Érthető módon kevés figyelmet kapott, hogy a járványügyi veszélyhelyzet alatt az Országgyűlés számos, halaszthatatlan jogszabály megalkotása mellett az uniós médiaszabályozás hazai implementációját is lezárta. Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló (AVMS) irányelv 2018 végén elfogadott rendelkezéseit a tagállamoknak 2020 szeptemberéig kell a hazai jogrendszerükbe átültetni. Az irányelv előírásainak való megfelelés érdekében hazánkban a médiaszabályozás egyes rendelkezéseinek módosítása már tavaly nyáron megtörtént, a május elején elfogadott törvénynek köszönhetően pedig június közepén a videómegosztókra vonatkozó előírások is hatályba léptek.
Az uniós audiovizuális médiaszabályozás felülvizsgálatának egyik jelentős újítása volt, hogy a korábban kizárólag a médiaszolgáltatásokra (televíziókra, illetve ún. lekérhető médiaszolgáltatásokra) vonatkozó hatálya immáron kiterjed az online térben egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, jelentős véleménybefolyásoló erővel bíró és egyes esetekben komoly károkat is okozó videómegosztókra. A – jogszabály terminológiájával élve – videómegosztóplatform-szolgáltatók csak felületet biztosítanak a felhasználók által előállított és/vagy feltöltött audiovizuális tartalmak számára, amelyekkel kapcsolatosan nem rendelkeznek olyan jellegű szerkesztői befolyással, mint a médiaszolgáltatók, ezért a jogalkotó is csak az általuk végzett tevékenység tekintetében fogalmazott meg elvárásokat.
Az irányelv mint uniós jogalkotási aktus sajátosságából adódóan a tagállamoknak az implementálás során nincs nagy mozgásterük, esetleg bizonyos előírások tekintetében részletesebb vagy szigorúbb szabályok megfogalmazására nyílik lehetőség. Ebből következően nem meglepő, hogy az átültetés eredményeképpen született szabályozás az érdeklődő szakmai közönség számára túl sok váratlan elemet nem tartalmaz. Végig olvasva az elfogadott törvényt, egy másik körülmény miatt is ismerős lehet a szöveg, legalábbis a médiaszabályozás kérdésével nem csak felületesen foglalkozók számára: több olyan koncepcionális elem is megtalálható a videómegosztók szabályozására vonatkozóan, amelyek a médiaszolgáltatások tekintetében közel egy évtizede a hazai szabályozási rezsim elemeiként már jelen vannak. Ilyen például a nyilvántartásba vétel, illetve az ön- és társszabályozási rendszer igen részletekbe menő szabályozása. De nézzük meg kicsit részletesebben is a szabályozás fontosabb elemeit!
A jogalkotó az elektronikus kereskedelemről szóló törvény előírásai közé helyezte el a videómegosztókat érintő szabályokat, tekintettel arra, hogy e szolgáltatástípusok alapvetően információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoknak, nem pedig médiaszolgáltatásoknak minősülnek. A szabályozás tárgyi és személyi hatálya, valamint a joghatóságra vonatkozó feltételrendszer az AVMS irányelvnek megfelelően alakul, különösebb módosítás nélkül. Ennek alapján a törvény passzusai, az AVMS irányelv koncepcióját követve, a hazánkban letelepedett szolgáltatókra terjednek ki, így a magyar közönség körében is – vélhetően – legnagyobb népszerűségnek örvendő YouTube-bal szemben a magyar hatóságok nem fognak eljárni. Illetve ezen állítást pontosítani érdemes. A YouTube mint videómegosztó tekintetében ugyan a magyar törvényi előírások nem kérhetők számon, azonban más megítélés alá esnek a platformon működő önálló csatornák, amelyek a médiaszabályozás szerinti kritériumoknak (gazdasági szolgáltatás; szerkesztői felelősség; tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatási cél) való megfelelés esetén lekérhető médiaszolgáltatásnak minősülhetnek, és ennek eredményeképpen a vonatkozó szabályozás esetükben is irányadó. Ilyenkor azonban nem a YouTube, hanem az adott videócsatorna üzemeltetője lesz a jogi szabályozás kötelezettje.
A kifejezetten a közvetítő szolgáltatások kategóriája alatt új típusú szolgáltatásként nevesített videómegosztók feletti felügyeleti jogkört a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala látja el. A médiaszabályozásból ismert, a sajtótermékek nyilvántartásba vételére irányadó szabályokhoz nagymértékben hasonlító előírások betartását követeli meg a szabályozás a videómegosztóktól is, azzal, hogy a már jelenleg is működő szolgáltatások a törvény hatályba lépését követő 60 napon belül kötelesek bejelentésüket megtenni a hatóság felé. Fontos megjegyezni, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások nyújtására vonatkozó előzetes engedélyeztetését kizáró elv értelmében a nyilvántartásba vétel nem feltétele a szolgáltatás megkezdésének vagy folytatásának, elmaradása azonban – akár komoly pénzügyi – szankcióval is sújtható.
