Visegrádi hatékonyság

IMD versenyképesség 2021 (2. rész)

Előző bejegyzésünkben a visegrádi országok (Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia négyese a Visegrádi Együttműködés, röviden a „V4-ek”) versenyképességének alakulását tekintettük át az IMD 2021. évi Versenyképességi Évkönyve nyomán. Akkor az Évkönyv versenyképességi koncepciójának első pillérére, azaz a gazdasági teljesítményre fókuszáltunk. Most a második és harmadik pillérre, azaz a kormányzati- illetve az üzleti hatékonyságra koncentrálva mutatjuk be a V4-ek versenyképességét.

V4 országok az IMD Versenyképességi Évkönyvében – Kormányzati- és üzleti hatékonyság

Ahogy azt korábbi bejegyzésünkben bemutattuk, az IMD Versenyképességi Évkönyv négy pillér mentén értékeli a gazdaságok versenyképességét. A gazdasági teljesítmény és az infrastruktúra pillérek mellett a kormányzati-, illetve üzleti hatékonyság pillérek vizsgálhatók. Míg előbbi arra utal, hogy mely kormányzati politikák támogatják az adott ország versenyképességet, addig utóbbi inkább azt nézi, hogy az üzleti környezet mennyire stimulálja innovációra, profitabilitásuk növelésére a vállalatokat?

Csehország

Csehországa rangsor 34. tagja, ekképpen a V4-csoport legversenyképesebb gazdasága maradt. 2014 óta őrzi ezt a státuszát, ugyanakkor a relatív pozíciójának 2013-2014-es szintjéről csak átmenetileg sikerült feljebb mozdulnia. Amikor a kormányzati teljesítményt nézzük, akkor a szakpolitikák egyenlőtlenségre gyakorolt hatásait is igyekszünk figyelembe venni.

Igaz ugyan, hogy a csehek előtt álló legfontosabb kihívások között nem találjuk meg a napjaink egyik legsürgetőbb problémájaként emlegetett egyenlőtlenségek kérdését (GINI együtthatója alapján a 64 ország közül ezüstérmes helyezést ér el a cseh gazdaság, a mutató Szlovákia esetében szintén nagyon alacsony), viszont olyan kormányzati „hatékonytalanságra” utaló kihívások sorjázhatók ide, mint:

1. a munkáltatók kiemelkedő társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége (64 országból 60. Csehország),
2. nagyon kis hatékonysággal működnek a kormányzati támogatási programok (60.),
3. az induló vállalkozások – start-up (58.), cégek bejegyzése (51.) – létrehozatala hosszadalmas, a közpénzügyek helyzete is aggályos (57.);
4. az üzleti hatékonyság terén elsősorban a pénzügyi ismeretek hiányos volta (59.),
5. valamint az alacsony tőkepiaci kapitalizáció (57.) említhető, ekképpen pedig a termelékenység és hatékonyság dolgában nem tudnak előrébb lépni (a 2020. évi 25. helyet 2021-ben a 30. követte).

Lengyelország

Lengyelország nemzetközi versenyképessége leszállóágban van. A legjelentősebb visszaeséseket a kormányzati, illetve üzleti hatékonyság terén láthatjuk. Előbbiben 13, utóbbiban 17 helyet esett vissza az ország a relatív rangsorban.

Kihívásként merül fel a válságellenes programok hatékonyságának biztosítása, amely kikezdi az államháztartás fenntarthatóságát is, lévén, hogy a deficit 2021-re megkörnyékezte a GDP 7 százalékát. Kihívást jelent a szolgáltatási szektor megerősítése is annak érdekében, hogy a világjárványt gyors regenerálódás követhesse. A lengyel termelékenység és hatékonyság a 2020. évi 26. helyről a 35. helyre csúszott vissza 2021-ben.

Szükséges továbbá az egészségügyi rendszer (érezhető) modernizálása, a telemedicinán és digitálison alapuló egészségügyi rendszer javítása, valamint az inkluzív digitális technológiák terén való hathatós előre lépésre is nagy szükség van. Nem beszélve persze a kiszámítható szabályozói környezetről. Az intézményi környezet változékonyságát és nem kellően feszes EU-konformitását a véleményfelmérések rendre problémásnak ítélték. A társadalmi keretrendszeren így egyre nagyobb rés tátong, amely megbolygatja a politikai stabilitást is (például nemzetközi összevetésben, a vizsgált 64 ország közül a 62. helyet foglalja el Lengyelország a társadalmi kohézió és egyenlő lehetőségek kritériumai vonatkozásában).

