Harang csendül, / Ének zendül, / Messze zsong a hálaének / Az én kedves kis falumban / Karácsonykor / Magába száll minden lélek. Minden ember / Szeretettel / Borul földre imádkozni, / Az én kedves kis falumban / A Messiás / Boldogságot szokott hozni. (Ady Endre: Karácsony, részlet)
Karácsony közeledtével Magyarországon is egyre gyakrabban hallható a köszöntés szekularizált és politikailag korrekt változata: Áldott ünnepeket! (Happy Holidays!) Nyugat-Európában a karácsonyi vásár már a téli vásár vagy a fényvásár nevet viseli. Az ünnepből kivonódott a spiritualitás, és felerősödött a hagyomány anyagias megközelítése: ajándékvásárlás, sütés-főzés, nagy eszem-iszom. Nem csoda tehát, ha az OECD közgazdászai is a karácsony anyagi szempontjaira fókuszálnak és olyan divatos kontextusba helyezik, mint az ökológiai lábnyom. Az anyagiak mellett, minthogy Isten is egyre jobban kikerül a képletből, helyére az Ego költözik, így az anyagias karácsony okozta egyéni stressz határozza meg sokak érzetét.
Mindez megágyaz a karácsonyellenes, harcos ateista nézet terjesztésének, amely kizárólag azt hangsúlyozza, hogy mit utál vagy gyűlöl (sic!) a karácsonyban, teljesen normális dolognak beállítva a karácsony utálatát. A problémára megoldásként, az ünnepből való kilépésre és kimenekülésre buzdít. Hiszen ki ne utálná a felesleges költekezést és azt a stresszt, ami a vásárlásból és a családi vagy éppen céges együttlétekből fakad. Az Amerikai Pszichológiai Társaság által végzett felmérés részletesen elemzi az ünnepekhez köthető, valóban negatív érzéseknek az előfordulását, amely az időhiány, a pénzhiány, az elüzletiesedés, az étrend és a testsúly megtartása, a hitelkártya-adósság növekedése, az ajándékozás társadalmi kényszere és a családi összejövetelek miatt érzett szorongásból ered.
Az említett amerikai tanulmány azonban nemcsak a negatív, hanem a pozitív érzettársításokat is vizsgálja. Elképzelhető tehát, hogy társadalmilag és gazdaságilag van olyan szemlélet és viselkedés, amelyben a karácsony nem negatív mérlegű. Egy másik tanulmány, amely a karácsony és a szubjektív jóllét (well-being) összefüggéseit vizsgálta, kielemezte az European Social Survey 11 európai országra – köztük Magyarországra – kiterjedő adatfelvételeit a karácsonnyal összefüggésében. Azt találta, hogy ugyan nagy általánosságban a teljes népességre igaz a fent említett negatív stressz romboló hatása, de ha elkülönítjük a karácsonyt vallásosan és világias módon megélő emberek válaszát, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy a vallásosan megélt karácsony pozitív töltetű a hívők számára, kedvezően befolyásolja a lelki életüket. (A vallásos keresztények szubjektív jóllét-mutatója emelkedett, míg a kevésbé vallásos és a nem vallásos embereké romlott a karácsonykor történt megkérdezés során a karácsonyon kívüli időszak megkérdezésének eredményéhez képest.)
Ha végig gondoljuk, hogy mi is a különbség a vallásos keresztény és a többi ember karácsony körüli viselkedése között, akkor nyilvánvalóvá válhat a fenti következtetés. A vallásos ember advent egy hónapján keresztül készül az örömhír eljövetelére, tehát a figyelme eleve egy pozitív tartalmú üzenetre és eseményre összpontosul, a lelkét erre az eseményre kell felkészítenie. Úton-útfélen figyelmezteti minden vallási szöveg, szertartás és jelkép a szeretetre. Ezzel szemben a többiek homlokterében elsősorban az áll, hogy lesz-e elég időm, erőm, pénzem felkészülni az ünnepekre, esetleg a cégnél az évvégi zárás miatt mennyit kell még decemberben hajtani, míg a lelki megújulást megpróbálja besűríteni az újévi fogadalmakba – mindössze 10%-os sikerrel.
A kedvező lelki folyamatok nem csupán egyéni és pszichológiai szempontból izgalmasak. Már szinte közhelyszerűen lehetne sorolni azokat az orvosi tanulmányokat, amelyek a stressz egészségügyi hatásairól szólnak. Az viszont már nemzeti jövedelemre menő kérdés, hogy az üzleti tanulmányok is csak megerősíteni tudják azt, hogy amíg a stressz rombolja, addig a megelégedettség javítja a termelékenységet. Mindezt a karácsonyi időre alkalmazva: a karácsonyt lelkileg megújulásként megélők a saját egészségükön túl társadalmilag is várhatóan kedvezően indítják a következő évet, míg az anyagias karácsonyt hajszolók csalódottsága vélhetően visszafogottabb januári kezdetet ígér. Mindez csak alátámasztja a két és félezer éves bölcsességet: „A szűkölködőnek minden napja rossz, a vidám kedélyű mindig ünnepet ül. Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs.” (Péld 15,15-16.)
Boldog karácsonyt!