A szolgáltatóktól aktív fellépést elváró és a felhasználók számára is érzékelhető intézkedések célját a platformokon fellelhető tartalmak vonatkozásában az irányelvvel összhangban deklarálta a jogalkotó: a gyermekek védelmével kapcsolatos, a gyűlöletre vagy erőszakra uszítással és bűncselekmények elkövetésével szembeni fellépés követelményét megfogalmazva. Ennek keretében a szolgáltatóknak olyan hatékony műszaki megoldásokat kell alkalmazniuk, amik lehetővé teszik a fenti követelmények érvényre juttatását, így például a gyermekvédelem terén hatékony életkor-ellenőrző és szülői felügyeleti rendszert biztosítani; a legkárosabb tartalmak esetében pedig akár a hozzáférés korlátozása is megkövetelhető.
A videómegosztóknak „a felhasználók és a szolgáltatást igénybe vevők megfelelő tájékoztatása és a tartalomra vonatkozó követelmények érvényre juttatása érdekében” a jövőben az általános szerződési feltételeikbe kell foglalni a fenti követelményeket, illetve az azok biztosítását szolgáló intézkedéseket. Mindemellett a törvényi szabályok alkalmazása révén a jogalkotó a szolgáltatások igénybe vevői számára is biztosítani kívánta, hogy a szükséges információkhoz hozzájussanak a feltöltött tartalmakat illetően. Ilyen módon a szolgáltatók által alkalmazandó, „átlátható, hatékony és felhasználóbarát funkciók” segítségül szolgálnak a gyermekekre esetlegesen káros tartalmak és a kereskedelmi üzenetek felismerésére, illetve panasztételi fórumokat is biztosítani kell a jogsértő tartalmak bejelentésére.
A törvény felhatalmazza a hatóságot, hogy ajánlást tegyen közzé a megfogalmazott követelmények kapcsán ismert legjobb gyakorlatokról. Itt két dolgot érdemes kiemelni: a törvény egyfelől csak lehetőségként említi ennek megalkotását, másfelől pedig deklarálja, hogy az abban foglaltak nem rendelkeznek kötelező erővel. Az ajánlás intézménye a médiaszabályozásból jól ismert, született ilyen a műsorszámok klasszifikációja, a termékmegjelenítés alkalmazása, illetőleg a kiskorúak védelmében a lineáris és lekérhető médiaszolgáltatások által alkalmazandó hatékony műszaki megoldások vonatkozásában is, alkalmazásuk pedig mind a hatósági jogértelmezés megismeréséhez, mind pedig a törvényi előírások szolgáltatók általi következetes érvényesítéséhez hozzájárul. A fentiek mellett a törvényben korábban is létezett, szerzői jogi és a kiskorúak személyiségi jogi jogsértése esetén alkalmazható értesítési-eltávolítási (notice and take down) eljárás alkalmazásának lehetőségét a jogalkotó kifejezetten kiterjesztette a videómegosztókra.
Fontos hangsúlyozni: a szolgáltatóktól megkövetelt intézkedések nem vezethetnek olyan előzetes ellenőrzési intézkedésekhez vagy tartalomszűréshez, ami nem egyeztethető össze a törvény – és ezzel együtt az irányelv – rendelkezéseivel.
Az új szabályozás legterjedelmesebb részét a videómegosztókra vonatkozó törvényi előírások – az irányelv által is erőteljesen ösztönzött – ön- és társszabályozás keretében történő érvényesítésének rendszere teszi ki. A szabályozási koncepció az említettek szerint nagyban hasonlít a sajtótermékek és lekérhető médiaszolgáltatások tekintetében lassan egy évtizede működő struktúrához, ami a hatóság és szakmai önszabályozó szervek szerződéses megállapodásán alapul, és a videómegosztók piacán is a hatósági hatáskörgyakorlást megelőző, gyors és hatékony fellépést kíván intézményesíteni.
Az elfogadott jogszabály rögzíti, hogy a videómegosztóknak a törvény hatályba lépésétől (2020. június 12.) számított 150 napjuk van arra, hogy eleget tegyenek a megfogalmazott követelményeknek (leszámítva a már említett nyilvántartásba vétel iránti bejelentésre vonatkozó szabályt). Öt hónapjuk van tehát a magyar joghatóság alatt álló szolgáltatóknak a követelmények teljesítésére. Miután az irányelv átültetésére rendelkezésre álló idő néhány hónap múlva lejár, hamarosan megismerhetővé válnak a többi uniós tagállam által megalkotott szabályozások részletei, ezek fényében pedig izgalmas elemzésekre, összehasonlításokra is mód nyílik majd.
