A Covid-19 pandémia sok mindenre kihatással volt, köztük a félvezető alkatrészek (hétköznapibb nevükön chipek) ellátására is. A globalizáció egyik mellékhatása, hogy a termékek komplexitása miatt azok előállítása egyre hosszabb ellátási láncok mentén valósul meg.
A chipek gyártásával több vállalat foglalkozik, mint például a TSMC (Taiwani Félvezető Gyártó Vállalat) vagy a Samsung. Ahogy a pandémia által bevezetett korlátozások érvénybe léptek világszerte, a kereslet- és kínálatoldali változások egyaránt hozzájárultak a chiphiány kialakulásához. Egyrészt az emberek elkezdték az otthoni szórakoztató elektronikai cikkeiket újabbakra cserélni, eközben pedig a járvány miatt a chipek ellátása jelentősen lecsökkent. Az utóbbi abból adódik, hogy azokon a telepeken, ahol ezeknek az alkatrészeknek az előállításával foglalkoznak, jelentősen lassult a termelési folyamat a járványügyi intézkedések miatt, ezzel pedig kialakult a chiphiány.
Hatások ábrázolása fogyasztói cikkekre vetítve
Nem segíti a jelenlegi helyzetet, hogy a kereslet várhatóan továbbra is növekedni fog. Egy ekkora szintű probléma megoldására az infrastruktúra fejlesztése lenne a megoldás, ez viszont időigényes. Ezt látva több állam is megpróbál olyan intézkedéseket tenni, amivel egy ilyen jövőbéli helyzetnek a hatását csökkenti. Több ország, illetve államszövetség igyekszik önfenntartóvá válni chipelőállítás szempontjából. De milyen szempontból is hatott ez a változás a fogyasztói termékekre? Mint az alábbi ábrán láthatjuk, például a személygépkocsik gyártására szignifikáns hatással volt a chiphiány. Az egyre komplexebb számítógépes berendezések, valamint az ennél egyszerűbb szerkezetek is igénylik ezeket a chipeket, ezért a nagy utógyártó cégek, köztük a General Motors, kevesebb gépjárművet állítottak elő.
A chiphiány és egyéb kínálatoldali hatások az inflációs mutatószámban is megmutatkoznak, az USA-ban 40 éves rekord dőlt meg az infláció terén, ami meghaladta a 7%-os szintet. Ezeknek a hatásoknak a következménye, hogy a napjainkban az autóárak egyre csak növekednek. Kalkulációk szerint 964 ezer gépjárművet érint ez a válság, ami 61 milliárd dollárnyi kiesést jelent az iparágnak (csak a Fordnak 60–70 ezer F-150 modellű autó gyártását kellett ideiglenesen megállítania). További probléma, hogy a piac fókusza eddig a csúcstechnológiás chipeken volt, de az ellátási lánc megtorpanása azt eredményezte, hogy a sokkal egyszerűbb technológiákhoz szükséges elektronikai alkatrészeknél is túlkereslet áll fenn, mint például a konyhai eszközök, a mosógépek vagy a hűtők. Még szélesebb perspektívákba helyezve a problémakört: a különböző hadászati eszközök is erősen érintettek a jelenlegi krízisben, hiszen a chipekre szükség van például repülőgépekben, helikopterekben.
Ezt a helyzetet a mindennapok embere is a saját bőrén is érzékelheti – akár több fronton is. Egyfelől a gépkocsiárak folyamatosan emelkednek, egy kicsit elvontabb példát nézve pedig már szinte mémmé vált az, hogy milyen nehéz hozzájutni például egy Sony által gyártott PlayStation 5 játékkonzolhoz, mivel hihetetlenül nagy a túlkereslet iránta. További bizonyíték erre a helyzetre, hogy mikor az Apple megjelentette a piacon az iPhone 12 Pro nevű telefonját, háromhetes várólistára került az, aki hozzá akart jutni egyhez, be is jelentették, hogy 10%-al csökkentik az iPhone-ok gyártását. A Samsung pedig azt fontolgatja, hogy elhalasztja az újabb Galaxy Note okostelefonjának megjelentetését a jelenlegi helyzet miatt.
Fejlesztési tervek a világ körül
A világ számára az egyik legnagyobb tanulság, hogy egy hirtelen sokkhatás esetén a partnerektől való kiszolgáltatottság veszélyes lehet, ezért elkezdtek annak érdekében tenni, hogy egy hasonló helyzetben rugalmasabban tudjon reagálni az ellátási lánc. Viszont egyetlen chipelőállító telep költsége 15–20 milliárd dollár között helyezkedik el. Az Európai Bizottság egy tervvel állt elő az iparág helyi fejlesztéséhez, amihez az Intel vezérigazgatóját is meghívták, hogy segítsen annak kidolgozásában. Európa célja továbbá is az, hogy csökkentsék a kiszolgáltatottságukat az USA és Ázsia felé, a jelenleg kitűzött cél pedig az, hogy 2030-ra a chipek 1/5-ét Európában gyártsák. A Biden-adminisztráció szintén érzékelte azt, hogy önállósodnia kell, és már el is kezdték vizsgálni a jelenlegi potenciális rizikófaktorokat az ellátási láncban. Továbbá elkülönítettek 50 milliárd dollárt a chipgyártás kutatás–fejlesztésének érdekében. Februárban bejelentették, hogy 20 milliárd dollárból két chipgyárat építenek ki az országban, hogy ezzel is csökkenjen a kiszolgáltatottság a nagyobb gyártók, mint például a TSMC és a Samsung felé. Emellett a magánvállalatok is elkezdtek betörni az USA piacára, 2020-ban a TSMC bejelentette, hogy 12 milliárd dollárért épít gyárat Arizonában, amit 2024-re terveznek befejezni. A Samsung is fontolgatja a beruházást, leginkább Texas és Arizona között gondolkoznak. Az viszont problémát jelent, hogy az előbb említett techcégek annyira előrerohantak, hogy jelenleg csak ők gyártják az 5 nm generációs chipeket, melyek kritikusak a legújabb elektronikai cikkek gyártásában.
A jelenlegi helyzetet nehezíti Kína importpolitikája, ugyanis úgy döntöttek, hogy a saját képesség kiépítése helyett az importot fogják prioritásban kezelni. Ennek köszönhető, hogy a 2021-es import a 2020-hoz képest egyharmaddal nőtt, ez pedig szankciókhoz és geopolitikai feszültséghez vezethet a Kína ellen.
A kilátások egyelőre bizonytalanok maradnak
Szakértők szerint a jelenlegi helyzet nem fog enyhülni 2022 végéig, de még azt is számításba vették, hogy akár egészen 2023-ig elhúzódhat. Abban reménykednek, hogy ahogyan újra növekszik majd a kínálat, a kereslet csökkeni fog. A teljes önállóság azonban még nagyon távol van, Robert Handfield szerint legalább 10 évbe fog telni, mire az USA kiépíti a saját ellátási láncát.