T. S. Eliot a modernista angol költészet meghatározó alakja, ugyanakkor a modernitást nagyon nem szerette. Az átokföldje (The Waste Land), Az üresek (The Hollow Men) leírásában a modernitás úgy néz ki, ahogyan azt a Mad Max filmekben látjuk.
Eliot a 20. század híres katolikus konvertitái közé tartozott, mint Chesterton, Graham Green vagy Evelyn Waugh. Magát úgy jellemezte, hogy „klasszicista az irodalomban, királypárti a politikában és anglo-katolikus a vallásban”. (Preface to Lancelot Andrewes) A művelt amerikainak elege lett a demokráciát jellemző kulturális középszerből, ahogyan két nemzedékkel korábban Tocqueville leírta azt. Angliába költözött, brit állampolgár lett, katolikus és királypárti. Minden, ami tökéletes ellentéte volt az egalitárius Amerikának. Emellett nagyon nem szerette a korszellemet – főleg az Egyesült Államokban – uraló liberalizmust.
Környezetét a „liberalizmus férge rágta” társadalomnak látta. (After Strange Gods) Eliot véleményét a kortársairól jól mutatja A háromkirályok utazása című verse vége: „Köröttünk idegen nép csüng istenein”. A „fura istenek” előkerülnek A háromkirályok utazása című verse végén is, ahol azt írja: „Köröttünk idegen nép csüng istenein.” A „fura istenek” a modern művészek, akik prófétáknak vagy megváltóknak gondolják magukat. E kritika forrása Matthew Arnold jól ismert jóslata, aki szerint „a vallás és a filozófia legtöbb mai feladatát a költészet fogja ellátni”. Ugyanis az „emberiség egyre inkább felfedezi, hogy a költészethez kell fordulnia, hogy értelmezze az életet, vigasztaljon és bátorítson minket”. (M. Arnold, A study of poetry) Amit Arnold optimistán a jövőbe vetített, azt Max Weber a 20. század elején már leíróan (és kritikusan) fogalmazott meg. Weber szerint a vallástalan Európában az értelmiség az új papság, amely jelentéseket gyárt, az élet értelmét kínálja a többieknek.
A kortárs mainstream irodalmárokkal, divattal szembeni ellenérzései leginkább az After Strange Gods-ban fogalmazta. Azonban jóval korábban, már meglehetősen fiatalon szemben találta magát az irodalmi hangadókkal. Ekkor, 1910 körül írta a The Triumph of Bullshit című versét, amely életében nem jelent meg. A vers a mai szleng egyik közkedvelt szava, a bullshit lekorábbi ismert írott megjelenése.
A bullshit az irodalmi közvéleményre, és főleg a női kritikusok véleményére vonatkozik. A minden versszakot befejező mondat, amely a vágáns költészet hangulatát idézi, ellenpontozza a vers választékos szóhasználatát, és talán magyarázza miért nem adta közre soha Eliot a verset.
