Hazánk északi szomszédjának gazdasága szerkezetét tekintve meglehetősen hasonló Magyarországéhoz. Az 5,5 milliós Szlovákia adottságai és helyzete bár néhol eltér a Visegrádi Együttműködés többi országától, azonban az orosz energiahordozókkal szemben kivetendő újabb európai uniós szankciók kapcsán szomszédunknak Magyarországéhoz hasonló dilemmákkal kell szembenéznie.
A jelenlegi felfokozott közhangulatban az elérendő energiapolitikai célok iránti vágyak gyakran háttérbe szorítják az infrastrukturális adottságokból eredő korlátok figyelembevételét. Szlovákia ugyan jelezte az Európai Unió felé különböző aggályait a hatodik szankciós csomagot illetően, mely az Oroszországgal való kőolaj kereskedelmet is felszámolná, de azt is egyértelművé tette, hogy nem fog vétójogával élni, és támogatni fogja a javaslatot.
A szlovák gazdaság közelmúltja
A 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozó államok közül sokáig egyértelműen Szlovákia volt az az ország, melynek csatlakozását követő gyors felívelésére a régióból mindenki a legszebb gazdasági sikertörténetként tekintett. Ugyan a magyar és a szlovák gazdaság némiképp eltérő pályát járt be nemzeti szuverenitásuk visszanyerése óta, azonban a két ország előtt álló gazdasági kihívások és kockázatok, valamint biztonsági fenyegetések a hasonló geopolitika adottságokból fakadóan többnyire meglehetősen egyformák voltak. A tervgazdálkodásról a piacgazdasági rendszerre átálló Szlovákia a rendszerváltozást követően körülbelül 20%-os[1] GDP arányos államadósság rátával kezdhette meg az átalakulást, Magyarország közel 70%-ossal[2]. Részben ezen hátrányból, részben számos egyéb belső és makrogazdasági okból kifolyólag, a 2008-as pénzügyi és gazdasági világválságig Szlovákia sikeresebben folytatta gazdasági felzárkózását a nyugat-európai országokhoz. Az egykori szlovák miniszterelnök, Mikuláš Dzurinda érdeme, hogy létrejöttek azok a mély gazdasági reformok, amelyek megteremtették a tartós növekedési pálya feltételeit. A világválságot követő évben, 2009. január 1-jén Szlovákia csatlakozott az euróövezethez. A magyarhoz hasonlóan rendkívüli mértékben exportorientált szlovák gazdaság a válság következtében az európai uniós átlagtól nagyobb mértékű gazdasági visszaesést szenvedett el. Ennek ellenére a tény, hogy a szlovák gazdaság a kritikus 2009-es évet nagyobb törés nélkül vészelte át, majd azt követően különösebb hullámzások nélkül tudta fenntartani az európai átlaghoz viszonyított növekedési többletét, ami igazolta a szlovák gazdaságpolitikai döntéshozók stratégiájának helyességét.[3] A válság véget értével a szlovák gazdaságban zajló kedvező folyamatok tovább folytatódtak. A külföldi befektetések egyre növekvő mértékének okán az ipari termelés egyre inkább bővült, ezáltal még tovább csökkentve a munkanélküliséget. A bruttó hazai össztermék kibocsátását tekintve a gazdaság növekedését a járműgyártás és az elektronikai-összeszerelő ipar generálta, mely ágazatok hatékony működéséhez elengedhetetlen a keletről érkező olcsó energia és egyes ritkafém nyersanyagok.
