Manapság azt mondanánk, hogy egy könyvsorozat akkor jó, ha fel tudja az olvasók figyelmét kelteni. A ma embere gyors és könnyen emészthető információkat akar, minél sokkolóbb, annál nagyobb publicitást kap egy könyv, esemény, akármi.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika kiadója ezzel szemben egy klasszikus értelmiségi projektbe kezdett: mintegy negyvennégy kötetben, kritikai-tudományos apparátussal meg kívánja jelentetni Molnár Tamás politikafilozófus műveit. Újdonság ez is, még ha nem is hipermodern értelemben, hisz akadémiai körülmények között gyakorlatilag ötven éve nem jelent meg semmi Magyarországon, ami a filozófia-bölcsészettudományokhoz köthető. Ebből a szempontból a filozófia, különösképpen a politikai filozófia mostohagyereke a magyar tudományosságnak. Holott Molnár Tamás az egyik legtöbbet idézett és nyugodtan mondhatjuk, legbefolyásosabb gondolkodónk, aki a XX. és XXI. századi konzervativizmus megkerülhetetlen figurája.
Mint oly sokan, Molnár a II. világháború után elhagyta Magyarországot. Két választott hazája lett: Franciaország és az Egyesült Államok. Thomas Molnar néven publikált, megérdemelt helyett kapott a nyugati nagy konzervatív gondolkodók között, miközben saját magát nem szerette konzervatívként definiálni. Az 1960-as évektől évente jelentek meg izgalmasabbnál izgalmasabb kötetei, melyek közül sokat lefordítottak a ’90-es évek után, viszont a népszerűsítő kiadványokat nem követték tudományos alaposságra és teljességre törekvő kritikai kiadások. Ezt az űrt szándékszik kitölteni a most útjára induló sorozat.
Az értelmiség bukása című kötet a Molnár Tamás Összegyűjtött Művei sorozat első kötete. A kritikai kiadás azt jelenti, hogy az első magyar fordítást (1996) a jelen kötet minden részletében átnézve és javítva közli, és kiegészíti a sorozatszerkesztőinek többszáz tételből álló jegyzetanyaga, amely megvilágítja a szöveg egyes utalásait, idézeteit, kiemeli a ma már kevésbé ismert személyiségeket. A Hoppál Bulcsú és Mezei Balázs (ő fordító is) gondozta kötethez Pogrányi Lovas Miklós írt értő utószót.
A kritikai kiadás-sorozat elindulása önmagában is nagy eredmény. Egyrészt hozzájárulás az egyetemes magyar kultúrához, ugyanakkor saját magunk marketingje is, hisz Molnár Tamás (Thomas Molnar) neve mind a mai napi közismert nyugati akadémiai körökben, s ezt az ismertséget nekünk, az utódoknak nem kihasználni szellemi restség lenne. De a legfontosabb eredménye az ilyen akadémiai gondozásoknak, hogy a szerzőt és ezáltal a szellemiségét is „golyóállóvá tesszük”, ezáltal nem ilyen-olyan kalózkiadásokra kell hagyatkoznunk, hanem egyszer s mindenkorra megszületik az a Molnár-összkiadás, amely megkerülhetetlen referenciapont lesz.
Az értelmiség bukása címével ellentétben nem krízisirodalom és nem értelmiségellenes értekezés, hanem a napjainkat is mérgező szellem nyomorról szól. Molnár beszél az egyetem, a katedra, a tudás, az oktatás hanyatlásáról, öngerjesztő folyamatokról, amelyek klasszikus társadalmi formákat emésztenek föl. Világosan föltárja, és ez talán a könyv egyik vezéreszméje, hogy egy közösség egészséges önazonossága a helyesen birtokolt tudáson és ennek átadásán alapszik. Ebből következik a kötet problémája: ha nincs értelmiségi, a tudósi eszköztár őrzője, akkor mehet-e egyáltalán helyes irányba a társadalom? Molnár szerint „az értelmiségi egy új kategória, csak formálisan utóda az előző századok íróinak, filozófusainak, bölcseinek és tudósainak […] Az értelmiségi teljesen új társadalmi típus az egyetemi és az azon túli világban.” Molnár könyvében részletesen ismerteti az értelmiségi, értelmiség kifejezés történeti jelentésváltozatait. Ez Max Webernél a „funkcionárius”, Ortega y Gasset-nél a „tömegember”, Karl Mannheim szóhasználatában pedig az „ideológus”. Molnár a modern értelemben vett értelmiség-jelenségre a társadalommérnök kifejezést javasolja.
Mint látjuk, Molnár ebben a könyvben, igaz, sok korabeli amerikai példával illusztrálva, de sűrűn a máról beszél. A kezdő kötet tematikája jól szemlélteti, hogy a sorozat további részei is hallatlanul érdekesek lesznek. Az érdekességnél azonban fontosabb az a tény, hogy a kánonképzéshez nélkülözhetetlen tudományos-kritikaiság fog társulni a most elinduló sorozathoz – és ez valóban egyedülálló a magyar filozófia- és politikatudományban.
Molnár Tamás: Az értelmiség bukása, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2022.
