A mesterséges intelligencia (MI) hazai használata kapcsán – (nem csak) a média és marketing világára koncentrálva
Az a szerencse ért a közelmúltban, hogy Ződi Zsolt kollégánkkal együtt egy kerekasztal-beszélgetésben vehettem részt abból az apropóból, hogy a Magyar Lapkiadók Egyesülete, a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége és a Magyar Marketing Szövetség felelős szerkesztői közreműködése mellett megjelent az „AI Guide a média és marketingkommunikációs szakma számára” című kiadvány, amelynek honlapja e címen található. Talán abban az esetben is indokolt lenne e publikáció megjelenéséről beszámolnunk, ha a dokumentum csak e szektor számára tartalmazna releváns információkat. A késztetés ugyanakkor ennél sokkal nagyobb volt, mivel az írás meglehetősen átfogó, aktuális (és jövőbe mutató) kérdéseket boncolgató és gyakorlati tanácsai révén műfajában hézagpótlónak is mondható. Két szóval: érdemes elolvasni (és persze épp emiatt írni róla).
Néhány gondolat az Útmutató megszületésének okáról, céljáról és az eredmény szerzők által vázolt rendeltetéséről. A fő megalkotási ok: a kommunikációs és reklámiparban használt MI-modellek komplexitása miatt komoly kihívás az etikus és átlátható működés. Eddig ugyanakkor nem létezett iparági szintű egyetértésen alapuló MI-iránymutatás e szektor számára. Az elektronikusan elérhető kiadvány megjelentetésének célja ezzel összhangban egy „dinamikus megfelelőségi anyag 1.0 verziójának” kiadása, amelyet a technológiai, iparági fejlődés tükrében folyamatosan továbbfejlesztenek majd. És ami a lényeg: az Útmutatót mindenkinek ajánlják (és ajánlható is mindenkinek), aki mesterséges intelligenciát használ, oktat vagy arra megbízást ad, függetlenül attól, hogy reklámozással, kommunikációval foglalkozik vagy sem.
Ami pedig a konkrét tartalmat illeti, először is érdekességként kiemelhető, hogy a dokumentum elég részletesen feltérképezi az MI világának alapfogalmait és ezen túlmenően konkrét generatív MI-szolgáltatásokat is bemutat, kifejtve rendeltetésüket, előnyeiket, hátrányaikat. E körben szóba kerül a szövegírás (pl. Chat GPT, Jasper AI, Writesonic, Mistral AI stb.) a képalkotás, retusálás (pl. Canva, Midjourney, Dall-e, Adobe Firefly, Freepik AI stb.) hanggenerálás (pl. Suno, Amazon Polly (TTS), Elevenlabs, (TTS), Whisper, Bland AI stb.), videógyártás (Pikalabs, Descript, Sora, Vidu, Runway stb.)
Külön rész foglalkozik az etikai alapelvekkel (összesen 9 ilyet határoz meg az írás), amelyek érvényre juttatása kapcsán elsőként az átláthatóságot és elszámoltathatóságot fejtik ki. E körben a szerzők az ún. „svéd minta” alapján azt javasolják, hogy minden olyan esetben jelöljük az MI használatát, amikor az a munka során „jelentős szakmai hatást gyakorol” a végeredményre. Kiemelten fontosnak tartják, hogy az alkalmazott technológiát is konkrétan nevezzük meg azzal együtt, hogy a folyamat pontosan mely részébe vontuk be (pl.: „A képet egy mesterségesintelligencia-eszköz támogatásával készítettük”). Megjelölésként az „MI-támogatással készült” megfogalmazást propagálják, „mely jelzi, hogy a folyamatok mögött továbbra is emberi munka áll, amennyiben az az adott folyamatelemre valóban fennáll.” A belső kreatív vagy szerkesztőségi, illetve adminisztrációs, riportolási munkák esetében a megjelölés szerintük nem indokolt.
Az alapelvi célokkal összefüggésben említik meg az emberi felügyeletet és döntéshozatalt is. Hangsúlyozottan merül fel az a megközelítés, hogy az MI elsődleges feladata az alkalmazó személy munkájának támogatása, amely nem helyettesítheti az emberi kreativitást és felügyeletet. E felügyelet segít annak biztosításában is, hogy az MI-rendszer ne ássa alá az emberi autonómiát vagy fejtsen ki más káros hatást. E részben jelenik meg még az adatbiztonság, hitelesség vagy a készségfejlesztés fontossága is.
