Az utóbbi hetekben az amerikai események kétségtelenül átvették a vezetést a hírportálok címoldalain, beárnyékolva minden egyéb fontos eseményt Kínától, Oroszországon és Szírián keresztül a trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékező Magyarországig. Az Egyesült Államok kormánya és társadalma egy új és egy elég régi ellenféllel találta szemben magát egy időben: egyrészt a koronavírus-járvány áldozatainak száma már százezer fő fölött jár, és a mutatók csak nagyon enyhe csökkenést jeleznek, míg a karanténkorlátozások következményeként a gazdasági visszaesés szintje drámai mértékű, és az amerikai álláskeresők száma már a döbbenetes 30 millióhoz közelít, ami korábban példátlan módon az 1929-es nagy gazdasági válság egyik legsokkolóbb adatának bizonyult. Másrészt, amiről újabban a hírek is szólnak az amerikai társadalom mélyén lappangó rasszizmus megnyilvánulásai okán, és különösképpen a fekete (afroamerikai) lakossággal szemben elszaporodó rendőri brutalitás miatt a kisebbségi amerikai társadalom részéről időnként, úgy két évtizedenként komoly társadalmi elégedetlenségi hullám tör a felszínre. A mostanihoz hasonlítható, emlékezetes 1965-ös kaliforniai és 1968-as detroiti tömeges megmozdulásokat és lázadáshullámot követte az 1985-ös, illetve 1992-es Los Angeles epicentrumú „gettólázadás”, majd a 2015-ös baltimore-i események, amelyek mind országos erőszakos demonstrációkba torkollottak és ugyancsak társadalmi, politikai, valamint rendészeti változásokat követeltek, csekély eredménnyel.
A május 25-i, szerencsétlen Minneapolis-i incidens, amely egy George Floyd nevű afroamerikai férfi fehér rendőr által okozott halálához vezetett, egy drámai sorozat részének is tekinthető a mostanában a fekete amerikaiak sérelmére elkövetett emberölések sorában. Hasonló incidensek történtek a közelmúlt texasi, New York-i, alabamai és georgiai rendőri túlkapásainak esetében is. E botrányok és tragikus ügyek közös vonásaként a szakszerűtlen, indokolatlanul erőszakos rendőri fellépést, a feketékkel szembeni állampolgári rasszista előítéletet, valamint az amerikai igazságszolgáltatás vonakodó vagy elmaradt intézkedéseit ragadhatjuk meg.
Az amerikai történelmi múlt sötét hagyatékának is tartott faji előítéletekről és azok okairól könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. A mostani tömegdemonstrációk viszont elsősorban arról szólnak (a mélyben lappangó frusztráció és a dühös elkeseredés kiengedése mellett), hogy milyen változások, pozitív mentalitás- és attitűd-beli átalakulás lenne elvárt és ideális a többségi társadalom, és legfőképp a kormányzat, illetve a rendfenntartó erők részéről a körülbelül 35 milliós afroamerikai lakosság irányába. Sajnos ez utóbbiak tekintetében a Trump-kormányzat és a rendfenntartó erők nem igazán demokratikus és empatikus (humánus) és szakszerűen határozott módon reagáltak a gyakran anarchikus, agresszív és romboló cselekményekre, hanem nyers erőből, brutális rendőri, fél-katonai beavatkozásokkal próbálták megállítani az események elfajulását, ami további eszkalációhoz vezetett.
A politikai következményeket természetesen a kormányzó elit, és elsősorban a „csúcsdöntéshozó” Trump elnök viseli, akinek népszerűsége és elfogadottsága (approval rate), a kulcsfontosságú novemberi elnökválasztás előtti fél évben már hónapok óta fokozatosan csökken, és jelenleg elérte a nem túl előnyös 41,6%-ot. A demokrata törzsválasztók 85%-a szerint Trump elnök botrányosan rosszul kezelte úgy a vírusjárványt, mint a rendőri túlkapások elleni Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) mozgalom tiltakozását és tüntetéssorozatát, sőt még a republikánus választók közel 40%-a is hasonlóképpen vélekedik az elnök tevékenységéről. Ezzel a népszerűségi mutatóval Trump elnök elérte a legalacsonyabb értéket a Fehér Ház korábbi lakóihoz viszonyítva – az utóbbi fél évszázadot tekintve Barack Obama és Gerald Ford rendkívül negatív megítéléséhez képest is. A Gallup májusi számításai szerint Trump elnök Demokrata párti kihívója, a 77 éves Joe Biden megszerezheti az olyan kulcsfontosságú ingaállamokat, mint Ohio, Wisconsin, Michigan, de még az igazi konzervatív fellegvárnak számító Texast is elveheti Trumptól. Ezáltal a jelen állás szerint megszerezhetné az elektorok kollégiuma 270 tagjának támogatását, ami feltétlenül szükséges az amerikai elnöki szék megszerzéséhez.
