A chipgyártás napjaink egyik legmeghatározóbb kérdése, hiszen minden olyan ágazatnak, amely mesterséges intelligencia rendszereket kíván használni a jövőben, szüksége lesz fejlett félvezetőkre. A jelen cikk a chipgyártás jelenlegi geopolitikai helyzetével, illetve az Európai Unió jövőbeli ambícióival foglalkozik. Ami a félvezetők típusait illeti, rengeteg fajtával és méretűvel találkozhatunk. Az Unió jelenleg számottevő hátrányban van a többi ázsiai, illetve amerikai chipóriásokkal szemben a piacon. Kitettségét igazán az csökkentené, ha egy bizonyos chipfajtára szakosítaná gyártását. Fontos lenne továbbá az is, hogy a chipekről szóló európai jogszabály végrehajtása a befektetői oldalnak is kedvezzen, hiszen a tagállamok magával az innovációval sem rendelkeznek még.
Célszerű egy rövid bevezetőt tartanunk magukról a chipekről, valamint szerepükről a világban. A szó hallatán talán meg is jelenik előttünk egy kis lapos szilíciumdarab, amelyen több elektronikus áramkör működik. Valójában a legfejlettebb chipek alig vannak 10 nanométeresek, amelyek szabad szemmel már nem láthatóak. Gyártásukhoz végtelenül steril környezet, nagy mennyiségű víz, illetve számos nemesfém felhasználása is elengedhetetlen.
Fontos kérdés az, hogy mely cégek gyártják őket, hiszen ennek komoly geopolitikai vonzata lesz. A legnagyobb félvezetőgyártók jelenleg főleg ázsiaiak (TSMC, Samsung, UMC stb.), ennek oka, hogy a legtöbb nyersanyag ott található. Ezek a cégek egyébként már 3 nanométeres chipeket is képesek gyártani. Ha megnézzük a chipek piacát láthatjuk, hogy Európa részesedése az iparban eddig csupán 10% volt, többnyire három európai gyárnak köszönhetően (Infineon, NXP és STMicroelectronics). Azonban 2022 februárjában az Európai Unió egy ambiciózus törvényjavaslatot publikált, a Chip Act-et, avagy a chipekről szóló európai jogszabályt. A dokumentum felhívja figyelmünket arra, hogy 2030-ra meg fog duplázódni a félvezetők iránti kereslet, ami utat enged Európának a felzárkózásra, illetve arra, hogy a szektorban vezető szerepet alakítson ki, részesedését pedig 20%-ra tornázza fel, mindezt a lehető legenergiahatékonyabb félvezetők gyártásával. Az Európai Unió közel 45 milliárd eurónyi beruházást kíván mozgósítani ennek érdekében. Emellett az Intel, amerikai nagyvállalat is 80 milliárd dollárnyi befektetéssel növelné gyártási kapacitását kontinensünkön. Az Unió számára igazán az autóipari chipelőállítás lenne kedvező, illetve kivitelezhető, amihez az Intel is alkalmazkodni látszik, amit, többek között, a Volkswagennel és a BMW-vel történő tárgyalásai bizonyítanak.
Ahogy az 1. ábra mutatja, az autóiparban gyártott félvezetők összetett évi növekedési üteme a 2020–2025 közötti időszakra a legmagasabb, ami még inkább indokolttá tenné az erre való összpontosítást:
Forrás: saját szerkesztés a think.ing ábrája alapján
Az ázsiai gyártók fő előnye a méretgazdaságosságból, valamint az állami támogatásokból tevődik össze. A törvényjavaslatban megfogalmazott támogatásoknak azonban elég nagyoknak kell ahhoz lenniük, hogy térségünket a befektetők vonzónak találják. Ez azért fontos, mivel nem rendelkezünk még a beszállítók és ügyfelek hálózatával, valamint maga az innováció sincs még nálunk kisméretű chipek előállításához. Azonban, ha Európa főleg az autóipari chipek gyártására szakosodik, más félvezetők tekintetében ugyanúgy stagnálni fog azok ellátásbiztonsága és rezilienciája. Ami mindenképpen előnye a Chip Act-nek, hogy a tagállamoknak közösen kellene részt venniük a kutatás-fejlesztésben és a félvezetők termelésében. Továbbra is nyitott a kérdés, hogy vajon az EU képes lesz-e ilyen rövid időn belül élvonalbeli chipeket gyártani, mivel tagállami szinten a zöldáram- és vízfelhasználást is egységesíteni kellene, amiben az európai zöldmegállapodás nyújthat segítséget. Ha sikerül a terv, a bevétel, valamint a megszerzett K+F+I vajon milyen mértékben lesz köszönhető az Uniónak, illetve milyen mértékben az Intelnek? Nevezhetjük-e ezek után Európát jelentős, független chipgyártó entitásnak? Mi lesz a már létező európai félvezető gyárakkal? Hiszen van, amely kifejezetten az ázsiai piacvezető chipgyáraknak termel. Még sok kérdés megválaszolatlan, amelyekre a közeljövőben választ kell adniuk a döntéshozóknak. Izgalmas lesz látni Európa szerepének alakulását, a rövid határidő betartását, a technológiai lépéshátrány legyűrését, illetve a zöldítés megjelenését az ágazatban egyaránt.