Nagy gyakorlati hozzáadott értékként említhetők meg a kiadványba tett összetett checklistek, amelyek a szereplők (legyen szó bármely generatív MI-t használó személyről vagy vállalatról) segítik a hivatkozott alapelveknek megfelelő működés biztosítását.
E részeket követően a kétségkívül leginkább érintett jogszabályi kereteket mutatják be részletesen. Egyrészt a releváns szerzői jogi rendelkezések az MI-tanítástól a generálásig, a tanítási adatkészletbe való bekerülés elleni tiltakozás gyakorlati kérdéseitől az MI által generált tartalmak oltalmazhatóságáig terjednek a témák, amelyek a szerzői jogi felelősség egyes fontos szempontjait is boncolgatják. A szerzői jogon túlmenően leginkább részletesen az adatvédelem aspektust mutatják még be olyan fontos témák mentén, mint a felhasználói adatok felhasználása MI-tanításra vagy a felmerülő adatbiztonsági és adatvédelmi kockázatok képek és dokumentumok esetén (adatszivárgás, bizalmas üzleti adatok kompromittálódása). Hasznos elemként a felmerülő kockázatok csökkentését célzó javaslatok is olvashatók.
Kifejezetten érdekes és jövőbe mutató állítások szerepelnek „Az együttműködési keretrendszer új elemei, dimenziói és applikációi” elnevezésű, a dokumentumot záró részben. Ilyen többek között az a megállapítás, hogy jelenleg már olyan keretrendszerek épülnek, amelyek vállalati szinten „becsomagolják” az MI használatát, és amelyeken belül visszakereshetővé válik, hogy konkrétan melyik kolléga az MI segítségével milyen tartalmat állított elő, mi az ő egyedi hozzáadott értéke a „céges közös tudáshoz”. „Megjelenő igény, hogy a cégben dolgozó kollégák ne önálló „GPT-cowboy” szerepkörben hozzák létre a tartalmaikat, hanem, amit előállítanak, az egy közös céges (cégértéket képező!) „MI-agent pool-ba kerüljön be, így a cég rendelkezésére álljon az adott kolléga távozása után is.” Kiemelten fontos cél a visszakövethetőség biztosítása a kreatív termékeken túlmenően „az elemzések, stratégiák és automatizált javaslatok kapcsán is”.
Az MI-szolgáltatások kapcsán visszatérő elem az ún. zárt (pl. saját tanítási adatkészlettel futó modellek) és a nyílt rendszerek említése, amelyek nyilván különböző szintű adatvédelmi és jogi aggályokat vetnek fel. Ezek használata kapcsán is fontosnak tartja az anyag a megfelelő transzparenciát.
Ami az MI-használathoz kötődő gyakorlati következményeket illeti, már most látszik az írás alapján, hogy a bemenet (prompt) minősége és a kimeneti ellenőrzés alapvetően határozza meg, hogy a gyorsaság valódi előnyt jelent-e – az MI által támogatott munkafolyamat így egyre inkább a szendvicselv mentén szerveződik, ahol a középső, generatív szakasz gyors, de az eleje és vége emberi kontrollt igényel.
Megalapozottnak tűnő jóslatként olvasható, hogy a jövőben olyan pozíciók lesznek elengedhetetlenek, mint például az AI content editor, a Prompt designer, az AI project manager és persze az AI compliance officer, aki a jogi és etikai megfelelést biztosítja. Ilyen állítás az is, hogy „A technológiai infrastruktúra és az energiaigény költségeinek folyamatos növekedése miatt jelentős emelkedés várható a közeljövőben az MI-szolgáltatások piacán – ezt jól példázza az OpenAI ChatGPT-je, ahol a korábbi 20 dolláros korlátlan havidíjat 200 dolláros váltja fel, ami tízszeres áremelkedést jelent.”
Jó, hogy született egy ilyen útmutató, amit még tovább is fejlesztenek az ígéretek szerint, de már most számos hasznos tanáccsal szolgál és tudatosságot növel, ösztökéli az együtt gondolkodást. Várjuk a folytatást (és nem csak ebben a szektorban).
Nyitókép forrása: freepik.com
