Amikor 2022 februárjában Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen, Európa szembesült a második világháború óta legsúlyosabb humanitárius és gazdasági krízissel. Az ukrán gazdaság 2022-ben több mint 30 százalékkal zsugorodott, a termőföldek millió hektárjai aknásított területté váltak, a városok infrastruktúráját szisztematikus bombázások rombolták le, és több mint hatmillió ember kényszerült külföldre menekülni. A háború következményei azonban nemcsak a jelenben érezhetők – mélyen beavatkoznak abba is, hogy milyen lesz Ukrajna gazdasági és társadalmi szerkezete a háború után.
A háború előtti Ukrajna fejlődési modellje három pilléren nyugodott. Az első a mezőgazdaság, amely az ország exportbevételeinek gerincét adta, és „Európa éléskamrájaként” tette ismertté az országot. A második a nehézipar volt, különösen a Donbasz régióban, amely ugyan jelentős termelési kapacitással bírt, de technológiai lemaradásban volt. A harmadik pillért a munkaerő-migráció jelentette: a nyugati és közép-európai országokban dolgozó ukrán munkások hazautalásai a GDP több mint 10 százalékát tették ki. Ez a modell a stabilitás látszatát keltette, de egyben a kiszolgáltatottságét is – nyersanyagfüggőség, alacsony hozzáadott érték, és erősen koncentrált ipari szerkezet jellemezte.
A háború mindezt gyökeresen megváltoztatta. Az ország keleti ipari központjai romokban, a fekete-tengeri exportútvonalak megbénultak, a munkaerő jelentős része külföldre kényszerült, a mezőgazdasági termelés pedig aknamentesítés és logisztikai korlátok nélkül nem tud újraindulni. Paradox módon azonban éppen ez a pusztítás nyit lehetőséget arra, hogy Ukrajna új fejlődési pályára álljon. A kérdés immár nem az, hogyan lehet visszatérni a 2021-es állapothoz, hanem hogy milyen „új, fenntartható és európai alapokon nyugvó modell” épülhet fel a háború romjain.
Az új fejlődési modell öt pillére
A kutatásaimban és a közelmúltban megjelent tanulmányomban öt olyan területet vizsgálok, amelyek meghatározhatják ezt az új modellt: a mezőgazdaságot, a vidékfejlesztést, a kereskedelmet és EU-integrációt, a munkaerő-migrációt, valamint az oktatást. Ezek nem véletlenszerűen kiválasztott témák: együtt adják azt a szerkezeti gerincet, amelyre egy modern, zöld és versenyképes Ukrajna épülhet.
1. Mezőgazdaság: a zöld újjászületés alapja
Az ukrán mezőgazdaság már a háború előtt is kulcsfontosságú volt, hiszen az ország a világ egyik legnagyobb gabonaexportőre. A háború azonban több mint 10 millió hektár termőföldet tett használhatatlanná, és a logisztikai korlátok – például a kikötők lezárása – komolyan csökkentették az exportképességet. Az újjáépítés során a demining, vagyis a mezőgazdasági területek aknamentesítése elsődleges feladat, amiben Ukrajna olyan országok tapasztalataira támaszkodhat, mint Horvátország. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdaság modernizálása – agrotechnológiai fejlesztések, digitalizáció, precíziós gazdálkodás – az egyetlen út a versenyképesség visszaszerzéséhez. A jövő mezőgazdasága nem a mennyiségi, hanem a minőségi növekedésről szól: a környezeti fenntarthatóság és a zöld átmenet nemcsak európai elvárás, hanem gazdasági lehetőség is.
2. Vidékfejlesztés: a helyi közösségek újjáépítése
A háború következtében nemcsak városok, hanem egész vidéki közösségek tűntek el a térképről. A lakosság elvándorlása különösen a keleti és déli régiókban volt drámai. A decentralizációs reform, amelyet Ukrajna már a háború előtt elindított, most válik igazán létfontosságúvá. A helyi önkormányzatok (hromadák) felhatalmazása, a döntéshozatal közelebb vitele a közösségekhez, és a helyi fejlesztési programok támogatása mind hozzájárulhatnak a vidék újraélesztéséhez. A vidékfejlesztésnek nemcsak infrastrukturális, hanem társadalmi dimenziója is van: munkahelyteremtés, egészségügyi és oktatási szolgáltatások helyreállítása, valamint a helyi identitás megerősítése. A dél-koreai Saemaul Undong mozgalom – amely a falusi közösségek önszerveződésére épült – jó analógia lehet arra, hogyan válhat a vidék nem a múlt, hanem a jövő szimbólumává.
