Az elemzésem címében is olvasható igencsak meglepő kijelentés nem egy bombasztikus online médiahekk része, hanem valóban a 77 éves Joe Biden amerikai Demokrata párti elnökjelölt május elején tett elhíresült őszinte megállapítása, amely viszont az összes tényező gondos mérlegelése után racionális döntésnek tűnik. A washingtoni nagypolitika veteránjának számító Biden tulajdonképpen egyedül maradt versenyben Trump elnök ellen, másik nagy amerikai politikai veterántársa, Bernie Sanders áprilisi visszalépése nyomán.
A világot és különösképpen az Egyesült Államokat igen súlyosan megrengető koronavírus-világjárvány és gazdasági válság nem tette vonzóbbá és problémamentessé a legfőbb amerikai döntéshozói szerepkört, az elnökséget. Körülbelül 30 millió munkanélküli és a százezer halálos áldozathoz közelítő amerikai járványügyi vészhelyzeti statisztika az 1929-es nagy gazdasági válsághoz hasonlítható állapotot ígér a 2021–24 közötti ciklusban kormányozni szándékozó következő amerikai elnök számára. Márpedig, ha a novemberi elnökválasztásig hátralévő fél év során, hacsak be nem következik valami látványos sorsfordító drámai változás az amerikai választópolgárok attitűdjében és választói preferenciájában, a felmérések szerint Joe Bidennek reális esélye lesz bevenni a Fehér Házat és Donald J. Trump elnök kezéből átvenni a stafétát, illetve a világ legnagyobb nukleáris fegyverarzenálját ellenőrző fekete táskát (vagy titkosszolgálati becenevén, a „nukleáris futballt”). Amennyiben Biden sikerre viszi a novemberi elnökválasztási hajrát – az 1988-as és 2008-as elnökjelöltsége után életében immár harmadszor – azzal három évtizedes szenátori karrierje és politikusi pályafutásának zenitjére érhet, a washingtoni nagypolitikai körökben még mindig lenézett, politikai parvenünek számító Donald Trumppal ellentétben. Biden alelnökjelöltje (running mate) megnevezése még mindig várat magára, de bennfentes demokraták biztosra veszik, hogy valószínűleg valamelyik Demokrata hölgy vetélytársa lesz: vagy a „fehér” Elisabeth Warren szenátor, vagy a „fekete” kaliforniai ügyésznő, Kamala Harris szenátor.
Joe Biden családi múltjának drámai eseményeit ismerve – 1972-ben autóbalesetben elveszítette első feleségét és kislányát, majd 2015-ben Beau Biden nevű fia is elhunyt agyrákban –, számára az európai vagy kanadai jellegű általános egészségügyi szolgáltatás bevezetése az USA-ban valós és hiteles programnak tűnik (Affordable Care Act kiterjesztése), ellenben ezt kevésbé mélyreható és költséges módon tervezi megvalósítani, mint ahogy progresszív baloldali vetélytársa, Bernie Sanders propagálta a Medicare for All programjában. Ugyanakkor a szakértőkhöz hasonlóan, ő sem tudott meggyőző válasszal szolgálni arra a kérdésre, hogy honnan teremti majd elő e szintén nagyszabású és ambiciózus népjóléti programhoz szükséges több trillió dollárt, az amerikai szövetségi költségvetés szerkezetét és az égbetörő államadósság mértékét ismerve…
A mérvadó Gallup közvélemény-kutató cég áprilisi felmérése szerint az amerikaiak 46%-a elégedett Trump elnök munkájával (a márciusi 41%-os mélypontról kissé elmozdult felfelé), ugyanakkor 52%-uk inkább Joe Bident látná szívesebben a következő elnöki ciklusban a Fehér Házban. Az amerikai gazdaság katasztrofálisnak is mondható jelenlegi állapotára tekintve, az átmeneti veszélyhelyzetben az amerikai felnőtt lakosság mindössze 30%-a bizakodó és optimista a közeljövő kilátásait illetően. Mondanunk sem kell, mindez komoly gazdasági, társadalmi és politikai problémahalmazt és kihívást jelent, úgy a tagállamok kormányzói, mint a szövetségi kormányzat első számú vezetője, az elnök számára egyaránt. Talán ezen okból kifolyólag is gondolhatja Biden, hogy elégséges lesz számára, ha mozgalmas és hosszú, fél évszázados politikai pályafutása csúcsaként csupán egy ciklusra is, de átveszi az Egyesült Államok irányítását jövőre 78 évesen, a legidősebb amerikai elnökként, amennyiben a választók és az elektorok többsége is úgy gondolja. Ugyanakkor a válságidőszakban szünetelő elnökválasztási kampányban kifejtett „online és televíziós” teljesítménye nem bizonyult túl meggyőzőnek még saját pártja vezetői és törzsválasztói szemében sem akadozó, zavarosnak és inkoherensnek tűnő beszédeivel.