A szlovák energiainfrastruktúra
Szlovákiának mint exportorientált gazdaságú, energiahordozókban szegény kelet-európai országnak, kiemelten jelentős mind iparának működtetése, mind lakossága energiaigényének kielégítése céljából a fosszilis energiahordozók szállítási útvonalainak biztosítása. Szlovákia energiamixében a nukleáris energia részesedése 2015-ös adatok szerint elérte az 58%-ot. Az országban a nukleáris energia felhasználásával előállított villamosenergia-termelése jár a legalacsonyabb költségekkel, az erőművek orosz technológián alapulnak és orosz fűtőanyaggal működnek.[4]
A megújuló energia 23%-át teszi ki az ország energiatermelésének, mely nagy részét vízierőművek biztosítják. A fosszilis energiahordozók aránya az energiamixben 18%, melyből a szén és a földgáz 12%, illetve 6%-os részesedést tesz ki. Az országban két atomerőmű található: a mohi és az apátszentmihályi atomerőmű. Szlovákia területén fut keresztül a „Testvériség” nevű orosz földgázvezeték folytatása, a Transgas-vezetékvonal. Az ország területén a vezeték kettéválik, az egyik főága Csehország irányába folytatódik, melyen keresztül Németországba is eljuttatható a földgáz, míg a másik ága Ausztria felé halad. Szlovákia nagyon fontos szerepet tölt be az orosz földgáz Magyarországra, Olaszországba, Szlovéniába és Horvátországba való szállításában. 2013-as adatok szerint Szlovákia Észtország, Lettország, Litvánia és Finnország mellett azon európai uniós tagországok csoportjába tartozik, amely teljes mértékben Oroszországra hagyatkozik földgázigényeinek kielégítésében.[5]
Szlovákiának jól felfogott érdeke, hogy amennyire lehetséges, csökkentse függőségét az orosz földgázzal szemben, ugyanakkor nem érdeke, hogy az orosz földgáz kereskedelme visszaszoruljon Kelet-Európában. Amennyiben Oroszország megszüntetné a Szlovákián keresztüli földgázszállítást, úgy az ország évi 900 millió dolláros tranzitbevételtől esne el.[6]
Oroszországnak már az első orosz–ukrán gázviták óta célja volt, hogy olyan gázszállítási útvonalakat építsen ki, mellyel megkerülheti Ukrajnát mint tranzitországot. Ezen törekvéseket szolgálta az Északi-Áramlat-2 nevű vezetékrendszer kiépítése is, mely jelentősen megnövelte volna az Oroszországból Németországba a Balti-tengeren keresztül eljuttatott földgáz mennyiségét, valamint az eredetileg Déli-Áramlat néven tervezett, majd később jelentős módosításokkal megvalósuló, 2020-ban átadott Török-Áramlat névre hallgató mélytengeri gázvezeték.
A fordított irányú szállításra való első infrastrukturális előkészületek már 2013-ban megkezdődtek. A Németország felől Szlovákiába történő gázszállításra már korábban is rendelkezésre állt az infrastruktúra, a dél felől történő importra pedig a 2014-ben átadott Magyarországgal közös gázvezeték teremtette meg a lehetőséget. Ezen fejlesztésekkel sikerült diverzifikálttá tenni a rendelkezésre álló lehetséges szállítási útvonalakat, de mindegyik útvonal esetében orosz földgázzal számoltak.
Szlovákia majdnem a teljes kőolaj-felhasználása erejéig behozatalra szorul annak érdekében, hogy egyetlen kőolaj-finomítóját, a pozsonyi Slovnaft-ot üzemeltethesse. A Slovnaft kapacitásának egyharmada képes fedezni a belföldi fogyasztást, kétharmadát pedig exportálják. Az ország piacának benzinnel és gázolajjal való ellátása létfontosságú, a Slovnaft kőolaj-finomító az ország kritikus infrastruktúrájának egyik fő bástyája. A kőolaj esetében az import útja és forrása már nem olyan egysíkú, mint a földgáz esetében. Az Oroszországból kőolajat szállító Barátság-olajvezeték mellett Szlovákia csatlakozással bír a horvátországi omisajli olajterminálhoz is az Adria-kőolajvezetéken keresztül. Ugyan a lehetőség megvan a használatára, de az Adria-vezeték útvonala vészhelyzeti alternatíva Szlovákia számára.
