A TKP2021-NKTA-51 azonosító számú, Fenntartható államkormányzás és innovatív közszolgáltatások című projekt IV. alprojektje „Helyi versenyképesség és digitális kompetenciák” témában az elmélet és a gyakorlat ütköztetése jegyében munkaértekezletet tartott 2022. november 29-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
A vezető kutatók – Budai Balázs és Tózsa István – olyan szakembereket hívtak meg az önkormányzati szférából, akik vezetésével közigazgatási értelemben jó gyakorlatnak minősülő, a digitális kompetenciát a települési versenyképesség jegyében kamatozó településfejlődési eredményeket értek el önkormányzataik. A munkamegbeszélés célja az volt, hogy a digitális kompetencia mérésének a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen alkalmazott módszereit hogyan lehetne úgy módosítani, átdolgozni, amellyel a jó gyakorlatok a helyi értékeknek, sajátosságoknak és az innovációnak köszönhetően a hatékonyabb, és az új technológiákra támaszkodó módszerek is értékelhetők. Az ilyen mérési rendszer arra ösztönözheti az önkormányzatok irányítóit, hogy még a kritikus energiaiellátási és gazdasági helyzet ellenére is arra törekedjenek, hogy sikeresebbé, vonzóbbá, lakosság- és ügyfélbaráttá tegyék az önkormányzatukat.
A bevezető, gondolatébresztő előadást Koltay Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar dékánhelyettese tartotta a helyi versenyképesség és a digitális, innovációs kultúra összefüggéseiről. Mivel a versenyképesség sikerét leginkább a településre áramló működőtőke jellemzi, az előadás egy felmérés eredményeit mutatta be, amely a nagy cégek telephelyválasztási preferenciáit részletezte. Ezek között első helyen a közúti megközelíthetőség, elérhetőség állt, a felvevőpiac, a helyi üzleti szolgáltatások és a munkaerő. Az innovációs kultúra a megismételt felmérések alkalmával is a tényezők fontossági sorrendjében a középmezőnyben stagnált, bár a nagyobb cégeknél ez fontosabb szempont volt, mint a kisebbeknél. A vidéki magyar nagyvárosok között az innovációs kultúra a legerősebben Győrött, Pécsett és Szegeden – tehát a nagy egyetemvárosokban koncentrálódik. Negyedik helyen áll Debrecen, holtversenyben Kecskeméttel, ahol az egykori gépipari és műszaki főiskolából újjászervezett Neumann János Egyetem rohamléptekkel fejlődik.
A magyar települések dimenzió szerinti jó gyakorlatainak bemutatását Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét megyei jogú város polgármestere kezdte. Hangsúlyozta, hogy korunk új típusú, hálózati gazdaságában a lineáris növekedés szabályai átalakulnak; a helyi versenyképesség az egyes települések unikális, egyedi adottságaitól, a digitális átállás sikerétől és a soktényezős gazdálkodásban az egyensúly fenntarthatóságától függ. Kecskemét hatalmas területen, 320 km2-en fekszik, 100 ezer fős lakossággal, melynek száma napszak szerint eléri a 200 ezret is; egyedül a Mercedes 10 ezer embert foglalkoztat. Egy ilyen városban, ahol 900 km úthálózat fenntartására csak 3 milliárd forint jut, a fenntartható szolgáltatások biztosítását úgy tudják elérni, hogy a költséghatékonyságot a digitális kompetencia egyik alapjával, a GIS-szel, vagyis a térinformatika alkalmazásával optimalizálják. Nemcsak az óvodai férőhelyek kihasználtságát lehet tervezni, hanem a csapadékvíz elvezetését, a városi fakataszter tervezését, a forgalomirányítást, a közműszolgáltatásokat. Kecskemét városirányítása az okostelefonon elérhető alkalmazásokon túl a földrajzi információs rendszer térbeli adatainak a feldolgozásával tudja elérni az önkormányzati szolgáltatások fenntarthatóságát.
A vidéki nagyváros után egy szintén sikeres vidéki középváros, Tata alpolgármestere, Rigó Balázs ismertette a tatai városirányítás innovatív okosmegoldásainak sorát. Az önkormányzati bevételeket nem adóemeléssel, hanem az adóalanyok számának növelésével és az adóhátralékok behajtásával próbálják sikeresen növelni, s ebben a város digitális kompetenciájára támaszkodnak: a földhivatal és az OEP rendszereivel összekötött automata inkasszó programok listázásával és körlevelek kiküldésével egynegyedével növelték saját bevételeiket. Különös figyelmet fordítanak a szociális, óvodapedagógiai és kulturális szolgáltatások terén a digitális technológiának. Ilyen a gondoskodó óra program, ami egy GPS alapú egészségügyi monitoring és segélyhívó rendszer; az óvodások személyiségfejlődését figyelemmel kísérő rendszer és a közgyűjteményi virtuális valóság rendszer. Mindez elősegíti, hogy a helyi lakosság hasznosnak érezze az önkormányzati digitális kompetenciát, s nem utolsósorban az alkalmazásokkal jobban megismerje a települést, ami a településmarketing során igen fontos, hiszen egy város első számú vevői célcsoportja mindig a helyi lakosság, amely a „vétel” során megismeri, megszereti és megvédi települését.
