A bejegyzés társszerzője: Nimsz Vivien
A koronavírus járvány alapjaiban változtatta meg az emberek mindennapi szokásait, rutinját, az internetes felhasználói, valamint hírfogyasztási szokásokat. A vírussal összefüggésbe hozható, hiteles és pontos információk horderejét a járvány meghökkentően gyors terjedése alapozta meg már a kezdetektől fogva.
A világjárvány alatt a közösségi média felületek még inkább az álhírek és az összeesküvés elméletek elterjedésének központi helyszínévé váltak. Erre a jelenségre reflektálva az Egészségügyi Világszervezet (WHO) általános igazgatója egy sajtótájékoztatón így fogalmazott: „We’re not just fighting an epidemic; we’re fighting an infodemic”. A szervezet vezetője szükségesnek tartotta kiemelni, mennyire árt a védekezésnek, hogy maga az információáramlás is fertőzött. Az infodémia kifejezés már-már nem bizonyul újdonságnak, az információ és pandémia kifejezések összevonásából képzett „infodémia” egy előző világjárvány kapcsán alkotott szófordulat, mely tökéletesen leírja az álhírekkel, pontatlan adatokkal torzított információs halmazokat.
Egy 2020-ban készített felmérés alapján a Covid-19-el összefüggésbe hozható tweetek 25%-a tartalmazott félretájékoztatást. Ezen pontatlan állítások, összeesküvés-elméletek általában álprofilok által terjednek, azonban a közönséges felhasználók is jelentős mértékben közrejátszanak az terjesztésben, sok esetben nem feltétlenül szándékosan. Tételezzük fel, hogy egy Twitter felhasználó csupán csak hozzászólást ír egy álhírt tartalmazó tweet alatt, melyben kifejti, hogy nem ért egyet a tartalommal. A tweet az aktivitások és kommentek által egyre inkább népszerűbbé válik, azonban a komment szekciót már nem minden felhasználó nyitja meg, így az álhír hamarosan újabb és újabb felhasználói körökhöz juthat el.
A Twitter csapata időben felismerte a pandémia nyomán kibontakozó infodémiás jelenséget, így már az első hullámtól kezdve folyamatosan frissített kampánnyal, cikkekkel próbálják a felhasználók figyelmét felhívni a releváns forrásból származó információk fontosságára:
Milyen további módszerekkel lehet felvenni a harcot az álprofilok által terjesztett fals információk ellen? Amerikában egy kutatás során azt vizsgálták, mennyire befolyásolja az emberek véleményét, megítélést a Twitter figyelemfelhívó üzenete.
A kutatásban résztvevőknek legelőször négy állítás közül kellett kiválasztani azt, amelyik legjobban leírja saját nézeteit az Egyesült Államokban publikált esetszámokkal kapcsolatban:
- A kormány alul jelent a valós értékeknek, valójában sokkal több esetszámról beszélhetünk.
- A kormány több esetszámot közöl, mint amennyi valójában van.
- A jelentésekben a valós esetszámokkal találkozhatunk.
- Nincs véleményem a koronavírus esetszámokkal kapcsolatban.
Fontos rögzíteni, hogy a vizsgálódást 2020. szeptember 8-10. között végezték, mely időtartamra vonatkozóan nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a számok helytelen képet mutattak volna az Egyesült Államokban.
Ezt követően az alábbi tweet-eket mutatták meg sorban a résztvevőknek, legelőször az egyes számmal jelzettet és így tovább.
Mindegyik tweet bemutatását követően megkérték a résztvevőket, hogy jegyezzék fel gondolataikat az adott poszt hitelességét illetően. A felmérés során két fajta figyelemfelkeltő üzenettel dolgoztak. Ahogy az előbbi két ábra jól prezentálja az egyik ilyen üzenet azt tartalmazta, hogy a poszt szerzője nagy valószínűséggel egy álprofil, a második üzenet pedig már konkrétan a félretájékoztatásra hívta fel a figyelmet.
A Twitter által generált figyelemfelkeltő üzenetek hatékonysága annál a csoportnál volt a legnagyobb, akik előzetesen a négy állítás közül a 2. állítást tartották magukra nézve relevánsnak (úgy vélték több esetszám van közölve, mint ami a valóságban jelen van). Az eredmények azonban ennél a csoportnál sem teljesen meggyőzőek: 21 résztvevő változtatta meg a véleményét, de ebből csak 10 volt olyan, aki arra a következtetésre jutott, hogy a számok valós képet mutatnak. A szerzők feltételezése alapján nagyobb hatékonyságot lehetne elérni hasonló taggelő módszerrel, ha az egyfajta „fact-checking”, azaz hitelességet ellenőrző platformmal összeköttetésben működne.
A dezinformáltság elleni küzdelem korántsem bizonyul egyszerűnek, s ezt a fentiekben bemutatott kutatás eredménye is alátámasztja. A jelenség komplexitása több olyan emberi tényezőnek is betudható, mint például általános felhasználói szokások, közösségi médián követett oldalak és világhálón töltött idő. Természetesen nem csak a Twitter érdekelt ebben a kérdéskörben. A pandémia során számos olyan Facebook csoport alakult, ahol a tagok vírustagadással kapcsolatos bejegyzéseiket, gondolataikat osztják meg egymással.
A feladat tehát adott: Egy olyan, a koronavírus által kialakított globális kontextusban szükséges felvenni a harcot az infodémia ellen, amely nem csak álhírek terjedését serkenti, de egyúttal ideális az összeesküvés-elméletek kidolgozásához, elterjesztéséhez.