A stratégiai gáztározók sarokkövét képezik a szlovák energiabiztonságnak. Ezek általában a tranzitvezeték útvonala mentén épültek, hogy semlegesíthessék a szezonális ingadozásokat és fenntartsák az ellátás biztonságát. Jelenleg azonban a tárolókapacitásoknak egy része a piac igényeit szolgálja, így csak a másik rész felel továbbra is az ellátásbiztonságért. A tárolók kapacitása körülbelül a felét fedezi az éves fogyasztásnak, és a tárolórendszer napi áteresztőképessége meghaladja a téli napi maximum felhasználást.[7]
Mivel járhatnak Szlovákia számára a hatodik és a további szankciós csomagok?
Szlovákia sajátos vonása, hogy a kritikus infrastruktúra részét képező kőolajfeldolgozó és gázégető létesítmények termelőkapacitása meghaladja a belföldi kereslet mértékét. Ez a helyzet fennáll mind a stratégiai tározók, mind a Slovnaft kőolajfinomító kapacitása, valamint a kőolaj- és földgázvezetékek szállító kapacitása esetében is. Ezen okoknál fogva Szlovákia nem csak belső ellátási problémákkal nézne szembe, de a termelési többlete miatt jelentős költségvetési bevételektől is elesne, amennyiben lemondana az orosz kőolaj behozataláról. A múltban a legnagyobb kihívás Szlovákia energiabiztonsága számára a környező országok előnytelen importstruktúrái, és az oda-vissza szállítást lehetővé tevő interkonnektorok alacsony száma volt. A szankciók hatására első számú kihívás az ellátásbiztonság szavatolása lesz, mivel az ország jelenleg nem rendelkezik a szükséges kapacitásokkal az orosz energiahordozók gyors kiváltására. A szankciók azonnali bevezetése jelentős terhekkel járna mind a központi költségvetés, mind pedig a lakosság számára. Az egyre növekvő inflációs környezet – súlyosbítva a korlátozások további áremelő hatásaival – könnyen okozhatják, hogy az Oroszországgal szembeni intézkedéseket egyértelműen elutasító Robert Fico egykori szlovák miniszterelnök pártja válik a legnépszerűbbé az országban, amely már jelenleg is a második legnépszerűbb.
Források
[1] Trading Economics. Slovakia Government Debt to GDP. [online, letöltve: 2022. május 7.].
[2] CEIC. Hungary Government Debt: % of GDP. [online, letöltve: 2022. május 7.].
[3] Bod Péter Ákos – Pócsi Orsolya – Neszmélyi György Iván 2020. Az euró és a szlovák gazdaság. Közgazdasági Szemle, LXVII. évf. 336. o., 2020 április.
[4] Hudec, Michal 2022. Slovakia looks to home-grown uranium to cut Russian nuclear dependence, Euractiv, 2022. április 25. [online, letöltve: 2022. május 14.].
[5] Jones Dave – Dufour Manon – Gaventa Jonathan 2015. Europe’s Declinig Gas Demand. 9. o. 2015. június [online, letöltve: 2022. május 14.].
[6] Jancarikova, Tatiana 2016. Update 1-Slovakia to remain gas transport route even with Nord Stream 2 –PM Fico. Reuters, 2016. augusztus 26. [online, letöltve: 2022. május 15.].
[7] Kovács, Pál – Szczerski, Krzysztof – Binhack, Petr – Farkas, Melinda – Jakub, Jaros – Kolaczkowski, Maciej, – Ruszel, Mariusz – Szlagowski, Piotr – Szolnoki, Endre – Sevce, Peter – Albrycht, Izabela – Swiatkowska, Joanna 2011. Energy Security of the V4 countries. How do energy relations change in Europe. The Kosciuszko Institute, 2011., 28. o. [online, letöltve: 2022. május 16.].
Nyitókép: Wikipédia
