Románia – még egy centenárium
2020-ban egy újabb, mégpedig egy kifejezetten magyar vonatkozású elemmel gazdagodott a román történeti tudat. A „Nagy Egyesülés” centenáriumának 2018-as felidézése ugyanis kissé elhúzódott, és idővel egy másik centenáriummal, a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójával folytatódott.
Nagy-Románia létrejöttének szimbolikus éve 1918 volt – Besszarábia, Bukovina és Erdély megszerzésével, a következő évben pedig lezárult az igényelt területek birtokba vétele. 1920-ra így már csak a győzelem nemzetközi szentesítése maradt, miközben nagyban zajlott az új régiók integrációja. Míg az utóbbi folyamat előrehaladását az ideiglenesen létrehozott helyi kormányzó testületek – köztük az 1918 decemberében megalakított erdélyi Kormányzótanács (Consiliul Dirigent) – 1920. április 4-i megszüntetése is jelezte, az előbbi csúcspontjának kétségkívül a trianoni békeszerződés június 4-i aláírása számított. A román történeti tudatban „Trianon” évfordulója mindazonáltal sokáig csak közvetve volt jelen. Az országgyarapodás kapcsán ugyanis Romániában hagyományosan a románok önerőből elért eredményeire helyezik a hangsúlyt. Nagy-Románia létrejötte ebben az értelmezésben egy olyan román teljesítmény volt, amelyhez természetesen szükség volt a kedvező nemzetközi konstellációra és némi támogatásra, de alapvetően a román állam – különösen a hadsereg – háborús szerepvállalásának és az erdélyi, besszarábiai és bukovinai románság önrendelkezésének a gyümölcse volt. Trianon (és a többi Párizs környéki békeszerződés) pedig csupán jóváhagyta ezeket az erőfeszítéseket, így nem is érdemelt különösebb figyelmet, miközben az 1918. december elsejei gyulafehérvári román népgyűlés évfordulója egyre fontosabbá vált, hogy végül 1990-ben Románia nemzeti ünnepévé válasszák.
A román emlékezetpolitika fókusza tehát elsősorban a „Nagy Egyesülésre” irányul, ezt az irányt pedig – a két világháború közötti korszak belső vitái után – a román nemzeti kommunizmus homogenizáló történeti diskurzusa is megszilárdította. Idén azonban némi változást történt ezen a területen. A 2018-as centenáriumi év kiemelt témái – a „Nagy Egyesülés” és Románia elmúlt évszázadának értékelése, valamint Románia és a Moldovai Köztársaság esetleges (újra)egyesülése – ugyanis most egy újabbal egészültek ki. A román nyilvánosság 2020-ban már Magyarországgal is többet foglalkozott, aminek eredményeképpen – a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára – „Trianon” a román emlékezetpolitikába is bekerült.
Noha a trianoni évforduló romániai felértékelődésében kétségkívül közrejátszott a 2020-as magyarországi megemlékezések közeledése is, úgy tűnik, hogy ez – legalábbis ebben a formában – elsősorban mégis a román belpolitikai csatározások következménye volt. A történeti folyóiratok és tudományos konferenciák közleményei ugyanis csak ritkán szokták elérni a nagyközönség és a törvényhozás ingerküszöbét. Ez a kérdés azonban már évek óta szerepelt a román politika napirendjén: Titus Corlățean szociáldemokrata szenátor (volt külügyminiszter) és több szenátortársa először 2015-ben nyújtott be egy, Trianon évfordulóját emléknappá nyilvánító törvénytervezetet, amelyet azonban még ugyanebben az évben visszavontak. Ezt követően egy független (volt szociáldemokrata) képviselő, Bogdan Diaconu is próbálkozott egy „Trianon és a magyar elnyomás elleni küzdelem napja” nevezetű törvénnyel, ám ezt később a törvényhozás vetette el. A román pártpolitika fejleményei – amelyekben az RMDSZ pozíciójának és a román nacionalista szavazók mozgósításának is megvan a maga helye – viszont oda vezettek, hogy 2019 őszén Corlățean újra benyújtotta a törvénytervezetet. 2020 tavaszán a „magyar kérdést” Klaus Iohannis államfő is tematizálta egy emlékezetes szociáldemokrata- és magyarellenes kirohanásban, a hazafias licitálás eredménye pedig végül a „Trianon-törvény” elfogadása lett, amit az elnök kifogásai is csak késleltetni tudtak. A törvényt 2020 őszén szavazta meg újra a román parlament mindkét háza, a kerek évfordulón így csak egy látványosabb rendezvényre került sor. Az úzvölgyi temetőfoglalásokat is megszervező Asociația Calea Neamului soviniszta egyesület a székelyföldi Sepsiszentgyörgyön ünnepelte meg a trianoni békeszerződés aláírását, igaz, „magyarellenes jelszavak” nélkül. Pedig a magyar kormány nem adott különösebb okot a román „trianonozásra”, jóllehet 2019-ben a román külügyminisztérium szóvá tette, hogy a magyar Országgyűlés a „nemzeti összetartozás évének” nyilvánította a 2020-as évet. Mindazonáltal Budapest – csakúgy, mint az erdélyi magyar szervezetek – kifejezetten visszafogottan idézte fel a Magyarországra és a magyar nemzetépítésre nézve tragikus esemény századik évfordulóját.
