Eddig nem látott módon 2021 szeptemberében 65 tankerhajó kényszerült sorban állásra Amerika két legnagyobb kikötője előtt, mely komoly veszélyt jelentett az ellátási lánc megszakadására.
A hajók Los Angeles és Long Beach kikötőin kívül rekedtek, melyek együttesen jelentik az Egyesült Államok fő tengeri átjáróit, különös tekintettel a Kínából származó import termékekre, továbbá ezek kezelik az országba érkező konténerhajók 40%-át. Az elmúlt években már többször jelentkeztek nehézségek, egyes vállalatoknál a munkaerőhiány mellett többek között szerepet játszott a tovagyűrűző hatás is, amit más ellátási láncok is megéreztek. Ezt a helyzetet csak tetézte a koronavírus-járvány kitörése, mely még jobban érzékeltette hatását, hiszen az újranyitás következtében megnövekedett importkereslethez köthető jelenlegi várakozás. A kiskereskedők és a gyártók próbálták a készleteik feltöltését a lehető legrövidebb időn belül teljesíteni, ám a globális szállítási rendszer ezzel nehezen tudott lépést tartani. A helyzet október elején tovább éleződött, amikoris közel 100 hajó várakozott közel 5 napon keresztül, s előrejelzések szerint ez az állapot akár 2022-ig is eltarthat, ezzel akár nemzetközi problémát kiváltva.
Az ellátási lánc kifejezetten fontos szerepet tölt be a kereskedelem szempontjából, hiszen a XX. század második felétől, a konténerhajózás megjelenése óta hozzávetőlegesen a világkereskedelem 80 százaléka vízen zajlik. A beláthatatlan távolságokra való szállítás és a hatalmas árutömegek mozgatása megköveteli ezt a költséghatékony, gyors és biztonságos szállítást – nem beszélve arról, hogy a szállítási technológiák fejlődése további lehetőségeket tárt fel a szállítással kapcsolatban. Ebből kifolyólag is megállapítható, hogy a korábban említett ellátási lánc megszakadása jelentős veszélyeket rejt magában.
Az ellátási lánc valójában magába foglalja az együttműködést a nyersanyag-kitermeléstől az értékesítésig, illetve a felhasználás helyéig való elszállítást, ezen túl pedig részét képezi a logisztikai feladatok összehangolása is. A világgazdasági folyamatokban az ellátási láncok védelmének fontosságát szükséges kiemelni, hiszen a gazdasági fejlődés, a beszerzési, termelési, elosztási és értékesítési folyamatok megkövetelik a biztonságos működés garantálását, hiszen ennek a hiánya életünk alapfolyamatait sodorná veszélybe. Ebből adódóan kijelenthető, hogy az ellátási láncok a kritikus infrastruktúra részei, hiszen azon elemeket soroljuk ide, amelyeknek valamilyen rendkívüli eseményhez kapcsolódó kiesése emberi életek elvesztését vonhatja maga után, gazdasági hátrányokat és anyagi károkat okozhat, valamint a társadalom mindennapjaiban és a közigazgatásban fennakadásokhoz vezethet.
Az ellátási lánc megszakadásához számos tényező képes hozzájárulni, melyek az elmúlt években egyre jelentősebbek lettek. Olyan kockázatok játszanak ebben szerepet, mint kibertámadások fenyegetése, természeti katasztrófák okozta zavarok, járványok. Ezek, igaz, elég kirívó esetek, elég csak akár egy vállalat esetében szervezetlenségre vagy éppen balesetre gondolni. Az ellátási lánc és a hozzájuk tartozó műveletek egyre költségesebbek lettek, még annak ellenére is, hogy a szállítók próbálják megtalálni a legköltséghatékonyabb módszereket, viszont a beállt zavarok miatt (mint például a korábban említett tankerhajók sorban állása) újabb felmerülő költségeket von maga után. További fenntarthatósági kérdések is közrejátszanak megszakadásuk létrejöttében, hiszen bizonyos ellátási láncok a társadalomra és a bolygóra gyakorolt jelentős hatásaik által nem felelnek meg az elvárásoknak, sem környezetvédelmi, sem gazdaságossági szempontból. Manapság inkább a tömeggyártás nyert teret, így az ügyfelek személyre szabott igényeinek kielégítése nem kivitelezhető. Az informatikai rendszerek üzemeltetése és karbantartása egyre költségesebbé válik, így a vállalatok szívesebben támaszkodnak a régebbi technológiákra – nem beszélve arról, hogy a fejlődő rendszerek nagyobb mértékben vannak kitéve kibertámadásnak, mely az ellátási lánc teljes megbénulását tudja okozni.
A koronavírus-járvány okozta zavarok és különböző hatékonysági problémák miatt a konténerek feldolgozásának ideje jelentősen megnövekedett, a hajók dokkgyárakban való felhalmozódásához vezetett, melyek szállítmányainak kihozataláért teherautók és vonatok küzdöttek. Nem egyedül a kikötőkben jelentkeztek problémák, de a raktárakban és a különböző elosztóközpontokban, a vasutaknál, s további olyan helyeken, melyek zökkenőmentes működése elengedhetetlen az ellátási lánc megfelelő funkcionálásához. A termékek hosszan tartó feldolgozása azt is eredményezi, hogy meghosszabbodik az az időintervallum, amíg a hajók visszatérnek az adott országokba, ezzel növelve az újabb szállítmány felrakodásának és szállításának idejét, az ellátási lánc mindkét végén jelentős késéseket és növekvő lemaradásokat okozva. Mivel a kapacitás ennyire szűkös, az importőrök és exportőrök versengenek az elérhető hajókért, sok esetben egymásra licitálva a szállítási árat. A folyamatosan növekvő költségek és késések kiélezhetik a szükséges áruk gazdaságát, s hozzájárulnak a hiány és infláció kialakulásához. Az amerikai exportőrök és a fogyasztókon kívül a hajózási társaságok is kétségbeesetten próbálják a lemaradást behozni, akár olyan áron is, hogy csak félig felrakodott hajókat indítanak vissza, ezzel behozva a várakozásra elvesztegetett időt, mindazonáltal ezzel hozzájárulnak a kereskedelmi hiány növeléséhez.
Egyre több ország kongatja meg a vészharangot, többek között Kína és Dubaj is, s egyelőre senki se tudja megjósolni, mennyi ideig tart a probléma, és mikor éri el a csúcspontot. Szinte naponta nő a sorban álló hajók száma, s egyre több kikötő képtelen a szállítmányok gyors és hatékony elosztására. Jelenleg a leghosszabb várakozási idő Los Angelesben van, ahol akár 12 nap is eltelhet. A helyzet súlyossága további kérdéseket vet fel társadalmi és környezeti perspektívából is, melyek megoldására egyelőre a szakemberek sem találnak megfelelő választ.
