Van olyan álláspont, miszerint a versenyjogi szakma számára a 2010-es évek egyfajta tanulóévek voltak az online piacok működését illetően. A technológiai fejlődés, a digitalizáció számos szegmensben modellváltást idézett elő, amelyeket a technológiai vállalkozások rendkívül hatékonyan használtak ki. A jogérvényesítés és szabályozás nem tudott lépést tartani a rendkívüli piaci koncentráció kialakulásával. Alapvető kérdések merültek fel, mivel sok esetben a kárelméletek csupán holisztikus megközelítésben voltak megállapíthatók, így esetenként olyan versenyjogi fogalmakon túli szempontok integrálására is szükség volt, mint a személy döntési autonómiája, vagy privát szférájának védelme. Mi a versenypolitika végső célja? A szakma így jobbára csak követte, sőt egyes összefonódások engedélyezésével szinte asszisztált ahhoz, hogy a digitalizáció következtében fokozatosan átalakultak bizonyos gazdasági és társadalmi tereink, amelyhez kapcsolódó ökoszisztémát a technológiai óriások kontrollálják. Sokak számára a demokratikus nyilvánosság kereteinek gyökeres átalakulása teszi leginkább érzékelhetővé a folyamatot. Napjainkban – a felpörgetett versenyfelügyeleti eljárások mellett – jogalkotási reform is zajlik az Atlanti-óceán mindkét partján. Jelen blogbejegyzésben csokorba szedjük a legújabb fejleményeket.
A kérdés csupán annyi, hogy elvesztegettük-e az évtizedet, vagy megtanultuk a leckét?
Az európai uniós jogalkotási folyamatokat – a téma iránt érdeklők számára – bizonyára nem kell részletezni. A hivatalban lévő Európai Bizottságnak kezdettől fogva kiemelt prioritás volt Európa felkészítése a digitális kor kihívásaira. Az egészséges digitális ökoszisztéma kialakítása, valamint a nagy kapuőr funkciót betöltő platformokkal szembeni fellépés érdekében az Európai Unió a szabályozás mellett kötelezte el magát. A megtámadható és méltányos piacokról szóló jogszabály (DMA) elsősorban a piaci struktúrára helyezi a hangsúlyt, míg a digitális szolgáltatások egységes piacáról szóló jogi aktus (DSA) az online platformok felelősségi kérdéseit határozza meg. A folyamatban lévő jogalkotás tehát egyszerre célozza a szabályozás eszközével a strukturális és a viselkedési típusú előírásokat az online térben. A DMA kiegészíti a jelenleg is érvényben lévő versenyjogi szabályokat, azonban lényeges különbség, hogy a hatályos szabályokkal szemben, amelyek a már létrejött erőfölényes pozíció következtében felmerült károkat utólag igyekeznek kezelni, a rendelettervezet ex ante eszközökkel a versengő piaci struktúra fenntartását tűzi ki célul. A DSA pedig az online platformok felelősségének meghatározásával viselkedési típusú kötelezettségeket ró a piaci szereplőkre. Szintén klasszikus antitröszt beavatkozási lehetőség, ugyanakkor itt az egyes speciális ágazati szabályokhoz képest a DSA általános szabályozási formában teszi ugyanezt.
További érdekes adalék (és feltételezhetően kevésbé ismert vonulata) az európai hozzáállásbeli változásnak a német szabályozás.
A közelmúltban történt ugyanis a német versenytörvény tizedik átfogó módosítása („GWB Digitalisation Act”), amely 2021. január 20. napján lépett hatályba. A módosítás célja az erőfölénnyel való visszaélés elleni hatékonyabb fellépés, de változtak a fúziós szabályok, szigorították a bírságkiszabás módját és fokozták a versenyjogi eljárások hatékonyságát is a német rezsimben. A törvénymódosítást követően a Bundeskartellamt sorozatosan indította eljárásait a technológiai vállalatokkal szemben: előszőr a Facebook ellen indított, erőfölénnyel való visszaélés gyanúja miatti eljárást terjesztette ki az új szabályok alapján, majd 2021. május 18-án az Amazonnal, illetve május 25-én a Google-lel szemben indított erőfölényes ügyet. Ezek az eljárások azért is érdekesek, mert a német jogérvényesítés sokszor jelöli ki az irányt az európai társhatóságok számára. Megjegyzendő, hogy a Gazdasági Versenyhivatal június 8-án indított vizsgálatot, hogy a Google visszaélt-e gazdasági erőfölénnyel a dalszövegkártya alkalmazásával.
Az pedig már merőben szokatlan jelenség, hogy az Egyesült Államokban is beindult a jogalkotási gőzhenger.
Az USA hagyományosan a hatékony jogérvényesítésben látja a megoldást, ezért is meglepő, „elsöprő jelentőségűnek” titulált a versenyjogi reform kezdeményezése. A „2021. évi versenyjogi és antitröszt szabályok jogérvényesítésének hatékonyságának reformjáról” szóló javaslat jelentőségét mutatja, hogy az USA-ban évtizedek óta nem volt hasonló mérvű törvénymódosítás föderális szinten. Amennyiben elfogadják az öt jogszabály módosításából álló, kétpárti támogatást élvező javaslatot, akkor alapjaiban változik meg a jogérvényesítő hatóságok mozgástere, illetve a jogszabályi környezet a Big Tech vállalatok számára. Leginkább hangsúlyos változás, hogy az összefonódásokat szabályozó Clayton Act alapján nemcsak azokat a fúziókat tilthatják meg, amelyek „lényegesen” csökkentik a piacon a versenyt, vagy „monopólium kialakulásához járulhatnak hozzá”, hanem a beavatkozás szintje a verseny „tényleges csökkenésének észlelhető kockázata”, amely esetben a „tényleges” az „bármi, ami a triviális szintnél több”. A javaslat továbbá érdemben megerősíti a jogérvényesítő hatóságokat nemcsak a költségvetési támogatásuk drasztikus megemelésével, de a kiszabható bírságösszegek lényeges megemelésével is.
Figyelemre méltó továbbá, hogy a 32 éves Lina Khant, előbb a Federal Trade Commission (FTC) tagjává, majd az elnökévé nevezték ki!
Ő az, aki joghallhatóként írt és vonatkoztatási ponttá vált Amazon antitrust paradox című munkájával vívta ki magának a szakmai elismerést és mutatott rá, hogy az USA-ban irányadó chicagói versenypolitikai iskola szemlélete túlságosan az alacsony árakra koncentrál és így elégtelen a technológiai vállaltok esetében a piaci erő kordában tartására. Lina Khan most minden eszközt megkap a küzdelméhez. Úgy tűnik, hogy az EU és az USA között egyetértés van a Big Tech vállalatokkal szembeni fellépés kapcsán, de mintha ismét az USA tenné meg a határozottabb lépéseket.