Magyarország

Magyarországaz Évkönyv 42. helyére zárkózott fel, ami 5 helyes javulást jelent a 2020. évi pozícióhoz képest. A kormányzati hatékonyság dimenziójában hét helyes láthatunk javulást (a társasági nyereségadó terén a 64 ország közül Magyarország az 1. helyen áll, de a befektetés ösztönzés terén is 6. hazánk), ami elsősorban a kedvezőbbnek ítélt adópolitikából adódik (45-ről a 33. helyre), ami jótékonyan hat az üzleti élet szabályozásának megítélésére is (43-ról 39-re). Persze, Magyarországon az ÁFA mértéke továbbra is világelsőnek számít.

Aggodalomra ad okot továbbá az, hogy a társadalmi-gazdasági rendszer és az azzal kölcsönhatásban lévő államműködés sok területen termelt krónikus hiányosságokat, így például a versenyképességi szabályozás (54. hely), a foglalkoztatottak társadalombiztosítási terhe (55.), de a protekcionizmusra való hajlam és gyakorlat (52.), illetve a megvesztegetés és korrupció (50.) is itt említhető. Ebből következően nem lepődhetünk meg azon sem, hogy az üzleti hatékonyság dimenziójában évek óta nem következett be látványos előrelépés (például 2013-ban az 55. helyen szerepelt, 2014-ben az 56. helyen, ahová újfent visszaért 2021-ben). Utóbbiban központi szerepe van az elérhető és hadra fogható képzett munkaerő hiányának (63. hely), a kompetens szenior menedzserek kevés voltának (62.), az „agyelszívás” (60.) kimagasló mértékének, a globalizációval szembeni általános társadalmi attitűd negatív voltának (63.).

Az üzleti hatékonyság terén ugyanakkor beazonosítható javulás – a korábbiakban említett fejlemények tükrében – szintén érthető, így (a foglalkoztatás kedvező trendje miatt) javuló munkaerő-piaci kontextusról beszélhetünk (61. helyről felfejlődött az 54. helyre), de a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés bővülése is segítette a versenyképesség erősödését (49-ről a 47-re).

Szlovákia

Szlovákia –a rangsor 50. tagjaként – a V4-ek legrosszabbul teljesítő tagja. Egy gazdaság, ahol a vezetői véleményfelmérés, a makro- és mikroszintű társadalmi-, illetve gazdasági adatok, a szakértői elemzések és a napi aktuálpolitikai döntések alapján leszögezhető, hogy hiányzik a kormányzati reformkezdeményezés.

A munkaerő-piac szabályozása meglehetősen elmaradott: a 62. pozíciót ért el a szlovák gazdaság e tekintetben. Nincs elégséges finanszírozási háttér a kis- és közepes méretű vállalkozások innovációjának és modernizációjának támogatásához. Jelentős az elvonás a munkáltatók társadalombiztosítási járuléka terén is (62. hely).

Ahol gyenge a szabályozói környezet, ott az oktatási intézmények minősége is csak alacsonyabb lehet nemzetközi összevetésben, amely az emberi tőke minőségi fejleszthetőségét is visszafogja (például ezért is lehet, hogy az ország a gyakornoki programok elterjedtségében a legalacsonyabb, 64. helyen tanyázik). Ez megbéklyózza a sikeres digitális transzformációt (63. hely), és a cégek sok esetben relokációra kényszerülnek (63.). Utóbbi önmagában utal a V4-ek közül még másutt is megfigyelhető „útfüggőségre”, azaz a külföldi tőkére épített gazdasági modell jellegre, ami könnyen fenntarthatatlanná válhat a digitalizálódó és egyre inkább a zöld növekedést forszírozó világgazdaságban.

A versenyképesség nem szerencse dolga, a gazdasági kormányzás kiemelt prioritást kell, hogy élvezzen a V4-ek esetében is, ahol a társadalmi-gazdasági fejlődés újabb kihívásokkal szembesül – például az Ipar 4.0 és a mindent átható digitalizáció kikezd(het)i a foglalkoztatást, s ezzel alááshatja az államháztartás kiegyensúlyozhatóságát, mi több, fokozhatja a politikai stabilitást veszélyeztető egyenlőtlenségeket is.

A V4-ek versenyképessége azon áll vagy bukik, hogy a digitális átalakulás időszakában képesek-e értékalapú szakpolitikák révén úgy navigálni gazdaságaikat, hogy a helyenként igen élénken megfigyelhető útfüggőségüket is leküzdjék.