Segíthet-e a mesterséges intelligencia (MI) a vírus elleni küzdelemben? A közelmúltban két kiváló összefoglalás is megjelent, amely számba veszi és értékeli azokat az MI-projekteket, amelyek a koronavírus elleni védekezésben szerepet játszhatnak. A kép igen színes, de néhány következtetés már levonható: Kína az élre tört, az adatok megosztása mindennél fontosabb, és az MI sokat segíthet, de egyelőre nem olyan fejlett, mint azt gondolnánk.
Március végén két komoly elemzés is napvilágot látott, amely az MI és a járvány összefüggéseivel foglalkozik. Az ENSZ Global Pulse[1] kezdeményezésének munkatársai a WHO és a québeci MILA intézet kutatóival publikáltak egy dokumentumot, amely igyekszik átfogó képet festeni a COVID-19 ellen (is) használható MI-alkalmazásokról. Az Európa Tanács (ET) dokumentuma pedig szélesebb horizontról, az emberi jogok perspektívájából (is) vizsgálja a kérdést.
Az MI első felhasználási területe természetesen a „frontvonal”, a diagnosztika és gyógyítás világa, ahol több tucatnyi MI-alkalmazással találkozhatunk. Vannak MI-k amelyek új mechanizmusokon alapuló tesztelésben, valamint a fertőzés újszerű, például gépi tanulásos képfelismerésen alapuló módszerekkel történő diagnosztizálásában segítenek. Más alkalmazások a koronavírus által kiváltott légzési mintázatokból próbálnak diagnózist felállítani, ismét mások pedig a betegekről korai fázisban képesek előrejelzéseket mondani az állapotuk jövőbeli súlyosságát illetően, segítve az orvosokat az erőforrások optimális elosztásában.
A második felhasználási terület az orvosi kutatások területe, és a vírus fehérjeszerkezetének feltárásától a meglévő hatóanyagok lehetséges használatának kutatásán keresztül egészen az új hatóanyagok MI-alapú kutatásáig terjed.
A harmadik terület a vírus társadalmi hatásának, így mindenekelőtt terjedésének előrejelzésére használt többféle algoritmus és matematikai modell (amelyeknek csak egy része használ MI-eszközöket, más részük nem MI-alapú). Ide tartoznak azok a kutatások is, amelyek a járvány és a járványhoz kapcsolódó közösségimédia-kommunikáció, vagy a hírterjedés dinamikáját vizsgálják. Erre a területre sorolhatók azok az alkalmazások is (amelyeknek egyébként egy része szintén nem használ MI-algoritmusokat), amelyek azt figyelik, hogy kapcsolatba kerültünk-e fertőzött személlyel, és amelyekről blogunkban már írtunk.
Azt, hogy a járványnak milyen hosszabb távú hatásai lesznek, még nem lehet megjósolni. Van azonban néhány összefüggés, amelyeket már most elég világosan lehet látni az MI-vel kapcsolatban.
Az első ezek közül már első pillantásra is feltűnő. Mind a tudományos közlemények, mind a működő alkalmazások nagyon nagy része kínai. Ez nemcsak azzal van összefüggésben, hogy a vírus először Kínában jelent meg, hanem azzal is, hogy az MI-kutatások és gyakorlati alkalmazások területén Kína hatalmas előnyre tett szert. Európával szemben egészen biztosan, de még az Egyesült Államokkal szemben sem szégyenkezhet.
A járvány, mint egy igazán kiélezett helyzet, jól teszteli az MI valódi lehetőségeit és korlátait egyaránt. Ebből fakad két újabb következtetés. Az elsőt az ET anyaga vonja le: az MI számtalan területen segítheti a járvány elleni védekezést, de nem pótolja a valóságos kórházi kapacitásokat, a hús-vér emberek által történő gyógyítást, és az emberi kreativitást a kutatásban. A másik következtetés az ENSZ-dokumentumé: a vizsgált MI-alkalmazások, ötletek nagy része még valóban csak az ötlet, vagy a nagyon kezdetleges makett fázisában van. Az utóbbi időben az MI annyira gyakran szerepelt a híradásokban, annyira felkapott lett, hogy hajlamosak voltunk azt hinni, hogy már a „spájzban van”, és hamarosan az életünk szerves részévé válik mindenhol. A járvány azonban megmutatta, hogy – bár vannak ígéretes ötletek – ettől még kicsit távolabb vagyunk. Ugyanakkor, akárcsak a háborúk, a járvány mint vészhelyzet is segíthet az eddig alvó ötleteket feléleszteni, az implementációs fázist felgyorsítani.
Egy újabb világos tanulság az is, hogy mennyire fontos az adatok és a tudás megosztása. Az európai kormányzatok egy része csaknem másfél évtizede szabotálja a közadatok szabad megosztására vonatkozó EU-s kezdeményezéseket. Ezt a magatartást a járvány egy csapásra felülírta, ahogy egyébként a nagy kiadóvállalatok tudományos közleményekkel kapcsolatos kereskedelmi érdekeit is. A cikkben szereplő tanulmányok többsége szabadon hozzáférhető adatbázisokban található adatokból íródott, és maga is szabadon hozzáférhető. Így diktálja a célszerűség, a humánum és persze a szükséghelyzet.
Végül, de nem utolsó sorban az ET anyaga arra is figyelmeztet – ahogyan a már idézett saját blogbejegyzésünk is felveti –, hogy a sok előremutató és pozitív következmény mellett, amelyek jó, ha velünk maradnak a járvány után is, van néhány olyan megoldás is, amelyeket a járvány elmúltával bizonyosan felül kell vizsgálni. Ilyenek például az egyes országokban alkalmazott invazív megfigyelési technológiák és intézkedések.
[1] A Global Pulse az ENSZ főtitkárának kezdeményezésére alakult kutatócsoport, amely a big data és az MI humanitárius és fejlesztési projektekben történő hasznosíthatóságát kutatja.
