A cím alapján akár egy bizarr romantikus novella is kezdődhetne most. Erről természetesen szó sincs; a cikk előzményei a szürke levéltári kutatótermekbe vezetnek.
Történészként a későkommunista gondolkodást és Grósz Károly politikai karrierjét vizsgálom. E munka részeként szisztematikusan igyekeztem áttekinteni az „agitpropos” Grósz iratanyagát. Az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának töménytelen mennyiségű irata között található (porosodik – ahogy mondani szokás) egy 75 oldalnyi dokumentumot tartalmazó mappa Leonyid Brezsnyev 1979-es magyarországi látogatásáról. A szovjet pártfőtitkár számos esetben látogatott Magyarországra, de ez az 1979. május végi-június eleji volt az utolsó Brezsnyev 1982-es halála előtt.
A forrásegyüttes azért is érdekes, mert egy csomóban maradt fenn a nemzetközi jelentőséggel bíró protokolleseményről szóló dokumentáció. Az iratanyag segítségével bepillanthatunk a szervezés kulisszái mögé, de hátérinformációkat is kaphatunk a tárgyalásokról. De miért is érdemes erről külön is írni?
A budapesti út a már súlyos beteg szovjet pártvezető számára egyfajta edzőtábor volt a Carter amerikai elnökkel folytatandó két héttel későbbi csúcstalálkozója előtt. Az akkoriban titkosnak minősített iratokból kiderül, hogy a szervezés tekintetében fontos szempont lehetett, hogy Budapestnek hasonló a klímája mint Bécsnek, vagyis Brezsnyevnek hasonló környezetben, de mégis támogató-segítő közegben kellett először bizonyítania. Az 1977-ben agyvérzésen átesett szovjet politikusnak a budapesti tárgyalás – a tétmérkőzésnek számító bécsi csúcs előtt – lényegében egyfajta barátságos meccs volt.
A budapesti látogatást folyamatosan halasztgatták, a magyar diplomácia az egész ’78-as esztendőben arra készült, hogy 1975 után ismét Magyarországra jöhet Leonyid Iljics. A komoly egészségi gondokkal küszködő pártvezető azonban nem tudott jönni 1978-ban. 1979 későtavaszán viszont meglehetős hirtelenséggel hozták össze a magyar utat, hiszen amikor kiderült, hogy június 16-án lesz a Carter-találkozó Bécsben, gyorsan tesztelni kellett, hogy Brezsnyev mennyire bírja a közép-európai időjárási viszonyokat, mennyire képes egy háromnapos külföldi útra. A háttéranyagokból lehet tudni, hogy ebben az időszakban Brezsnyevnek önmagában a beszéd is nehezére esett, a mondatait a környezete is nehezen tudta megérteni. A főtitkár egészségügyi nehézségei ellenére viszont a Szovjetuniónak elemi érdeke volt, hogy a nemzetközi enyhülés jegyében létrejöjjön a júniusi szovjet-amerikai csúcstalálkozó Bécsben, ahol végül alá is írták a felek a történelmi jelentőségű SALT-II megállapodást. Az osztrák fővárosban viszont nyilvánvalóan magának a szovjet első embernek, Brezsnyevnek kellett megjelennie és tárgyalnia. A budapesti út volt a tréning az agg politikus számára.
Budapesten a szovjet és a magyar diplomácia pihentető programot állított össze a szovjet államfőnek. Lazább protokollesemények követték egymást, amit alaposan megterveztek a szakemberek, részletes rajzok is készültek a látogatás különböző helyszíneiről. A véglegesnek szánt, 34 oldalas forgatókönyvet a május 30-i érkezés előtt hat nappal rögzítették. E „végleges” tervben még arról volt szó, hogy Brezsnyev metrózni is fog a szovjet gyártású kocsikban, de ez a program valószínűsíthetően az államfő gyenge egészségügyi állapota miatt elmaradt. Helyette jött be a kelenföldi óvodai program, amikor a megöregedett pártvezető egy nagyméretű mackót adott át az ovisok számára. Az eseményről fotó is készült. Ahogy vizsgálgatjuk a fényképet, amelyen az ülő Brezsnyev ölében a nagyméretű plüssmackó bújik meg; hajlamosak lehetünk egy pillanatra megfeledkezni a tényről, hogy a felvételen az akkori világ egyik legnagyobb hatalmú embere látható.
A levéltári dokumentációból megtudhatunk olyan, akkor féltve őrzött állambiztonsági titkokat is, miszerint Brezsnyevet összesen 82 szovjet állampolgár kísérte el Budapestre s a főtitkár a Béla király úti rezidencián töltötte a két budapesti éjszakát. A Ferihegyi repülőtérről az államfői szűk kíséretet a Béla király útra összesen nyolc személygépkocsi szállította.
A delegáció tagja volt a legendás külügyminiszter, Andrej Gromiko és a későbbi pártfőtitkár, Konsztantyin Csernyenko is. Csernyenko tolmácsa Thürmer Gyula, az akkor fiatal magyar diplomata volt.
