabb sarokköveit a társadalmi, gazdasági fejlődés, a demokrácia és jogállamiság stabilizálása, továbbá a biztonságpolitika területén való együttműködés jelenti. Libanon másfelől a migrációs válság kezelésében is fontos szövetségese az Európai Uniónak. Az államban ugyanis mintegy másfél millió szír menekült él, ellátásukkal pedig a libanoni kormány és a helyi szervezetek hozzájárulnak ahhoz, hogy akár Ciprusnak, akár Görögországnak – és rajtuk keresztül az EU-nak – a közel-keletről érkezőknek kisebb tömegével kelljen szembenéznie. Ebből fakadóan az Európai Unió rendszeres anyagi támogatást biztosít mindazoknak az országoknak – közöttük Libanonnak is -, amelyek a menekültek befogadásával enyhítik a nyomást a közösség külső határain. Már csak ez utóbbi tényező miatt is érdeke az EU-nak, hogy a robbanás okozta válságból minél hamarabb talpra tudjon állni Libanon, gazdasági és politikai értelemben egyaránt.
Az eltűntek felkutatásához, a sérültek ellátásához nem csupán anyagi, de humánerőforrást és egészségügyi eszközöket is biztosítottak az európai nemzetek. Magyarországról, Hollandiából, Lengyelországból, Németországból és más államokból orvosok, szakemberek érkeztek a libanoni fővárosba, hogy támogatást nyújtsanak a helyi erőknek. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen további intézkedéseket is kilátásba helyezett, és szorgalmazta a politikai pártok közötti együttműködés megteremtését. Utóbbi eredeti formájában már nem valósulhat meg, Libanon kormánya ugyanis lemondott, az állampolgárok pedig a politikai élet teljes megújulását követelik. Az előrehozott választások talán elhozzák ezt a változást, az azonban biztos, hogy a néhány évvel ezelőtt közösen kitűzött célok megvalósításáig még hosszú út vezet.
Kép: Portfolio
