Zétényi Zsolt új könyvéről
1956-os szabadságharcosok, mártírok történetét dolgozza fel Zétényi Zsolt új kötete, a Mány Erzsébet és társai című, igen alapos jogtörténeti munka. A mű bemutatja, miként lett egy spontán, erőszak nélküli helyi megmozdulásból halálos ítélet, véres megtorlás az 1956-os forradalom leverése után.
A Koloprint kiadó gondozásában 2025-ben jelent meg a kiváló ügyvéd és jogtörténész, Zétényi Zsolt legújabb könyve 1956 azon mártírjairól, akiknek emlékét eddig inkább csupán a gyulai, helyi hagyomány ápolta és őrizte meg. A könyv címe: Mány Erzsébet és társai. A gyulavári felkelés 1956, kifejezi, hogy a forradalom épp azáltal volt országos és nemzetközi jelentőségű esemény, hogy számos vidéki település is kisebb-nagyobb megmozdulással kifejezte a forradalom iránti rokonszenvét, illetve igyekezett cselekedni annak érdekében, hogy a forradalom eredményei megőrizhetők legyenek.
Zétényi számos kiváló jogtörténeti tárgyú könyv szerzője, kutatásai a Szent Korona-tantól a XX. századi kommunista terrorgépezet működésének bemutatásáig terjednek, ám ezek – minthogy a szerző a vizsgált eseményeket, jelenségeket történeti kontextusukban mutatja be – igen tanulságosak lehetnek más korszakok tanulmányozói számára is.
Az itt ismertetett kötet egy viszonylag ártatlan, tényleges erőszakkal nem járó cselekményt és annak véres megtorlását járja körül. Már a forradalom leverését követően, 1956. december 17-én Gyulán a karhatalmisták fegyverrel oszlatták a rendőrségnél gyülekező tömeget. A húgával arra sétáló Mány Erzsébet egy kisebb csoporthoz csatlakozott. Valaki javasolta neki, menjenek a közeli Gyulaváriba, hogy onnan fegyvereket szerezve megsegítsék a gyulaiakat. Megérkezve a helyiekkel együtt fegyvereket szereztek a különösebb ellenállást nem tanúsító gyulavári rendőrségről és határőrségről, majd lőállásokat készítettek arra az esetre, ha a karhatalmisták Gyulaváriba érnének. Utóbbira nem került sor, a lelkesedés alábbhagyott, a fegyvereket pedig visszaszolgáltatták. A cselekmény nyomán a statáriális bíróság Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt halálra ítélte, 14 társukra pedig összesen 135 év szabadságvesztés büntetést szabott ki. Az ítélkező tanács azonban – megszokottnak nem mondható módon – a halálraítéltek számára egyhangúan kegyelmet javasolt. Nezval Ferenc igazságügyi kormánybiztos és Szénási Géza legfőbb ügyész a javaslat elutasítását indítványozta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa felé, az Elnöki Tanács a kegyelmi indítványt állítólag elutasította. Zétényi Zsolt rámutat azonban arra, hogy az államfői feladatokat ellátó testület 1956. október 16. és 1957. március 7. között nem ülésezett, így 1957 januárjában semmiről, így kegyelmi ügyről sem dönthetett. Ebből következően okirat-hamisítás történt, a halálos ítélet végrehajtására hamis okirat alapján került sor.
Különösen érdekesek és megrendítőek azok a pszichológiai rajzok, amelyeket a szerző a korabeli dokumentumok, a szereplők előéletére vonatkozó adatok alapján felvázol. Az áldozatokat nem idealizálja. Beszámol Mány Erzsébet gyerekkoráról, szülei válásáról, korábbi, kisebb súlyú bűncselekményeiről (kukoricalopás, táppénzcsalás), de ezeket – súlyuknak megfelelően kezelve – el tudja határolni a hazaszeretettől vezérelt hősies igyekezettől, miközben rámutat arra is, hogy Mány Erzsébet meggondolatlan cselekedetével önmagát és másokat is bajba sodort. A szerző által felvázolt kép tehát igen árnyalt, a cselekedet hősiességét képes egyszerre kontextusában és önmagában látni, láttatni és értékelni. Ugyanilyen alaposak a megtorlás résztvevőinek portréi. Miközben megemlékezik arról, hogy a bírói tanács elnöki tisztét ellátó Mátyás Miklós, őszintén bízott abban, hogy a halálraítéltek kegyelemben részesülnek, nem hallgatja el azt sem, hogy a forradalommal összefüggésben huszonegy személyt ítélt halálra, az egyéb ügyeket is figyelembe véve pedig összesen negyvenhat halálos ítéletet hozott.
A kötet legnagyobb érdeme, hogy a „nagy történelem” árnyékában meghúzódó emberi sorsokat állítja a középpontba. Zétényi Zsolt nem pusztán kronologikus eseménytörténetet ad, hanem periratokra, levéltári forrásokra és visszaemlékezésekre támaszkodva rajzolja meg azoknak a gyulavári fiataloknak az alakját, akik 1956 decemberében maguk is cselekedni kívántak. A munka ráadásul nem csupán támaszkodik a gazdag forrásanyagra, de kritikai feldolgozású, szerkesztett forráskiadványnak is tekinthető, hiszen számos eredeti dokumentum kópiáját közli.