Kiemelkedően megosztóra és botrányosra sikeredett az elemzők szerint Trump elnök június 1-ei fotós pózolása a híres washingtoni Szent János anglikán episzkopális templom előtt a Bibliával, és tíz perccel közvetlenül az esemény előtt a békés tüntetők erőszakos feloszlatása könnygázzal, amiből még a templom lelkésznője is kapott egy kiadós adagot a templomkertben. Ez a politikai marketing-, illetve kampányszerű incidens még inkább rontott az elnök felettébb megkopott megítélésén. Képmutató „álkeresztényként” főleg a mérsékelt konzervatív katolikus és protestáns egyházvezetők és hívei szemében romlott a népszerűsége, akik 2016-ban még túlnyomó többségben a republikánusokra szavaztak.
Ugyancsak figyelemreméltó politikai eseménynek bizonyult, amikor június elején a Trump és Obama kormányzat olyan meghatározó döntéshozói, mint James Mattis vagy Martin Dempsey négycsillagos tábornokok, valamint közel 200 egykori és jelenlegi katonai vezető és tanácsadó, egyedülálló módon megtörték a politikamentes szakmai kommunikációs csendet. Mindannyian egyet nem értésüknek adtak hangot Trump elnök túlzottan militáns és szakszerűtlen intézkedéseivel kapcsolatban a tüntetéssorozat kezelését illetőleg. A legnagyobb sajtóvisszhangot és figyelmet természetesen a Trump elnök első védelmi minisztere, James Mattis tengerészgyalogos tábornok tollából származó, meglepően keményen fogalmazó szókimondó cikk jelentette a The Atlantic hasábjain. A kiterjedt műveltségéről és keménységéről is legendássá vált, „Mad Dog” (veszett kutya) becenéven is ismert James Mattis tábornok, a hazáját mélyen szerető és elkötelezett veterán katona kifejtette őszinte írásában, hogy az elnök legutóbbi tevékenysége már az alkotmánysértés határán mozog, és Trump elnök még a haderő civil főparancsnokaként sem vetheti be az amerikai haderő egységeit belső társadalmi konfliktusok, zavargások ellen egy 1807-es felkelés elleni törvény szellemében, csak a rendőrség és a Nemzeti Gárda tagjait. Továbbá Trump elnök kaotikus és szakszerűtlen kormányzása sajnálatos módon az Egyesült Államok érdekei ellen való, sőt annak kárára szolgál, hiszen nagyot zuhant az ország külső megítélése a szövetségesek körében, és az olyan ellenséges hatalmak, mint Kína, Irán, Oroszország kárörvendő megjegyzései is napvilágot láttak. Talán ennek tudható be, hogy Esper védelmi miniszter számos légideszant és katonai rendészeti egység több ezer tagját gyorsan kivonta a főváros területéről, amely megosztott, szövetségi kormányzati és helyi önkormányzati fennhatóság alatt is áll 1973 óta. Számos államban megszüntetik azt a Trump elnök által újra engedélyezett és támogatott gyakorlatot, hogy a hadsereg régi, felesleges tárgyi eszközeit, járműveit, kézifegyvereit a rendőri szervek használatába adták, amely az amerikai rendfenntartó erők túlzott és indokolatlan militarizálódását eredményezte az utóbbi években. Természetesen Trump elnök válasza sem váratott sokáig magára a tábornok cikkére, hiszen elnöki tweetjében a „világ legtúlértékeltebb, őrült tábornokának” titulálta Mattist, aki szerinte csak sértve érzi magát kirúgása miatt…
A mélyreható faji és társadalmi problémáktól sújtott, a globális vírusjárvány emberi és gazdasági következményeitől drasztikusan érintett Egyesült Államok az elnökválasztás évében immár újabb politikai válsággal is kénytelen szembesülni, amely gigászi feladatok és kihívások elé állítja a következő, 46. amerikai elnököt, bárki is legyen az 2021-ben…
Felhasznált források:
CNN-The Batimore Riots 2015
Detroit Free Press: Detroit Revolts 1967-68
Gallup surveys
FiveThirtyEight: How popular is Donald Trump?
Foreign Policy: hundreds of former military and intelligence officers condemn Trump
NPR-Trump’s photo op
The Atlantic- Mattis on Trump