Az 1979-es Brezsnyev-látogatáskor tehát egy időben volt jelen Budapesten két szovjet „pápa” – egy aktuális és egy későbbi pártfőtitkár. Érdekesség, hogy a 75 oldalas mappa egyik titkos jelentése éppen azt elemzi, hogy Brezsnyev után Csernyenko lehet majdan a Szovjetunió vezetője.
Maga a hivatalos tárgyalás majdnem feszültségmentes volt. Egyetlen téma okozott néminemű konfliktust a magyarok és a szovjetek között. Az 1978-as gazdasági statisztikák alapján kiderült, a magyar külkereskedelmi forgalomban a szovjet reláció csak 30%-ot tesz ki, míg a nyugati országokkal mindez az arány már elérte a 40%-ot. A szovjetek diplomatikusan csak azt emlegették, hogy a gazdasági dimenzióban „kezdeményezőbben kell dolgozni” – Brezsnyev azt is hangoztatta, hogy a „gazdasági feladatokat politikai kérdésekként kell kezelni.”
Amikor Brezsnyev a Szovjetunió első embereként először, 1965-ben Magyarországra látogatott, akkor korántsem volt ilyen békés a légkör Kádár János és Brezsnyev között. Mint ismert, Hruscsov leváltása után a magyar első titkár legendás Nyugati pályaudvari beszédében komoly emberi és politikai gesztust tett a leváltott szovjet vezető felé, amit nem nézett jószemmel az új főnök, Leonyid Brezsnyev. A ’65-ös látogatást egy sarkadi fácánvadászattal próbálták könnyedebbé tenni a szervezők. Az ötlet bevált, a későbbiekben számtalan alkalommal vadászott együtt Kádár és Brezsnyev.
A fizikai és politikai ereje teljében lévő Brezsnyev 1965-től 1972-ig szinte minden évben járt Magyarországon. Egy esztendő a kivétel, a csehszlovák bevonulás miatt terhelt 1968-as évben nem tette tiszteletét hazánkban az első ember, de Kádár és Brezsnyev között abban az esztendőben is volt 7 személyes találkozó – Drezdában, Varsóban, Pozsonyban, Moszkvában és Jaltában.
Brezsnyev 1970-ben kétszer is meglátogatta Budapesten Kádár Jánost. A magyar vezető számára a legstresszesebb Brezsnyev-vizit az 1972-es lehetett, amikor a szovjet főtitkár ráparancsolt Kádárra, hogy lassítsa le a magyar gazdasági reformot.
1975-ben Leonyid Iljics az MSZMP XI. kongresszusára érkezett, ahol a díszelnökség tagjaként hallgatta végig több magyar kongresszusi küldött beszédét.
Az 1979-es budapesti látogatásnak főként a későbbi Carter-Brezsnyev csúcstalálkozó és a szovjet vezető törékeny egészségi állapota miatt világpolitikai jelentősége lett. A surranópályán azonban ezáltal Kádár is néhány órára ismét kivívta a világ érdeklődését. A nemzetközi sajtó úgy érzékelte, hogy a szintén öregedő Kádár kapcsán semmi jele nem látszik annak, hogy a „visszavonuláson gondolkodna.” 1979 kora nyarán a budapesti tárgyalást elemzőknek egyértelműen úgy tűnhetett, a Brezsnyevhez képest kifejezetten remek formában lévő mozgékony Kádárnak sikerült egy viszonylagos szuverenitást kivívnia a totyogó-motyogó szovjet főtitkárral szemben. Ebben az esetben mellbevágó módon érhető tetten az emberi egészség mint politikai tényező nyers hatalmi jelentősége.
A látogatást követően Brezsnyev levélben köszönte meg Budapest népének is a szívélyes fogadtatást. Valóban tízezrek köszöntötték a szovjet pártvezetőt, bármerre járt a konvoj ezrek integettek az út mentén. A korabeli lapokat olvasva, a fotókat tanulmányozva eluralkodhat bennünk egy pillanatra az a kétellyel vegyes érzés, hogy mintha valóban lett volna valamiféle spontán népi érdeklődés a már akkor is történelmi figurának tekintett Brezsnyev iránt. A levéltári források ezt a jóindulatú naivitást nyilvánvalóan teszik helyre. A források alapján egyértelmű: komoly szervezés előzte meg, hogy a főváros dolgozói szeretetteljes érdeklődést mutassanak a szovjet pártvezető iránt. Konkrét számok alapján határozták meg az illetékesek, hogy mennyi embert kell kivezényelni a különböző helyszínekre.
1979. június 1-jén, a Ferihegyi repülőtéren a szovjet delegáció elutazása előtt Brezsnyev és Kádár még váltottak egy kifejezetten szájra irányuló csókot. Tudjuk, ezeket Brezsnyev kezdeményezte és Kádárnak pedig el kellett viselnie.
Ez volt az utolsó brezsnyevi csók Magyarországon. Legközelebb 7 év múlva érkezett Magyarországra szovjet pártfőtitkár Gorbacsov személyében. Akkorra már új világpolitikai szituáció formálódott: egyre inkább azt lehetett érezni; bármit is tesz Kádár, az olyan, mint halottnak a csók.