A német elnökség rendkívül ambiciózus célt tűzött maga elé, amikor elhatározta, hogy az év végéig elfogadják a többéves pénzügyi kerettervet és a gazdasági újjáépítési csomagot. Igaz, az idő szorításában nem is tehetett nagyon mást. Most azonban a tagállamok és az uniós intézmények kölcsönös vétópozíciói is nehezíti a soros elnökség dolgát.
Azzal, hogy a Tanács és az Európai Parlament még 2018-ban úgy döntött, hogy ráér elfogadni a következő hétéves pénzügyi kerettervet, és így nem volt hajlandó érdemben tárgyalni a Bizottság 2018. májusi tervezetét, úgy tűnik, csapdába csalta magát. Pontosan az látszik történni, amit annak idején Günther Oettinger, akkori költségvetésért felelős biztos megfogalmazott. Nevezetesen, ő azért terjesztette elő még 2018 májusában az első tervezetét a Bizottságnak, mert úgy gondolta, hogy amennyiben nem fogja az Európai Parlament még az európai parlamenti választások előtt megtárgyalni és elfogadni a tervezetet, akkor súlyos időzavarba kerül ismét az Európai Unió döntéshozatali gépezete. A jóslat valósággá vált.
A német elnökség kétségtelenül ambiciózus célt tűzött ki maga elé, amikor elnökségi programjában elsődleges prioritásként jelölte meg a többéves pénzügyi keretterv és a gazdasági újjáépítési csomag elfogadását az év végéig. Nem is nagyon tehetett mást. A mostani többéves pénzügyi keretterv hatálya lejár december 31-én, az újnak el kellene kezdődnie 2021. január elsején. Az már most biztos, hogy ténylegesen nem tud elkezdődni, hiszen január elsejére már akkor sem tud elkészülni a teljes jogszabályi környezet, ha időközben magát a pénzügyi kerettervet el is fogadják. De legalább magának a hétéves költségvetésnek meg kellene születnie addig.
Ugyanez vonatkozik a gazdasági újjáépítési csomagra. Ha azt akarják, hogy valóban segítséget jelentsen a tagállamoknak, akkor őszig nemcsak meg kellene születnie a politikai akaratnak, de azt cselekvéssé is kellene változtatni. Ha a gazdasági válság által sújtott országok nem látnak idén pénzt, akkor a gazdasági újjáépítési alap – és vele együtt az Európai Unió reagálási képessége – hitelét veszti a külvilág szemében.
Egyelőre azonban nem túl jók a német elnökség kilátásai. A többéves pénzügyi keretterv tárgyalásai során most még nem látható, hogy oldják fel az alapvető ellentétet a különböző nemzeti álláspontok között. Nem körvonalazódik ugyanakkor a megegyezés a másik témában sem. A Bizottság mind a két esetben, úgy tűnik két tűz közé szorult. A takarékos négyek – Ausztria, Dánia, Hollandia, Svédország – mind a két kérdésben sokallják az Egyesült Királyság nélküli európai uniós költségvetés méretét, valamint a felzárkóztatásra szánt pénzeket, és helyette inkább a modernizációs és a társadalmi-gazdasági átalakításoknak, a versenyképesség növelésének a támogatását várnák el a költségvetéstől. Velük szemben a kohézió barátai – a közép-európai és dél-európai országcsoport – a felzárkóztatási pénzek növelésének célját tűzték zászlajukra.
Még bonyolultabb a helyzet a gazdasági újjáépítési csomag tekintetében, ahol három fronton vívja harcát az Európai Bizottság. A takarékos négyek szerint a támogatások helyett inkább a hitelekre kellene helyezni a hangsúlyt a csomag belső szerkezetében. A déli országok éppen ellenkezőleg, minél több támogatást, és minél kevesebb hitelt szeretnének látni. A visegrádi országok pedig igazságtalannak tartják az újjáépítésre szánt pénzek leosztásának módját, hiszen az egyébként gazdagabb országok jobban járnak vele, mint szerényebb körülmények között élő közép-európai társaik.
A német elnökség, pozíciójából és meggyőződéséből adódóan is az Európai Bizottság mellett áll. Ez kétségtelenül nagy segítség, nem teszi azonban könnyebbé sem az elnökség, sem pedig a Bizottság helyzetét. Jól érzi ezt maga Angela Merkel szövetségi kancellár is, hiszen az Európai Parlamentben elmondott, a német elnökség prioritásait bemutató beszédében különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy érzékeltesse a parlamenti képviselőkkel: olyan rendkívüli időket él most az Európai Unió, amikor a gyors cselekvés nemcsak hatékonyságot, hanem életképességet is jelent.
A német elnökség jól láthatóan arra összpontosít, hogy a költségvetési és az újjáépítési csomag vitája során felmerülő nemzeti érdekellentéteket kezelje. Jelezte ezt Merkel is az uniós intézmények vezetőivel tartott találkozóján. Mind a német, mind pedig az uniós intézményi diplomácia ennek megfelelően készül a meggyőzés teljes technikai és politikai apparátusával a július 17-én és 18-án sorra kerülő Európai Tanácsra, ahol egy sor nemzeti vétópozíciót kellene átfordítani, hogy elérjék a szükséges konszenzust.
Mindeközben azonban, némileg váratlanul, egy újabb front nyílt, nem könnyítve meg a német elnökség helyzetét. Mivel Angela Merkel július 8-i európai parlamenti beszédében a képviselők egyértelműen azt érezték, hogy a kancellár előrébb helyezi a fontossági sorrendben a visegrádi országok – elsősorban Lengyelország és Magyarország – támogatásának megszerzését a költségvetéshez és a gazdasági újjáépítési csomaghoz, mint az uniós támogatások folyósításának a jogállamisági kritériumok teljesítéséhez kötését, ezért most az Európai Parlament fenyegetőzik vétóval, amennyiben ennek bevezetése nem történik meg.
A német elnökség tehát könnyen kerülhet megoldhatatlan helyzetbe. Az ügyek előrehaladásához és az egymást is blokkoló kölcsönös vétópozíciók felszámolásához szüksége lesz a német Európa-politikának minden tekintélyére és befolyására. A megmérettetés első fordulója az Európai Tanács ülésén kerül sorra.
