A közösségi média alapvető funkciója, hogy embereket valós időben kössön össze. Lényeges eleme, hogy a felhasználók relatíve szabadon – az általános közösségi irányelvek követése mellett – oszthatnak meg tartalmat. Ennek a tartalomnak a témája, tárgya szinte teljes mértékben a felhasználókra van bízva. Készíthet szabadon akár egy barkácsvideót, megoszthatja, épp hol tartózkodik vagy hogy „mi jár a fejében”. Amikor egy krízishelyzet alakul ki, a felhasználók képesek arra, hogy a helyszínről azonnal tudósítsanak a saját közösségi média felületükön, így ez az információ gyors sebességgel el tud terjedni.
Az így megosztott tartalom nyílt információnak minősül, a nyílt információból eredő hírszerzést pedig Open Source Intelligence-nek (OSINT) nevezzük. A nyílt információból történő hírszerzés nem egy új elem a hírszerzésben, régen ennek forrása újságokból, iskolai adatokból, szóbeszédből összegyűjtött információ volt. A közösségi média viszont kibővíti a nyílt információk tárházát. Nem csupán számunkra válik sokkal több információ elérhetővé, hanem mások számára is rólunk vagy a körülöttünk zajló eseményekről. Az orosz–ukrán konfliktus vonatkozásában is az látható, hogy a háborús események hihetetlen gyorsasággal jutnak el a felhasználókhoz.
A Reddit nevű platformon a háborús eseményekkel kapcsolatos posztok, videók óriási elérést generálnak. Az alábbi videó néhány napja került fel, mely (feltételezetten) egy nyizsnyekamszki gyár munkásait ábrázolja, ahogy az orosz rubel visszaesése miatt sztrájkolnak:
Látható, hogy közel 66 ezer felhasználó upvote-olta (felszavazta) a tartalmat, közel kétezer komment keletkezett az eseményről. Jogosan merül fel bennünk az a kérdés, hogy honnan tudjuk, hogy a megosztott tartalom valós? Honnan tudjuk azt, hogy ez tényleg most történt, tényleg ott, és tényleg a mostani eseményekkel kapcsolatban?
A mostani helyzet nehézsége az, hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű választ nem tudunk adni. Nincs arra megoldás, hogy hogyan lehetne a közösségi médiában felmerülő információkat gyorsan és megbízhatóan ellenőrizni a felhasználói oldalról.
Az infodémia mint kifejezés a koronavírus járvány vonatkozásában gyakran felbukkant. A mostani helyzettel kapcsolatban is aktuális ennek a szónak a használata. Röviden: az infodémia egy olyan állapot, amikor a felhasználók számára óriási mennyiségű információ válik elérhetővé, és ebben az információs halmazban/mennyiségben teljesen keveredve vannak a megbízható valós információk, a félinformációk, illetve a teljes álhírek. Az internetezőknek pedig – önmagában már csak az információ mennyiségből adódóan is – lehetetlen eldönteni a tartalom valódiságát, hiszen nincs erőforrásuk arra, hogy minden egyes tartalmat részletesen ellenőrizzenek.
Ezt a helyzetet a következő Reddit poszton keresztül mutatjuk be. 56 ezer felhasználó által upvote-tal és 1 700 kommenttel jutalmazott tartalom: „Saját székét előrehozva, csak pár méterre ülve az újságírók tömegétől, saját gondolatait elmondva, őszinteséggel és bátorsággal, nem félve semmitől: ismerje meg Ukrajna elnökét, Volodimir Zelenszkijt, a szabad világ igazi vezetőjét”:
A kép megjelenése után nagyon hamar felbukkant egy másik verzió is, ami az előzőben bemutatott, szabad, félelemmentes hozzáállást igyekszik cáfolni:
Természetesen irreális lenne azt hinni, hogy egy aktív háborús övezetben az adott ország első számú vezetője testőrség nélkül venne részt sajtótájékoztatón. Ezzel a két poszttal azt akarjuk bemutatni, hogy nagyon könnyen és gyorsan lehet egy oldalt és nézetet bemutatni. A közösségi médiának az az egyik kifejezett célja, hogy hasson az emberi érzelmekre. Mindkét poszt ezt szolgálja. Az elsőnek az, hogy megmutassa, a vezető félelemmentes és teljesen emberséges; a második pedig, hogy ezt megcáfolja.