3. Kereskedelem és EU-integráció: az új gazdasági irány
A háborúval Ukrajna gazdasági orientációja végleg elfordult Oroszországtól, és teljes mértékben az Európai Unió felé fordult. A „Solidarity Lanes” program, amelyet az Európai Bizottság indított az ukrán export támogatására, nemcsak válságintézkedés, hanem az integráció új formája lett. Hosszabb távon ez jelenti az ukrán gazdaság új külkereskedelmi alapját. Az integráció azonban nem pusztán logisztikai, hanem szabályozási harmonizációt is igényel: az agrárszabályozástól kezdve a környezetvédelmi normákig minden területen alkalmazkodni kell az EU acquis-hez. Az új iparpolitika, amelyet már több ukrán szakértő is szorgalmaz (Milakovsky & Vlasiuk, 2024), nemcsak a feldolgozóipar újraélesztését célozza, hanem a teljes gazdasági szerkezet modernizációját is. Ez a „smart specialization” elvén nyugodhat, amely a Közép- és Kelet-Európai országok felzárkózásában is döntő szerepet játszott.
4. Munkaerő és migráció: a humán tőke visszahozása
Az ukrán munkaerő elvándorlása már a háború előtt is komoly társadalmi kérdés volt – most viszont létkérdéssé vált. Több millió munkaképes korú ember él az EU-ban, köztük orvosok, tanárok, mérnökök, és fiatal szülők. A visszatérés ösztönzése csak akkor sikerülhet, ha otthon vonzó feltételek várják őket: biztonság, lakhatás, és kiszámítható jövőkép. A környező országok – például Lengyelország – tapasztalata azt mutatja, hogy a diaszpóra-politika és a körkörös migráció kezelése kulcsfontosságú. Az államnak partnerséget kell kialakítania a külföldön élő ukránokkal, és támogatnia kell a diaszpóra vállalkozásait, tudástranszferét. Az emberi tőke visszaáramlása legalább olyan fontos lesz, mint a külföldi tőke beáramlása.
5. Oktatás és fiatal generáció: a jövő záloga
A háború több mint kétezer iskolát semmisített meg vagy tett használhatatlanná, és több millió gyermek kényszerült távoktatásba. Az oktatás helyreállítása nem csupán infrastrukturális kérdés, hanem nemzetépítő feladat is. A jövő Ukrajnájának kulcsa a fiatal generáció: azok a diákok, akik most hibrid oktatási rendszerekben, online platformokon vagy külföldön tanulnak, fogják meghatározni az ország innovációs képességét. Az oktatási rendszernek a STEM-területekre (természettudomány, technológia, mérnöki tudomány, matematika) kell helyeznie a hangsúlyt, hogy a rekonstrukcióhoz szükséges technikai és mérnöki kompetenciák rendelkezésre álljanak. Ezen túlmenően szükség van pszichológiai támogatásra és trauma-orientált pedagógiára, hogy a háború sebei ne határozzák meg a következő generáció jövőjét. Az oktatás nem pusztán tudás, hanem társadalmi kohéziót erősítő erő is, amely nélkül nem lehet újrakezdeni.
A háború utáni Ukrajna mint európai kísérlet
Ukrajna helyzete történelmi értelemben is egyedülálló. Míg Horvátország vagy Bosznia a háború után évekig nem kezdhette meg a komoly újjáépítést, Ukrajna ma a háború közben építi újra önmagát. Ez a kettősség – háború és európai integráció párhuzama – teszi az ukrán helyzetet különlegessé. A Közép- és Kelet-Európai országok EU-csatlakozása sok tanulsággal szolgálhat: hogyan lehet az uniós forrásokat hatékonyan felhasználni, miként lehet a strukturális reformokat a társadalmi kohézióval összeegyeztetni, és hogyan kerülhető el az „alacsony bérre épülő konvergencia-csapda”. Ukrajna számára a kihívás kettős: helyreállítani és átalakítani. A háború utáni újjáépítés egyszerre lesz fizikai, gazdasági és mentális projekt.
Záró gondolat: a háború romjain születő új ország
Ukrajna jövője nem a múlt helyreállítása, hanem egy új fejlődési modell megteremtése. Egy olyan modellé, amely a mezőgazdasági potenciált a zöld átmenettel, a humán tőkét a technológiai fejlesztésekkel, az oktatást a társadalmi megújulással köti össze. Ez a háború az ország legmélyebb tragédiája, de egyben lehetőséget is ad arra, hogy Ukrajna végleg maga mögött hagyja a posztszovjet múltat, és egy modern, decentralizált, európai demokráciává váljon. A kérdés már nem az, hogyan élheti túl, hanem az, hogyan születhet újjá – erősebben, zöldebben, emberközpontúbban, mint valaha.
A blogcikk a Visegrádi Alap 22430298. számú, „The Geopolitics of Ukraine and Its EU Integration in V4 Context” című projektje keretében született.