Elemzők általános véleménye szerint az utóbbi két hónapban Biden sokkal hatékonyabban is kihasználhatta volna a számára előnyös politikai és stratégiai felhajtóerejű momentumot Trump elnök válságkezelési hibái és ellentmondásos döntései folytán, de úgy tűnik ő ezt elmulasztotta. Sőt, egykori főnöke, Obama elnök sokkal erőteljesebb és határozottabb kritikai megnyilvánulásai a Trump adminisztráció ellen elhomályosították Biden karakterét és fellépését. Obama elnök május eleji megnyilvánulása szokatlannak tűnhet egy visszavonult egykori elnök részéről, amikor Trump elnök és a szövetségi kormányzat vezető tisztségviselőinek vezetői kvalitásait éles kritikával illette (bár nem nevesített módon) és rámutatott azok szakmabeli hiányosságaira. Ugyanakkor sokak szerint Obama megpróbálja ellensúlyozni Joe Biden fáradt és lanyha teljesítményét a demokraták térnyerése számára, a Trump-adminisztráció látható zavarát és gyengeségeit kihasználva.
A republikánus, jobboldali kampánystratégák és Trump elnök is láthatóan inkább Obama elnökön keresztül támadja Joe Bident és a „korrupt, álnok és hazug demokratákat.” Az amerikai jobboldali médiában Obamagate néven is elhíresült és széles körben terjesztett tényfeltáró riportok szerint Obama és alelnöke, Joe Biden tudtával történt 2016-ban Michael Flynn tábornok, volt nemzetbiztonsági tanácsadó befeketítése, bírósági kálváriája, továbbá a sokat emlegetett jogosulatlan orosz beavatkozás Trump stábjához való kapcsolásának (collusion) botrányos kampányterve. Biden alelnök és fia, Hunter Biden kétes ukrajnai energiaipari ügyei (a Burisma Holding Ltd) továbbra is a jobboldali sajtó és republikánus kongresszusi vizsgálódások célkeresztjében maradtak, hiszen újabb részletekre derül fény a szövevényes történetből, amelynek szálai az akkori kijevi és washingtoni legfelsőbb vezetés berkeibe vezetnek.
Mindazonáltal, bármelyik személyiség vagy párt jelöltje is legyen a 46. amerikai elnök, a gazdasági és társadalmi válságból nehéz lesz gyorsan és dinamikusan kilábalnia a politikailag mélyen megosztott Egyesült Államoknak, még a több trillió dolláros gazdaságélénkítő programok ellenére is. Az amerikai államadósság (sovereign debt) 25 trillió dollárnyi csillagászati összegnél tart, az éves amerikai GDP 108%-a körüli arányában (fő hitelezőjeként Kína és Szaúd-Arábia!), amit még súlyosbítanak majd a járványválság mellékhatásai, illetve a kiábrándító 2020. évi pénzügyi mutatók és gazdasági eredmények, amelyek csak az új elnök beiktatása után fognak igazán megmutatkozni 2021 tavaszán.
Felhasznált online források:
Patrick J. Buchanan: How long can Biden stay in his basement? In The American Conservative, May 5, 2020
Daniel Davidson: Obamagate In The Federalist. May 17, 2020
Gallup: Gallup polls April 2020
Katie Glueck: Who is Joe Biden? In The New York Times, May 18, 2020