Fotó: Pozsony János Csaba
„Trianon” romániai intézményesülését több román történész – és maga a Román Akadémia – tevékenysége is segített előkészíteni. Ennek oka feltehetően abban az elhivatottságban kereshető, amely a román történész szakma nem csekély részét és az akadémiát jellemzi a román nemzetállam-építés kapcsán – és amely már a centenárium környékén is többször megnyilvánult. (2017-ben például az etnikai alapú autonómia ellen szólalt fel az akadémia, majd az ellen tiltakozott, hogy március 15-ét a román parlament elfogadja a romániai magyarok ünnepnapjaként, folyamatosan bírálta a „Nagy Egyesülés” román nemzeti narratíváját megkérdőjelező értelmezéseket, 2019-ben pedig a gyulafehérvári határozatokkal kapcsolatos magyar autonomista érveket utasította el.) Trianon jelentőségét az utóbbi években számos román történész és elemző hangsúlyozta, tanulmányokban, előadásokban és beszédekben, publicisztikákban és tévéműsorokban egyaránt. A népszerű Historia történeti folyóirat – amely 2019-ben Budapest román megszállásának is szentelt egy különszámot – 2020 júniusában Trianon-számmal kedveskedett olvasóinak, a Történészek Nemzeti Bizottsága nevű szakmai szervezet pedig 2020. május végén üdvözölte a frissen elfogadott Trianon-törvényt, és kifejezetten arra kérte Iohannis elnököt, hogy azt hirdesse ki.
Érdemes külön is megemlíteni Ioan-Aurel Popot, a koraújkorral foglalkozó neves erdélyi történészt. Pop a kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem rektoraként, 2018 tavaszától pedig a Román Akadémia elnökeként több alkalommal is felszólalt, és számos írást publikált a román centenárium, december elseje és a trianoni békeszerződés kérdéskörében. Sőt, egy 2017-es előadásában még a Magyar Tudományos Akadémia Trianon 100 Kutatócsoportját is egyfajta „románellenes propagandahivatalnak” titulálta, amit aztán – tovább torzítva – a román média is felkapott.
A szakmai és ismeretterjesztő szövegeken és műsorokon túl Nagy-Románia létrejöttét jó néhány új köztéri emlékmű is felidézi. Ezeket azoknak a személyeknek a tiszteletére emelték – vagy állították vissza – az utóbbi években, akik kulcsszerepet játszottak az 1918–1920 közötti eseményekben. Ide sorolható „az országgyarapító” I. Ferdinánd király nagykárolyi mellszobra (2015) és nagyváradi lovas emlékműve (2019), az első világháború alatt a romániai francia katonai misszió parancsnokaként szolgáló Henri Mathias Berthelot tábornok bukaresti emlékműve (2018), a „románok két barátja”, Woodrow Wilson amerikai elnök és Emmanuel de Martonne francia földrajztudós (a béketárgyalásokon a román érvek támogatója) gyulafehérvári mellszobrai (2018), illetve de Martonne nagyváradi emlékműve (2019) vagy a Budapestet 1919-ben megszálló Gheorghe Mărdărescu tábornok kolozsvári szobra (2019). A Párizs környéki békeszerződések – köztük a trianoni – aláírásának emlékére még egy bélyegsorozatot is kiadtak 2020 őszén, és a Román Nemzeti Bank több emlékérméje is megörökítette az első világháború és a „Nagy Egyesülés” egy-egy mozzanatát vagy fontos szereplőjét, noha a trianoni békeszerződés ezek között nem szerepel.
A „Nagy Egyesülés” túlnyomóan triumfalista nemzeti diskurzusából nem is nagyon következhetett volna más, mint Trianon hasonlóan nemzeti értelmezése. A román centenárium előzményei, maga az emlékév, majd a 2019−2020-as emlékezetpolitikai fejlemények tulajdonképpen logikusan vezettek oda, hogy a „Gyulafehérvár” és „Trianon” közötti, mindeddig inkább csak a történetírásban meglévő, nem túlhangsúlyozott kapcsolat a román köztudatban is elkezdett rögzülni. A román nemzetállam-építés töretlen híveinek az lebeghetett a szemük előtt, hogy a minden év december elsején megtartott román nemzeti ünnephez és a 2018-as centenáriumi évhez hasonlóan majd a június 4-i évforduló is az első világháború utáni status quo tudatosítását és szimbolikus megerősítését fogja szolgálni. Mégpedig minden évben, mind a román állampolgárokban (többségiekben és kisebbségiekben egyaránt), mind a magyarországi magyarokban, mind a nagyvilágban.
