Workshopot tartott az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézete, amelynek az aktualitását az – akkor még – közeledő anyák napja mellett az is adta, hogy idén lett tíz éves a GYED extra. Ez az intézkedéscsomag egyrészt a gyermekvállalás ösztönzését, másrészt a kisgyermekes szülők munkaerőpiaci kockázatainak csökkentését, lehetőségeik javítását célozta meg.
A workshopon Bogdán Zsuzsanna, a Magyar Államkincstár Családtámogatási és Egészségbiztosítási Főosztályának vezetője tartott bevezető előadást. Az ezt követő kerekasztal-beszélgetésen a témáról Szabó Anett sajtófőnök szívélyes moderálásával Varga Réka, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) dékánja, Kósa Ádám európai parlamenti képviselő, Lentner Csaba, az ÁNTK egyetemi tanára, valamint jómagam, Szalai Piroska, az ÁNTK Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének (GVKI) munkaerőpiaci szakértője beszélgettünk.
Az esemény ráirányította több, kevéssé ismert tényre is a figyelmet. Íme néhány közülük, beszéljenek a számok!
Hogyan javulhat a termékenységi rátánk jelentősen, a születésszám pedig kis mértékben?
Az Eurostat szerint a 2021-es, legfrissebb termékenységi rátánk 1,61 volt, ami 0,38-cal nagyobb, mint tíz évvel korábbi, 2011-es, amikor az Európai Unió legalacsonyabbja voltunk, s a magyar demográfiai mérések történetének a legrosszabb adatát produkáltuk. A 2021-ben először haladtuk meg a „Bokros-csomag” előtti 1995-ös értéket. Az évtizedes növekedésünk a tagállamok közt Csehország után a második legnagyobb. 2021-ben a rátánk mértéke holtversenyben a 10–11. helyen áll a tagállami rangsorban. A sor elején Franciaország (1,84), Csehország (1,83), Románia (1,81) és Írország (1,78), a sor végén pedig Málta (1,13), Spanyolország (1,19) és Olaszország (1,25) állnak, az Európai Unió átlaga 1,53 volt. (Részletekért az European Conservative: The Central European Paradox és a Mandiner: közel negyedmillió családnak hozott pluszjövedelmet ez a kormányzati program c. cikkeket ajánlom.)
Az Eurostat szerint tavalyelőtt 94 003 gyermek született, ami közel kétszázzal több a 2020-as és kilencszázzal a 2019-es értékünknél, azaz a járvány alatt is növekedett a termékenység is és a születések száma is. 2011-ben pedig, azaz a legrosszabb évünkben 88 049 gyermek született. A közel hatezres növekedés elsőre úgy tűnik, mintha nem állna arányban a termékenységi ráta javulásával.
Mindez azért történt, mert míg 2011-ben több mint másfélmillió volt hazánkban a 20–40 éves – azaz a legaktívabb szülő korban levő – nők létszáma, addig ez mára már ötödével, 20%-kal, háromszázezer fővel kevesebb! Ha most is másfélmillió lenne a 20–40 éves korcsoportbeli nők létszáma, s a termékenységi ráta 1,61, akkor 117 ezernél is több gyermek születne évente. A konferencián Lentner Csaba ezért is hívta fel a figyelmünket arra, hogy nagyon becsüljük meg azt a tényt, hogy nem csökken a születésszám.
Fontos tudni, hogy 2006-ban volt 30 éves a legnagyobb létszámú „évfolyam”, az 1976-ban születettek, amennyi napjainkban a szülő anyák átlagéletkora. Ha akkor a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai kormányok akartak volna tenni azért, hogy megszülethessenek a vágyott gyermekek hazánkban, akkor leghatékonyabb intézkedéseik éppen 2005–2007 között lehettek volna. De ebben az időben nem történt semmi a családok támogatására. Sőt, 2008-tól vált igazán anyagi hátránnyá, szegénységi kockázattá a gyermeknevelés.
A gyermekes nők tényleg kisebb arányban dolgoznak, mint a gyermektelenek?
Többször hallottuk különféle elemzésekben, hogy a nők foglalkoztatásában komoly hátrányt jelent, ha gyermeket nevelnek, a férfiak esetében pedig magasabb arányban dolgoznak a gyermekesek, mint a gyermektelenek. Legutóbb nőnapon az Eurostat is erről írt a 25–54 éves korcsoportot bemutatva. Nézzük meg pontosabban ezt a kérdést!
Hazánkban tavaly a 25–54 éves nők foglalkoztatási rátája a Szlovénia után az Európai Unióban a második legmagasabb, 84,9% volt, ami 8,4 százalékponttal több, mint az unió átlaga. A gyermektelenek a harmadikak a 87,7%-kal Csehország (90%) és Málta (87,9%) után.