A felhasználóknak pedig nagyon nehéz eldönteni egy adott tartalom valóságtartalmát – pont azért, mert nagyon nagy mennyiségű információ érhető el. De ezeket mind, egyenként ellenőrizni lehetetlen. Az ellenőrzés lehetősége pedig függ attól is, hogy van-e honnan ellenőrizni az információt. Ennél a két posztnál volt lehetőség arra, hogy egy másik oldalt is megnézzünk. Az elsőként bemutatott gyári sztrájkolósnál viszont nincs. Ez pedig rengeteg tartalomnál van így.
Lélektani hadviselésnek nevezzük azt a tevékenységet, amikor a hadviselő felek a saját katonáik, ellenséges katonák, saját lakosságuk, illetve a céllakosság érzelmeire kívánnak hatni. Ez nem egy újkeletű dolog, már a II. világháborúban is alkalmazták, ilyenre kiváló például szolgálnak a propagandaposzterek, melyeknek különböző céljai vannak: az ellenség dehumanizálása, a lakosság és katonák elbizonytalanítása vagy a figyelem felhívása egy lényeges dologra:
A lélektani hadviselés gondolatai viszont sokkal régebbre nyúlnak vissza, már Szun-Ce is tett utalást erre vonatkozóan:
„A legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának harc nélkül való megtörésében rejlik.”
„Minden hadviselés megtévesztésen alapszik.”
Másrészről viszont a nyílt információ széleskörű elterjedése miatt a háborús események sokkal publikusabbá váltak. Mind a harctéri események, mind pedig a katonai egységek mozgása jobban követhető, mint bármikor korábban. A háttérben való rejtett mozgolódás nagyon nehézzé válik, hiszen elegendő egy felhasználó, aki a megfelelő platformra feltölti a tartalmat, és a titkos katonai műveletek napvilágra kerülnek. Az elmúlt napok egyik kiemelt posztja az oroszok által most mozgósított járműveket mutatja be, nevetségessé téve az orosz haditechnika mozgósítását:
Másrészről viszont a háborús pusztítás is könnyen és nyersen válik elérhetővé a felhasználók számára. Míg eddig esetleg a televízió által megmutatott tartalmat tudtuk fogyasztani, most már nyíltan láthatóak a háborús pusztítások és események:
Összességében elmondható, hogy a közösségi médiában vívott harc is ugyan annyira fontos része az eseményeknek, mint a földön vívott harc. Mindkét félnek kifejezetten fontos célja, hogy hasson az emberek érzelmére, illetve óriási dezinformációval árassza el a közösségi médiát. Az érzelmekre hatás azért fontos a támadó részéréről, mert ez tudja legitimálni a háborúját. Neki bizonyítani kell azt, hogy az ő stratégiai céljait a saját tevékenysége alátámasztja, és meghúzódik egy olyan érdek, amely ezt szükségessé teszi. A másik oldalról nézve pedig nekik az a céljuk, hogy bebizonyítsák, hogy ők az adott konfliktusban csak elszenvedők, ezzel kiváltva az emberek együttérzését. Nekünk felhasználóként minden tartalmat ennek tudatában kell vizsgálnunk. További nehézség az, hogy ténylegesen nem tudhatjuk a megjelenő tartalmaknak a valóságtartalmát.
Ezen felül mindkét félnek kifejezetten fontos az, hogy a saját sikerét kommunikálja és támassza alá. Ez a könnyű és gyors közösségi médián keresztüli tartalommegosztásból eredően erősen kétoldalúvá válik. Egyrészről könnyű prezentálni a sikereket. Másrészről pedig nagyon könnyű dezinformálni a tényleges eseményekkel kapcsolatban. Hiszen, ha ebben a posztban is megnézzük a vonaton lévő járműveket, kétséget kizáróan nem tudjuk megmondani, hogy mennyire igaz az, amit látunk. Az látható, hogy a mostani háborúval kapcsolatos felfestéssel rendelkeznek a járművek, de ezt akár a másik fél is elkészíthette. Kétséget kizáróan csak sokkal később fogjuk megtudni azt, hogy mi az igaz és mi a dezinformáció.