A címadó Mány Erzsébet és társai története megrendítő példája annak, miként válhatott egy helyi, alapvetően spontán szerveződés a megtorlás gépezetének célpontjává. A szerző nagy teret szentel a koncepciós eljárások bemutatásának. A peranyag bemutatása nem öncélú, azt szolgálja, hogy az olvasó megértse magát a kort.
A kiváló stíluson túl a könyv erénye az is, hogy a helyi eseményeket szervesen illeszti az 1956-os forradalom és szabadságharc országos történetébe, miközben a korabeli helyi viszonyokat is elénk tárja. Bár a gyulavári eset nem vált a budapesti harcokhoz hasonló szimbólummá, mégis ugyanannak a történelmi folyamatnak volt része, amelyet az 1956-os forradalom néven ismerünk. A vidéki megmozdulások sokasága tette világossá, hogy nem elszigetelt fővárosi zavargásról, hanem a társadalom széles rétegeit megmozgató nemzeti felkelésről volt szó.
Stílusában a mű tárgyszerű, mégis együttérző. Zétényi nem heroizál, de nem is relativizál: hősei esendő emberek, akik történelmi helyzetben hoztak morális döntést. A könyv így nemcsak helytörténeti munka, hanem emlékezetpolitikai állásfoglalás is: arra figyelmeztet, hogy a nemzeti emlékezet teljességéhez hozzátartoznak a „majdnem elfeledett” vidéki mártírok is.
A Mány Erzsébet és társai ezért nem csupán a gyulai vagy Békés vármegyei olvasóknak szól. Mindazok számára fontos olvasmány, akik meg szeretnék érteni, miként vált a forradalom közös nemzeti üggyé – és miként próbálta azt a megtorlás évtizedekre elhallgattatni. A könyv méltó emléket állít azoknak, akik nevét sokáig csak a helyi emlékezet őrizte, s akik most végre a magyar történelem szélesebb nyilvánosságában is megkaphatják az őket megillető helyet.
Végezetül csupán három tényszerű adat:
Mány Erzsébet, szabadságharcos (1934. szeptember 14. – 1957. február 2.), élt 20 évet.
Farkas Mihály, szabadságharcos (1928. október 10. – 1957. február 2.), élt 28 évet.
Dr. Mátyás Miklós, hadbíró (1924. szeptember 8. – 2016. május 2.), élt 91 évet.
Zétényi Zsolt fontosabb könyvei
Zétényi Zsolt: Mi a teendő a múlttal. Beszédek, cikkek, interjúk 1989–1994, 1994, Batthyány Lajos Alapítvány, Magyar Egyeztető Testület és mások. 544 o.
Zétényi Zsolt: A Szentkorona-eszme mai értelme, Püski, Budapest, 1997, 299 o.
Zétényi Zsolt: Magyarország Szent Koronája, Kairosz, Budapest, 2001, 230 o.
Zétényi Zsolt: Milyen emlékmű álljon a Szabadság téren?, Masszi, Budapest, 2006
Zétényi Zsolt: Több fényt! – Tanulmányok, gondolatok, beszédek 1995-2006, TIMP, Budapest, 2007
Zétényi Zsolt: A történeti alkotmány – Magyarország ősi alkotmánya (2 kiadás: Budapest, 2009, 2010) Magyarországért Kulturális Egyesület, 1407 o.
Zétényi Zsolt: A Szent Korona vonzásában, Kairosz, Budapest, 2012 (Magyarnak lenni)
Zétényi Zsolt: A Képíró ügy, Kairosz, Budapest, 2013
Zétényi Zsolt: Ártatlanul, jeltelen sírban. A Kristóf-ügy. Magyar Napló – Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2015, 589 o. (Teljes címe „Ártatlanul, jeltelen sírban. A Kristóf-ügy. A dr. Ságvári Endre letartóztatásával összefüggésben, koholt vád alapján elítélt és kivégzett Kristóf László csendőr őrmester ügyének tényei s tanulságai. Jog- és rendvédelem történeti tanulmány és forráskiadvány)
Zétényi Zsolt: Történeti alkotmányunk vívmányai és a 2011. évi alaptörvény. Kairosz Kiadó, Budapest, 2015, 216 o.
Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton…” A Bajcsy-Zsilinszky Társaság történeten emlékeim és a források tükrében, Antológia Kiadó, Lakitelek, 2019, 360 o.
Zétényi Zsolt: Trianon és az antalli ígéret, avagy Határbiztosító kikötések és a politikus lelkiismerete Magyarország 20. századi nemzetközi szerződéseiben. Kairosz Kiadó, Budapest, 2020, 138 o.
Zétényi Zsolt: Szentkoronás Könyv. Magyar Napló, Budapest, 2023, 799 o.
Melléklet
Nyitókép: Budapest, Kálvin tér, 1956. Forrás: Fortepan / Pesti srác 2.