A vidéki települések zömét adó kisvárosok, községek jelentik a harmadik települési dimenziót. Ezek digitális kompetenciáját és ügyféloldali elégedettségét vagy elégedetlenségét a járási hivatalok működése is reprezentálhatja. Kelő-Máté Johanna, aki 2013 és 2019 között járási hivatalvezető volt, arról számolt be, hogy a versenyképes közigazgatás és a digitális kompetencia egy három oldali interakció között valósulnak – vagy nem valósulnak – meg. Vannak az ügyféloldali igények a kényelmesebb, gyorsabb ügyintézés irányában, vannak az állam elvárásai a költséghatékonyság és az ügyfél-elégedettség irányában, de kevés figyelem esik magukra az ügyintézőkre, akik a járási hivatalok 2013. évi kialakításakor az önkormányzati hivatalokból kerültek ki egy korszerűtlen eszközpark kíséretében. A vidéki települések legnagyobb volumenű járási igazgatását, a járási hivatalok működését újra kell gondolni Magyarországon, mert az eljárások jogszabályi környezete nem tudott lépést tartani a digitalizáció ütemével. Ezért a járási ügyintézés a „szokásjog” hatása alatt a jogi szabályozás hiányosságai, az elégtelen digitális ügyintézői kompetenciák miatt megrekedt a 20. század szintjén, nem tudott átlépni a 21. század digitális világának küszöbén. Ez rányomja bélyegét a járási hivatalok versenyképességére mind az ügyfél, mind az állam szempontjából.
A települési dimenziók sorát az aprófalvak képviseletében Dicső László polgármester zárta. A 320 lakosú Alsómocsolád digitális kompetenciájának helyzetét és lehetőségeit, fejlesztéseit mutatta be. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a települések a nem mindennapi, a különleges, egyedülálló adottságaikat, értékeiket kell, hogy hangsúlyozzák a hasonló dimenziójú települések közötti versenyképességük növelése érdekében. Mindezt pedig a 21. század digitális kompetenciáinak, lehetőségeinek a felhasználásával. Ilyen példa az okos lámpa, amely az idős embereket figyelemmel kísérve, „felügyelve” akár segítséghívást is biztosít. A kis faluban egyedülálló módon olyan virtuális környezetet is kialakítottak, ahol a látogatók a rendszerbe belépve egy, a valódival megegyező virtuális környezetben járhatják be a falut, s annak nevezetességeit, játékos formában ismereteket szerezve.
Az elhangzott öt bemutatkozó előadás rengeteg olyan ismeretanyagot, tapasztalatot osztott meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatóival, amelyeket a digitális kompetencia mérésében – mint új szempontokat – alkalmazhatnak; településdimenziók szerint is. Budai Balázs, az NKE Közszervezési és Információtechnológiai Tanszékének vezetője záró előadásában ezekre reflektált úgy, hogy bemutatta a digitális kompetencia mérések jelenlegi eredményeit, illetve az „önbevalláson” alapuló mérésekkel kapcsolatos fenntartásokat is. A módszer ismertetése azért került a munkaértekezlet végére, hogy a gyakorlati életből érkező önkormányzati beszámolókat ne befolyásolja.
Megállapítható, hogy a munkaértekezlet elérte célját. A kutatásokat ki kell terjeszteni az okosrendszerek, a térinformatikai rendszerek mennyiségi, minőségi fejlesztéseire, a velük kapcsolatos lakossági visszajelzésekre és hatékonyságuk mérhetőségére. Ezek ugyanis hozzájárulnak a települések versenyképességének kivétel nélkül minden települési dimenzióban. Külön kérdés a járási ügyintézés, amely nem egy-egy, innovatív vezetésű önkormányzat kompetenciájába tartozik, és éppen ezért az ügyfél-impulzusokra lassabban és nehezebben reagál egy gyakran változó és túlszabályozott jogi környezetben. A járási rendszer első évtizedének az összességében inkább kedvezőtlen tapasztalatai alátámasztják a járási ügyintézés revíziójának igényét, hogy a digitális kompetencia jegyében lehessen összeegyeztetni az állam, az ügyfél és az ügyintéző elvárásait a versenyképesség jegyében.
A TKP2021-NKTA-51 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
Nyitókép forrása: Szilágyi Dénes
