A digitális szolgáltatásokról uniós rendelet (DSA) előírja az online óriásplatformok és a nagyon népszerű online keresőmotorok számára, hogy észszerű, arányos és hatékony intézkedéseket vezessenek be az azonosított rendszerszintű kockázatokkal összefüggésben, amiről a Digitális Szolgáltatások Európai Testülete a Bizottsággal együttműködésben évente átfogó jelentést tesz közzé. Az első jelentést 2025 novemberében hozták nyilvánosságra az említett szervek. A jelen blogbejegyzés a jelentés választásokra és polgári közbeszédre vonatkozó megállapításait veszi számba.
A DSA kockázatértékelésre és -enyhítésre építő szabályozási koncepciója megköveteli a jelentősebb gazdasági és véleményformáló erővel bíró platformok (online óriásplatformok és nagyon népszerű keresőmotorok) üzemeltetőitől, hogy a szolgáltatásaik kialakításából, működéséből és használatából eredő rendszerszintű kockázatokat rendszeresen értékeljék, és az értékelés eredményeképpen a szükséges kockázatcsökkentő intézkedéseket hozzák meg (DSA 34-35. cikk). A rendelet iránymutatást is ad az egyes, értékelésnél számításba veendő kockázatokról, amelyek között szerepel „a polgári közbeszédre, valamint választási folyamatokra (…) gyakorolt bármely tényleges és várható negatív hatás” (34. cikk (1) bekezdés c) pont). (A Bizottság egyébiránt közlemény formájában egy iránymutatást is kidolgozott a szolgáltatók számára a választási folyamatok rendszerszintű kockázatainak csökkentéséről.)
A platformokra irányuló kötelezettség mellett a DSA megköveteli a Digitális Szolgáltatások Európai Testületétől, hogy a Bizottsággal együttműködve évente egy alkalommal átfogó jelentést tegyen közzé (35. cikk (2) bekezdés). Az első ilyen jelentést 2025. novemberben publikálták, alább a választási folyamatok integritásával kapcsolatos főbb megállapításokat, eredményeket kívánom megvizsgálni.
A jelentés számos dokumentumból dolgozik: így a platformok által készített kockázatértékelési jelentések mellett a független ellenőrző szervezetek jelentései, a hirdetési adattárakra vonatkozó jelentések, átláthatósági jelentések, a tartalommoderálási döntéseket és azok indokolását tartalmazó adatbázis, továbbá a jelentés utolsó öt oldalán felsorolt nyilvános források, független szakértők, valamint civil társadalmi szervezetek által készített tanulmányok, megbízható bejelentőktől és a tagállamok hatóságaitól származó információk mind-mind az éves jelentés elkészítésének alapjául szolgáltak. A jelentés a választásokkal kapcsolatos rendszerszintű kockázatokat is részletezi, fő kockázatoknak a következőket említi:
Dezinformáció és félretájékoztatás: a jelentés szerint hatalmas mennyiségben terjednek hamis vagy félrevezető politikai állítások. A platformok algoritmusai és hirdetési rendszerei révén könnyen virálissá válhatnak álhírek, amelyek alááshatják a szavazók tájékozottságát. Ez nem új keletű jelenség, de a nagy léptékű, átfogó influenszer-kampányok és az automatizált tartalommegosztás formáznak újszerű stratégiákat.
Összehangolt, nem hiteles magatartások (botok, hamis profilok): számtalan hamis fiók és automatizált program vesz részt választási kampányokban vagy együttműködik befolyásos szereplőkkel.
Polarizáció és radikalizáció: az automatizált algoritmusok könnyen generálnak és terjesztenek szélsőséges tartalmakat, amelyek erősítik a társadalom polarizáltságát. Az összeesküvés-elméletek (pl. választási csalás vádja) gyorsan elterjednek.
Politikai hirdetések és mikrocélzás: a jelentés szerint az online hirdetési rendszerek befolyásoló hatása is jelentős, a célzott politikai hirdetések lehetővé teszik bizonyos társadalmi csoportok közvetlen megszólítását. A platformok kockázatértékeléseiben szerepel, hogy a túlságosan szűk célzás torzító módon hathat a közbeszédre.
Generatív mesterséges intelligencia: új, még kevésbé felderített kockázatként említi a jelentés, hogy a mesterséges intelligencia-alapú chatbotok és egyéb kép- vagy tartalomgenerátorok hamis vagy megtévesztő, valótlan jellegük felismerését rendkívül megnehezítő tartalmak formálják a közbeszédet.
Közszereplők elleni kampányok: az egy-egy jelölt, politikus vagy párt elleni online támadások fellazíthatják a demokratikus közbeszédet (kiszorítva őszinte vitát, vagy megfélemlítve kritikusokat). Bár a tiltás/öncenzúra veszélye óvatosságra int, a kormányzati és hivatalos személyek ellen irányuló hamis hírek tömeges megjelenése a jelentés szerint a korábbi évekhez hasonlóan ismétlődően problémát okoz.