Az Eurostat a gyermeket nevelőket nem bontja tovább, így a megállapításaik is elnagyoltak, nem elég precízek. A legtöbb országban (szám szerint 17-ben) azok a gyermekes nők, akiknek a legfiatalabb gyermeke már legalább 12 éves, nagyobb arányban foglalkoztatottak, mint a gyermektelenek. Így van ez hazánkban is, hisz a mi foglalkoztatási rátánk 89,3%. Akiknek a legfiatalabb gyermeke 6–11 éves, azoknak a foglalkoztatási rátája nálunk 84,3%, a 8. legjobbak vagyunk. Azon anyáknak, akiknek a legfiatalabb gyermeke még 6 év alatti, a foglalkoztatási rátája tavaly 76% volt, szintén a 8. legnagyobb az unióban, 8,3 százalékponttal jobb, mint az unió átlaga. Ez a szegmens két ország kivételével mindenütt lemaradásban van a gyermektelenektől, de ezt semmiképpen nem szabad örökös hátrányként kezelni. Ahogy a gyermekek nőnek, úgy a gyermekes nőknek jobbak lesznek a foglalkoztathatósági mutatói, mint a gyermekteleneknek.
Ne feledjük el, hogy Magyarországon akkor nő a termékenység, ha van a nőknek is munkája, s nem veszélyezteti a családot annak elvesztése. Mivel a kisgyermekes anyáknak évről évre emelkedik az iskolai végzettsége, egyre erősebb az igényük arra, hogy a hivatásuktól se szakadjanak el, s gyermeket is vállalhassanak.
Őket kívánta segíteni a GYED extra is. A bevezetését megelőző évben, 2013-ban 79 ezren, tavaly pedig már több, mint másfélszer annyian, 122 ezren vették igénybe átlagosan havonta a GYED-et – ahogy ezt Bogdán Zsuzsanna a workshopon elmondta. E növekedés csak úgy jöhetett létre, hogy a fél és a kétéves kisgyermekek között jóval több a foglalkoztatott szülők által vállalt gyermek. Ez azt jelenti, hogy jóval biztonságosabbnak érzik a munkahelyüket az anyák, mint 2010-ben. Míg közvetlenül a GYED extra bevezetése előtt, 2013 év végén az akkori fél és kétéves kor közti gyermekek szülei közül mindössze 62,5% tudta igénybe venni a GYED-et, addig ez az arány az utóbbi hónapokban már 90% fölé ugrott.
Sőt, már közel 39 ezer igénybevevő a GYED mellett dolgozott is az év folyamán valamennyit. Köztük vannak olyanok, akik nem egész évben, de olyanok is, akik a heti 40 órás munkaidőnek csak egy részében dolgoztak. Így is kimondhatjuk, hogy a GYED igénybevevők több mint ötöde valamilyen mértékben legálisan foglalkoztatott is volt. Ez egyértelműen javította a család anyagi helyzetét. Ha összevonjuk az egyes években munkát végzőket (a GYED összesen másfél évig vehető igénybe, tehát egy szülő két naptári évben is bekerülhet a GYED melletti foglalkoztatottak körébe, de a gyakorlat szerint a szülők többsége nem fél évesen kezd dolgozni a gyermek mellett), akkor jó közelítéssel negyedmillió családnak hozhatott legális plusz jövedelmet a GYED extra ezen intézkedése, ami akár egymillió honfitársunkat is érintheti. S ehhez a GYES melletti munkavégzőket nem is számoltuk hozzá.
Továbbá tény, hogy a GYED extra bevezetésének évében 2014-ben az Eurostat szerint 3757-tel (a KSH kicsit más mérése szerint 2821-gyel) több gyermek született hazánkban, mint a megelőző évben.
Mi az igazság, milyen mértékű a gyermekszegénység hazánkban?
Az ENSZ és az Európai Unió számtalan elemzést ad ki a gyermekszegénységről az egyes országokra. Hazánkban 2006 után hatalmas növekedés indult el, 2010-re már a 18 évesnél fiatalabbak 40%-a volt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával, ami jóval nagyobb, mint az uniós átlagos 27% körüli érték, s csupán Lettországban, Romániában és Bulgáriában volt magasabb az arány ebben az időben.
kockázatával élők aránya az adott referenciaévben (%)
Továbbá tény az is, hogy 2010-ben a gyermeket nevelő háztartásokban élőknél 8 százalékponttal nagyobb volt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők aránya, mint a gyermekteleneknél. Egy évtizeddel ezelőtt nálunk okozta a gyermeknevelés a legnagyobb anyagi hátrányt az egész Európai Unióban.
A gyermek csak akkor élhet szegénységben, ha a vele egy háztartásban élők is mind, ezért egyértelmű, hogy ha a munka alapú megközelítéssel kívánjuk javítani a helyzetüket, akkor a háztartás minden munkaképes tagjának lehetőséget kell biztosítani, hogy foglalkoztatottak legyenek, s a munkajövedelmük reálértékben is emelkedjen. Mivel hazánkban egymillióval többen dolgoznak, s az egy főre jutó nettó kereset reálértéke több mint 70%-kal emelkedett 2010–2022 között, ez azt eredményezte, hogy az unió átlaga alatti a szegénységgel vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők aránya nálunk az egész társadalomban épp úgy, mint a gyermekeknél megfeleződött, illetve már a gyermekes háztartásokban élők aránya kisebb, mint a gyermekteleneknél.
Kósa Ádámtól a workshopon hallhattuk, hogy az unió mindig egyénben gondolkodik, nem pedig családban. Ezért aztán nem is értik, csodálkozással és kritikával szemlélik a segélyezést felváltó, jól működő, családbarát módon munkahelyteremtő magyar politikát.
A GYED extra az egyik legelső ilyen intézkedés volt, a magyar családtámogatási rendszer valódi innovációja, máig unikális Európában. Egy évtized alatt bebizonyosodott, hogy eredményes.
