Az Ukrajna elleni háború ismét rávilágított a kritikusnyersanyag-ellátás stabilitásának fontosságára az európai ellátási láncok általános ellenálló képességének erősítésében. Ugyanakkor, miközben haladunk a zöldebb és digitálisabb jövő felé vezető úton, az erőforrások széles körének biztosítása fontosabb, mint valaha.
Az Európai Bizottság a megnövekedett geopolitikai bizonytalanság miatt fel kívánja gyorsítani az EU számára kritikus nyersanyagokra vonatkozó munkát, ezért jogalkotási javaslatot készít elő annak érdekében, hogy a kontinens ellátása egy nyersanyag esetében se függjön egyetlen forrástól. Az EU feldolgozó kapacitása ugyanis számos kritikus nyersanyag (mint a germánium, szilícium, lítium, nikkelszulfát, kobalt, mangán, ritkaföldfémek) esetében korlátozott, és gyakran egyetlen földrajzi beszerzési helytől függ. Az elektromos motorok gyártásához elengedhetetlen ritkaföldfémek vagy a könnyűszerkezetes alkatrészekhez kritikus magnézium beszerzésének 90%-a például ugyanabból az országból származik.
A kritikus nyersanyagokat illetően 2008 óta létezik uniós stratégia, 2020 szeptemberében pedig egy erre vonatkozó cselekvési tervet is elfogadtak. Utóbbi alkalmával összeállítottak egy 30 nyersanyagot kritikusnak minősítő listát is, köztük több olyannal, amely egyre fontosabb szereplője az energiaágazatnak, mint a lítium és a kobalt. 2011-ben a lista még csak 14 nyersanyagból állt. A Bizottság most – részben Európa orosz energiahordozóktól való függőségének a példájából okulva – különösen fontosnak tartja az ellátással kapcsolatos munka fokozását.
Mindez megnyilvánul a folyamatban lévő uniós szakpolitikai intézkedések ösztönzésében, az EU ellenőrzési kapacitásának megerősítésében, illetve a különböző kulcsfontosságú nyersanyagok ellátásának biztosításához való hozzájárulásban. A kezdeményezés célja az európai értéklánc megerősítése az ásványkincsek és az európai stratégiai érdekű kritikus nyersanyagprojektek azonosításával, miközben előtérbe helyezi a magas szintű környezetvédelmet, beleértve a körforgásos gazdaságot és az erőforrás-hatékonyságot előmozdító projekteket is. A zöld és digitális átállás új függőséget teremthet a kritikus nyersanyagok terén, ami gátat jelenthet az ipar ellenálló képességének erősítésében, és alternatív megoldásokra lehet szükség. Ennek megfelelően több erőfeszítésre van szükség az európai nyersanyagok használatának ösztönzése érdekében. Egyes kritikus nyersanyagok terén a tagállamok hosszú távon sem lesznek önellátók, ezért az ellátás biztonságát fokozhatja, ha az EU szorosabb kapcsolat kiépítésére törekszik a kritikus nyersanyagot adó országokkal.
Európa mély függősége harmadik országoktól vitathatatlan, az európai stratégiai függőségek első elemzése szerint 2021-ben az olyan termékekhez szükséges nyersanyagok kevesebb mint 2%-át állítottuk elő, mint az akkumulátorok, a szélerőművek vagy a robotika. Ezek a stratégiai dependenciák elsősorban az európai gazdaság olyan kulcsfontosságú ágazatait érintik, mint például az autóipart és az elektronikai ipart. Oroszország például a világ legnagyobb vasérckészletével rendelkezik, valamint jelentős a különböző acélötvözők előállításában is – ennélfogva akár az egész európai acélipar nyersanyagellátása akadályokba ütközhet, olyan iparágak működését veszélybe sodorva így, mint a gépipar, az építőipar, a védelmi ipar vagy a hazánkban is jelentőségteljes járműipar.
Önmagában azonban nem a függőség a fő probléma, sokkal inkább a függőségek erős koncentrációja. Az EU-n kívül tekintve tehát a legfontosabb feladat a beszerzési források diverzifikációja. Ez egyrészt további szabadkereskedelmi megállapodásokkal, valamint a már meglévő és kialakítás alatt álló stratégiai partnerségek keretében mozdítható elő. Mindeközben – a cselekvési tervnek megfelelően – a nemzeti földtani/bányászati szolgálatokkal együttműködve a Bizottság feltérképezte az EU-ban található nyersanyagokat.
A 2022. márciusi Versailles-i Nyilatkozatot követően a REPower EU cselekvési tervben már konkrétan be is jelentették a Bizottság jogalkotási javaslatának előkészületeit, júniusban pedig amerikai kezdeményezésre elindítottak Torontóban egy „Minerals Security Partnership” nevű kezdeményezést is, melynek célja, hogy a hasonlóan gondolkodó országokkal és szervezetekkel élénkítsék a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos információáramlást, azonosítsák a beruházási lehetőségeket, erősítsék az együttműködést, ezzel is megosztva a kockázatokat és a várható előnyöket.
A tagországok állampolgárainak és az érdekelt feleknek véleményét kikérő nyilvános konzultáció 2022. november végén zárult, a Bizottság most párhuzamosan dolgozik a hatásvizsgálaton és a tervezeten, melyet aktuális napirend szerint március 8-án kíván bemutatni.
Korunk technológiai fejlődéséhez, megnövekedett nyersanyagigényeinkkel kapcsolatos problémáinkra hathatós megoldást kell találjunk. Magyarország legfőbb érdeke is ez, hiszen a probléma nagymértékben érinti a magyar gazdasági szereplőket is, többek között a chip-, műtrágya- és akkumulátorgyártás terén. Az Európai Bizottság – majd a Parlament és a Tanács – következő lépésére jól tesszük tehát, ha mind árgus szemekkel figyelünk, mert a megalkotandó jogszabály tartalma nem csupán megannyi hazai kis- és középvállalkozás sorsának, de országunk gazdasági stabilitása, jövőnk, és jóllétünk alakítója is lehet.
Kép: Flickr