A jelentésből az is kiderül, hogy a fenti kockázatok nem önmagukban, hanem rendszerint komplex hatásukban képesek káros hatást gyakorolni a demokratikus nyilvánosságra (így például mesterséges intelligencia segítségével alkotott hamis tartalom politikai jellegének fel nem vállalása mellett mikrocélzás útján vagy az algoritmikus torzításnak köszönhetően tömeges terjesztés révén).
A jelentés tartalmából ismertetett fenti „megállapítások” érdekességét az adja, hogy valójában nem találunk benne semmi különöset, ha csak azt nem, hogy például a 2024. végi romániai elnökválasztás kapcsán tapasztalt gyanús jelekről nem ejt szót. Ilyen és ehhez hasonló, a közösségi platformok által a demokratikus választási folyamatok torzítására gyakorolt szisztematikus veszélyeket, kockázatokat rögzítő jelentések, állásfoglalások az utóbbi években számos alkalommal nyilvánosságra kerültek. A DSA szabályozása – annak ellenére, hogy a tengerentúlon így is cenzúraként tekintenek az európai megoldásra – látszólag érdemi követelményeket támaszt a platformok felé, főként a transzparencia terén, azonban az eddigi tapasztalataink szerint a mindennapi életben ezek a szabályok kevésbé alkalmasak a biztonságos, az alapjogokat is ténylegesen tiszteletben tartó online környezet fenntartására.
A DSA a platformok működését illetően rögzített különféle átláthatósági kötelezettségeket a szolgáltatók jellemzően teljesítik. Ezek a hosszas dokumentumok számos érdekes információval (számszerű adattal) szolgálnak az érdeklődők számára, esetenként némi önkritikát is tanúsítanak és felfedik azokat a hiányosságokat, amik valójában nem jelentenek újdonságot, sőt akár a kockázatok enyhítésére is szolgálnak javaslattal. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy a probléma kezelése érdekében tett lépések sikeresek és hatékonyak. De mi van a mérleg másik serpenyőjében? Az ördög a részletekben rejlik, jelen esetben éppen azokban a kérdésekben, amelyekről az átláthatósági jelentések jellemzően nem szólnak. A blogon Ződi Zsolt közelmúltban megjelent írása például arra világít rá, hogy a peren kívüli vitarendező testületek mennyi akadályba ütköztek a platformok együttműködési kötelezettségük figyelmen kívül hagyása miatt, és az egyes felhasználói tartalmakat, fiókokat érintő döntéseikre vonatkozó indokolási kötelezettségüket sem teljesítik – finoman szólva – maradéktalanul. De említhetnénk a DSA 40. cikke által az ellenőrzött kutatók számára a platformok adataihoz való hozzáférés biztosítását előíró rendelkezését, amelynek részletszabályait ugyan a Bizottság végrehajtáson alapuló rendelete is szabályoz 2025 júliusa óta, mégis arról szólnak a hírek, hogy a gyakorlatban a kutatói hozzáférés érvényesítése időnként peres útra terelődik.
A DSA 35. cikk (2) bekezdés szerint elkészült első jelentés alapján azt mondhatjuk, hogy a DSA által előírt átláthatósági követelmények inkább mennyiségi eredményeket hoztak, de az érdemi elszámoltathatóságot továbbra sem teszik lehetővé, és strukturális szintű hiányosságokat tapasztalhatunk. A 2024. évi romániai események mellett a 2025. februári német szövetségi választás és a 2025. májusi lengyel elnökválasztás kapcsán tapasztaltak is kétségekre adhatnak okot. A végrehajtási rendeletek megszülettek, a platformok többnyire határidőre elkészítik a különféle jelentéseket, azonban az egyes konkrét esetekben az együttműködési hajlandóság hiányában, illetve a ténylegesen rendelkezésre adatok korlátozott voltára figyelemmel a jogérvényesítés hatékonysága továbbra sem nevezhető elégségesnek. A rendszerszintű kockázatoknak nevezett jelenségek megelőzésére tehát több szempontból és több szereplő tekintetében is változásra van szükség. Ha elfogadjuk, hogy az átláthatóság megfelelő eszköz az elszámoltathatósághoz, akkor látható előrelépés csak akkor érhető el, ha a szabályozás jóval konkrétabb követelményeket fogalmaz meg, ezeket a platformok valóban teljesítik, a Bizottság szervei pedig következetesen végrehajtják azokat. A jelenlegi tapasztalatok egyelőre azt mutatják ugyanis, hogy a közösségi oldalak tényleges működési logikája, struktúrája valójában kevésbé ismert, a platformok gazdasági erejükből adódó érdekérvényesítő képességüket kihasználják, ebből következően pedig sajnálatos módon a nyilvánosság torzítása terén továbbra is komoly aggályokat tapasztalunk.
Nyitókép forrása: tashatuvango / depositphotos.com
