Nyilvános jelentést tett közzé a Facebook arról, hogy 2021 második negyedévében a szolgáltatás amerikai felhasználói milyen tartalmakkal találkoztak a legtöbbet.
„Az átláthatóság fontos része mindannak, amit a Facebooknál csinálunk” –
szól a jelentés első mondata, a kritikusok szerint azonban inkább ködösít a platform.
A jelentés csupán néhány diagramot és toplistát, illetve az ezeket magyarázó rövid szövegeket tartalmazza. Az ezek alapjául szolgáló adatokat – amiket böngészve, elemezve kutatók, újságírók, érdeklődő felhasználók saját elemzéseket, összehasonlításokat készíthetnének – nem hozták nyilvánosságra. Nem véletlen, hogy a jelentés címe sem egyszerűen a „legnépszerűbb” tartalmakról szól: a listák és összesítések nem a felhasználók által aktívan kattintott, esetleg like-olt, kommentelt, megosztott tartalmakról szólnak, hanem azokról, amelyek a facebookos hírfolyamban az algoritmus jóvoltából megjelennek számukra. Az egyik hangsúlyosan kiemelt adat az, hogy a felhasználók hírfolyamában megjelenő tartalomelemek 90,5 százaléka az általuk követett barátok, személyiségek, csoportok és oldalak kínálatából származik. A „nem kapcsolódó posztok” kategóriájába 8 százalék tartozik (ez az algoritmus által a felhasználónak feldobott olyan tartalmakat jelenti, amelyek nem általa – aktívan – bekövetett forrásból származnak), 1,5 százalék pedig az „egyéb” kategóriába sorolható. A jelentés szerint ez a 8 (illetve 9,5) százalékos arány „relatíve csekély”.
A jelentés bírálói szerint önfényező PR-akció az egész, melynek célja, hogy a Facebook bizonyítsa: nem igaz, hogy leginkább életveszélyes álhíreket és szélsőséges propagandát tol a felhasználók arcába. (Júliusban a platformon oltástémában terjedő hamis hírek kapcsán Joe Biden amerikai elnök azt mondta, hogy a Facebook emberek haláláért felelős, bár később puhított az álláspontján.) Ha tízből kilenc hírfolyamos tartalomelem forrását aktívan követték be a felhasználók, akkor elsősorban az ő saját felelősségük, hogy milyen tartalmakkal találkoznak.
Nem tűnik légből kapottnak az az interpretáció sem, mely szerint a Facebooknak ez az adat azért is fontos, hogy rámutathasson: valójában nem is olyan sok a politikai tartalom, összeesküvés-elmélet a hírfolyamban.
Több kritikus is úgy véli: a legtöbbször megjelent tartalmak toplistái a semmitmondásig nehezen értelmezhetők. Egyértelmű, hogy a vizsgált időszakban az amerikai felhasználók a legtöbbször egy 2020-ban posztolt „személyiségteszttel” találkoztak, egy tipikus virális tartalommal, amelyben – az első látásra összevissza betűhalmazból kiolvasott – szavak valami nagyon fontosat árulnak el a felhasználónak. A felhasználók elé leggyakrabban kerülő tartalmak túlnyomó többsége ugyancsak „mémesített”, képpel kombinált interakció-provokáló rövid szöveg. Szabad-e megcukrozni a spagettit? Posztolj magadról olyan képet, amin fiatalabbnak nézel ki a korodnál! És így tovább. Casey Newton, a Verge újságírója arra is rávilágított, hogy a top 20 poszt közül tizenöt plagizált, átvett tartalom volt. Vagyis a legsűrűbben megjelenített tartalmak nagy többsége még csak nem is eredeti alkotója tálalásában hódította meg a hírfolyamot.
A hírfolyamban ajánlott Facebook-oldalak közt az első tízben ott az Unicef és a WHO – minden bizonnyal azért, mert a hírfolyamban megjelenő más, Covid-témájú tartalmakhoz kapcsolja ezeket, mint hiteles forrást az algoritmus –, a maradék azonban csupa szórakoztató vagy életmód-oldal (és nem feltétlenül a legismertebbek). A jelentés hangsúlyozza: a toplistákon való megjelenés sem jelent sokat, a húsz legtöbbet látott poszt összes megtekintése nem érte el a negyedév teljes megtekintésszámának egy ezrelékét sem.
Egy, a médiában a jelentés megjelenése után nem sokkal beharangozott, a Facebooktól független szakemberek által végzett kutatás eredményei szerint a manipulatív kamuhírek („fake news”) terjesztéséről ismertként kategorizált források a Facebookon hatszor olyan valószínűséggel váltanak ki reakciót – like, komment, megosztás – a felhasználókból, mint a megbízhatónak minősített hírforrások. A Facebook szóvivője válaszul itt is arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyes tartalomelemek közönségelérési számai és arányai mások, és a közönség reakcióiból nem lehet arra következtetni, hogy mit hány felhasználó látott egyáltalán.
A Facebook jelezte, hogy a továbbiakban minden negyedévben kijön majd egy hasonló jelentéssel, s mint azóta kiderült, már 2021 első negyedévére is készült egy hasonló. Ezt azonban csak azután hozták nyilvánosságra, hogy a New York Times beszámolt annak titokban tartott létezéséről. Az első jelentést (a lap által megszerzett dokumentumok szerint) azért süllyesztették el, mert a vállalat egyes vezetői attól tartottak, az abban foglaltak csak erősítik a Facebookot bíráló narratívákat. (A Facebook illetékese szerint közelebbről nem meghatározott módszertani finomításokat kellett végrehajtani.) Az utólag megjelentetett első negyedéves riportból kiderül: a legtöbbször megjelenő tartalomelem – az egyébként megbízható hírforrásként számon tartott – Chicago Tribune cikke volt. Az írás arról szólt, hogy egy amúgy egészséges orvos halála esetleg összefüggésben állhat azzal, hogy beoltatta magát koronavírus ellen.
A jelentés körüli viták sokadszor is ráirányították a figyelmet a Facebookra, valamint a Facebookot, a Facebook algoritmusait, illetve a felhasználók viselkedését vizsgáló kutatók gyakran konfliktusos viszonyára is. Laura Edelson, a New York University kutatója az Endgadget cikkében arról beszélt, hogy a jelentésben foglaltakat független kutatók se nem tudják ellenőrizni, s reprodukálni sem lehet. Edelson azok közé a kutatók közé tartozik, akiket a Facebook személyes profiljuk megszüntetésével büntetett, mivel a cég szerint tiltott módon gyűjtöttek adatokat a politikai hirdetésekről szóló kutatásaikhoz. Alice Marwick, a University of North Carolina kutatója ugyanebben a cikkben arról beszélt, hogy a Facebook házon belül rengeteg adattal, és jelentős kutatói bázissal is rendelkezik, a kutatások érdemi eredményeit azonban szinte soha nem osztják meg sem az akadémiai közösséggel, sem a nyilvánossággal. A cég a hasonló kritikákra válaszul rámutat létező, nagyszabású adatmegosztó projektjére, illetve felhívja a figyelmet arra, hogy az adatvédelmi/privacy előírásokat mindenképpen be kell tartania és tartatnia.
