Meglepetésszerűen megugrottak a hazai megtakarítások az utolsó negyedévben megjelent hírek alapján. Legalábbis nominálisan így történt, amelyet persze reálértéken rontott az infláció, mint ahogyan azt a hazai megtakarítások tömegét kitevő állampapírok reálkamatát érintő korábbi rövid elemzésünkben kimutattuk.
Kutatóintézetünk legfrissebb tudományos publikációja a kelet-közép-európai országok lakossági megtakarításának meghatározó tényezőit vizsgálta. Megközelítésünk újdonsága, hogy a keynesi és neoklasszikus elméletekkel összhangban azonosítja azokat a push és pull tényezőket, amelyek vegyes megközelítése nem szerepelt a kelet-közép-európai országokkal kapcsolatos releváns tanulmányok módszertanában.
Push és pull tényezők
A tanulmány újszerű következtetése, hogy a push tényezők hatása részben ellentmond a keynesi elméletnek mint a fejlődési pályára és a szociokulturális sajátosságokra visszavezethető regionális specifikus viselkedésnek. A nem-keynesi viselkedést ez esetben úgy kell értelmezni, hogy Kelet-Közép-Európában az egyéni jövedelmek növekedésével bővül fogyasztás iránti kereslet, így a megtakarítási ráta valószínűleg csökken. A társadalmi-gazdasági magyarázatok sokfélék lehetnek. Először is, az átlagjövedelem alacsonyabb a kelet-közép-európai országokban, mint a nyugat-európai gazdaságokban, miközben előbbiek másolják utóbbiak fogyasztási szokásait a jólét reményében. Így a jövedelem növekedése inkább a fogyasztás iránti kereslet növekedését, mintsem a megtakarítási ráta növekedését eredményezi. Másodszor, a pénzügyi kultúra ebben a régióban kevésbé kifinomult Nyugat-Európához képest a befektetési portfólió kialakítása esetében. Ez utóbbi következhet a piacgazdaságot és a pénzügyi piacokat illető sajátos és kevesebb történelmi tapasztalatokból.
A pull tényezők esetében a lakásárak és a kamatlábak emelkedése a lakossági megtakarítások növekedéséhez vezet, míg a részvényárfolyamok esetében a hatás nem látható. Ez a kelet-közép-európai országok lakossági megtakarítási összetételével és az emberek magatartásával magyarázható Nyugat-Európához képest. Kelet-Közép-Európában a saját lakás nagyon fontos, és ha lehet, kerülendő az albérlet. Ezért a kelet-európai megtakarítási portfólió jellemzően kevésbé diverzifikált, mint Nyugat-Európában, hiszen a vagyon jelentősebb részét tartják lakóingatlanban.
Ráadásul a korábbi válságok, valamint a bankokkal és pénzintézetekkel szembeni bizalmatlanság miatt ebben a régióban alacsonyabb tőkepiaci megtakarítási aktivitás figyelhető meg a magasabb jövedelmű országokhoz képest. Ez a jelenség összefügg azzal a történelmi ténnyel, hogy a posztkommunista múlt és a gazdasági átalakulás korlátozta a tőkepiaci tapasztalatokat a vizsgált régióban.
Éppen ezért a keleti fogyasztók megtakarítási magatartása eltérhet a nyugati országokétól. Összességében tehát nem igaz Kelet-Európára, hogy a háztartások megtakarítása szoros összefüggésben állna a háztartás jövedelmével, mint ahogyan azt a(z angol-szász) közgazdasági tankönyvek feltételezik. Ugyanis a regionális sajátosságok miatt a jövedelemnövekedés nem vezetett a lakossági megtakarítások bővüléséhez.
Nagyobb megtakarításhoz több foglalkoztatottság, kisebb kiszolgáltatottság és befektetési tudatosság kell
Megállapításaink alapján ahhoz, hogy elkerüljük a háztartások megtakarításának csökkenését a vizsgált országokban, a legfontosabb gazdaságpolitikai ajánlás a munkanélküliségi ráta alacsony szinten tartása és a gazdasági bizonytalanság csökkentése. (Ennek fényében már nem annyira meglepő a cikk elején említett megugró hazai megtakarítás, miután a polikrízis alatt a hazai gazdaságpolitika a háztartások munkahelyeinek megőrzését és anyagi kockázataik tompítását helyezte előtérbe.)
Az is megállapítható, hogy szükség van a háztartások befektetési és tőkepiaci tudatosságának fejlesztésére akár reklámkampányok keretében is, hogy csökkenjen a háztartások jóléti veszteségének kockázatát egy-egy válság esetén, hiszen ezek az ismeretek segítik a proaktív gazdaságpolitika-alkotást és a recesszióra való felkészülést.
Az eredmények alapján a lakossági megtakarítások nőnek, ha romlik a fogyasztói bizalom, illetve ha csökken a munkanélküliség vagy az infláció. A betéti kamat és a reállakásár-index emelkedése, illetve részvényindex csökkenése is ösztönzi a lakossági megtakarításokat.
Nyitókép forrása: Flickr / Pictures of Money
