Tények a gyermekvállalással kapcsolatosan

Tavaly a „Diploma és gyermekvállalás” projekt keretében a Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetben vizsgáltuk, hogyan alakult a gyermekvállalás hazánkban. E vizsgálat elemzéséből osztok meg részleteket a jelen bejegyzésben azzal a céllal, hogy a közbeszédben terjedő, adatokkal nem igazolható hiedelmeket oszlatni próbáljam a LudEcon Blog olvasói körében.

Magyarországon 2010-től már a gyermekvállaló anyák harmada diplomás, Budapesten pedig több, mint a fele.

Az Eurostat adatai szerint 2022-ben hazánkban a gyermeket vállaló nők 32%-a felsőfokú, 43%-a középfokú, s 17%-a alapfokú végzettségű (8%-nak ismeretlen a végzettsége). A felsőfokú végzettségű nők háromnegyede legalább 30 éves volt a szüléskor, míg a középfokúaknak a fele, az alapfokúaknak pedig alig több, mint ötöde. A 2022. évi születéseket vizsgálva megállapítható, hogy a legtöbb gyermeket a 30–34 éves nők vállalták. 

A termékenységi ráta hazánkban 2011-ben érte el történelmi mélypontját, akkor 1,23 volt. A többi rendszerváltó országnak az ezredfordulón voltak a legrosszabb értékei, s az uniós csatlakozás idején már javulást mutattak.

A termékenységi ráta koreloszlásának alakulásából láthatjuk, hogy 2000–2011 között tolódott el 26 évről 30 éves korra a termékenységi maximum, s ez maradt 2022-ben is. Örvendetesen csökkent azonban a 20 év alatti, tinédzser korú nők gyermekvállalása. Továbbá a 43 év feletti gyermekvállaló nők aránya 1% alatti maradt, azaz tény, hogy a biológiai időablak bezárul 43 év körül. A termékenység növekedése mind a 30 év alattiaknál, mind a 30 év felettieknél kimutatható 2011–2022 között.

A 20–40 éves korú nők létszáma hazánkban jelentősen csökkent. A legaktívabb szülőképes korú női népesség létszáma ma már negyedével, közel 400 ezer fővel kevesebb, mint 2007-ben volt. Míg 2007-ben az 1967–1987 között születettek voltak a korcsoportban, addig ma az 1985–2005 között születettek, s ezekben az években már jóval alacsonyabb volt a termékenység, mint a rendszerváltás előtt. Ők a magyar történelem legnagyobb termékenységiráta-zuhanásának időszakában születtek, nagyon kis létszámú generációk tagjai, ezért most a szülőképes korú nők közül hiányoznak azok, akik a kilencvenes években – a rendszerváltással együtt járó foglalkoztatás csökkenés és hatalmas infláció, majd a Bokros-csomag idején – nem születtek meg.

Tudjuk, hogy a tudatos gyermekvállaló családokban a tervezett gyermekek akkor születnek meg, ha a családok biztonságérzete megfelelő szinten van. Ez komoly részben az anyagi biztonságérzetet jelenti. Ha például a 2010-es nagyon rossz szinten maradt volna a családok anyagi biztonságérzete, s a termékenységi arányunk is a 2011-es 1,23 szinten, akkor létszámcsökkenéssel arányosan 2025-ben csupán 66 ezer gyermek születhetne meg hazánkban. Jelenleg ez elképzelhetetlen, jóval több gyermeket vállalnak a szülők most is, a termékenységi ráta sokat javult hazánkban 2011 óta.

Az Eurostat legfrissebb termékenységi adatai 2022-esek. 2011–2022 között tíz országban nőtt csupán a termékenységi ráta. Legnagyobb mértékben Magyarországon. Az Európai Unió átlaga 1,54-ről 1,47-re csökkent ebben az évtizedben. A legnagyobb romlást Írország szenvedte el, 2,03-ról 1,56-ra zuhantak, s ez a folyamat nem állt meg. A második legjelentősebb romlást Finnország produkálta. A javulást a rendszerváltó országok (Litvánia és Lengyelország kivételével), illetve Németország (amelynek a keleti része a keleti blokkhoz tartozott korábban), Portugália és Ciprus érték el.

Európa kettészakadt a termékenység tekintetében. A volt keleti blokk országaiban javulást tapasztalunk több éves átlagban, addig a többi országban nem. A déli országokban már az előző pénzügyi válság után is nagyon alacsony volt a termékenység, s ez nem javult, hanem tovább romlott. A nyugati és északi országokban ebben az évtizedben detektáltuk a nagyobb romlást. Erről a közép-európai paradoxonról az European Conservative-ban és az Európai Tükörben olvashatók további részletek.

Hazánkban a termékenységi ráta a Bokros-csomag óta 2021-ben volt a legmagasabb, 1,61. 2022-ben a magyar csökkenésnél az unió 21 országában volt jelentősebb a romlás, így 2022-ben a csökkenésünk ellenére is előre léptünk az uniós országok között a 6. helyre.

A születések száma a 2020-ban induló polikrízises időszakban mindenhol csökkent. 2023-ban szinte minden uniós tagállamban alacsonyabb volt, mint a Covid-járvány előtti utolsó évben, 2019-ben. Az Eurostat még nem hozta nyilvánosságra a 2023-as adatokat, így az egyes országok helyi statisztikai hivatalainak adataiból készült becslésem szerint az unió 12%-os csökkenést szenvedett el a négy év alatt. A csökkenés legnagyobb része az orosz–ukrán háború kitörése után, azaz 2022–2023 években történt, több, mint 10%. Magyarország csökkenése az uniós átlag fele, a legnagyobb romlás Lengyelországban és a balti országokban volt, de Románia és Csehország is több, mint 15%-ot zuhantak. Látható, hogy a háborúval szomszédos, illetve ahhoz közeli országok szenvedték el a legnagyobb mértékű visszaesést. Egyértelmű, hogy a családok biztonságérzete itt sérült legjobban.

A környező országokhoz viszonyított alacsony mértékű csökkenésünk egyértelműen a szerteágazó és erős családbarát támogatási rendszerünknek volt köszönhető, ez képzeletbeli védernyőt jelentett a nehéz időszakban.