Párhuzamos perek vagy összehangolt jogi hadjárat?
A jelenlegi nemzetközi konfliktusok során a bírósági eljárások tömege azt a látszatot keltheti, hogy a szembenálló felek összehangolt „jogi frontokon” folytatnak hibrid hadviselést. Az eljárások magas számából, hasonlóságából, közel azonos szereplőiből, témájából, illetve párhuzamosságából azonban nem következik sem stratégiai összehangoltságuk, sem a jog visszaélésszerű felhasználása. A jelen blogbejegyzésem négy kategóriából álló elemzési módszert javasol a több szálon futó jogi eljárások közötti kapcsolatok vizsgálatára. A keret megkülönbözteti az időbeli párhuzamosságot, a dokumentált kapcsolódási szándékot, a párhuzamos eljárás(ok) behivatkozását ügyek között és a jogszabályon alapuló eljárási függőséget. Célom, hogy elkerülhetővé tegyem a jogi eljárások alaptalan lawfare leminősítését.
Napjainkban az ellenfelek nemcsak a harctéren, hanem a nemzetközi bíróságok előtt is szemben állnak egymással. Az ilyen konfliktusokhoz kapcsolódó jogviták különböző fórumok elé kerülhetnek. Ez leggyakrabban a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ), az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), az Állandó Választottbíróság (PCA) adminisztratív közreműködésével eljáró választottbíróságok, illetve a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) Tanácsa. Megalapozatlan volna azonban a párhuzamos pereket pusztán egyidejűségük miatt egyetlen központilag összehangolt stratégia részeinek tekinteni. A „lawfare” címke ugyanis az ellenérdekű fél jogérvényesítésének hiteltelenítésére is használható, ezért alkalmazása kellő megalapozottságot követel.
A stratégiai jogérvényesítés és a visszaélésszerű joghasználat eleve nem azonos. A lawfare fogalmát is tisztázni szükséges, mert a jog stratégiai alkalmazásából önmagában nem következik rosszhiszeműség vagy jogellenesség. A jelen blogbejegyzésemben alkalmazott módszerem kizárólag az eljárások közötti kapcsolatokat vizsgálja. Ezek feltárása önmagában nem elegendő a lawfare minősítéshez, mert külön kell vizsgálni az alkalmazott fogalomnak megfelelő stratégiai célokat és a koordináció bizonyítékait. Mivel a lawfare kifejezést visszaélésszerű értelemben használjuk, azt is külön alá kell támasztani (Brinks–Pérez, 2025). Az oksági állítások ellenőrzéséhez módszertani támpontot adhat a folyamatkövetés, amely a feltételezett mechanizmusokat diagnosztikus bizonyítékok és alternatív magyarázatok vizsgálatával értékeli (Collier, 2011). Az itt javasolt négy kategória az eljárások közötti kapcsolatok jellegét és dokumentáltságát rendezi. Viszont nem helyettesíti a stratégiai szándék és az esetleges visszaélésszerűség külön vizsgálatát.
Az első kategória a leíró párhuzamosság dokumentált eljárási kapcsolat nélkül. Ide azok az esetek sorolhatók, amelyekben az eljárások ugyanahhoz a konfliktushoz kapcsolódnak és időben átfedik egymást. Viszont nem mutatható ki közöttük bizonyítékátvétel, másik eljárásra támaszkodó indokolás, kereszthivatkozás vagy jogilag meghatározott függőség. Ezt a független párhuzamosságot szemlélteti a hágai Nemzetközi Bíróság előtt folyamatban lévő ukrajnai népirtási per és a tengerjogi választottbíráskodás viszonya. Itt az ICJ előtti eljárás (182. sz. ügy) a 2024. február 2-i előzetes döntés nyomán kizárólag arra a kérdésre szűkült, hogy Ukrajna elkövetett-e népirtást a Donyec-medencében, miközben az UNCLOS VII. melléklete szerinti választottbíróság (PCA Case No. 2017-06) a 2026. április 22-i érdemi ítéletében a felek tengerjogi vitáját bírálta el. Mindkét ügy ugyanahhoz a háborús kontextushoz tartozik, de önálló joghatósági pályán mozognak. Ez a besorolás a feltárt bizonyítékok állapotát jelzi, nem pedig minden lehetséges kapcsolat hiányát bizonyítja.
A második kategória a dokumentált, de még meg nem valósult kapcsolódási szándék. Ide sorolhatók azok az esetek, amelyekben szerződéstervezet, jogszabálytervezet vagy perbeli beadvány kifejezetten kezdeményezi különböző eljárások összekapcsolását vagy összehangolt lezárását, de a tervezett joghatás még nem következett be. Egy fél beadványa ilyenkor csak az adott fél kezdeményezését igazolja, nem a másik fél vagy az eljáró fórum egyetértését. Ilyen eljárási kapcsolódási pont a 2025-ben parafált washingtoni örmény–azerbajdzsáni békemegállapodás-tervezet 15. cikke, amely hatálybalépése esetén a felek valamennyi államközi perének megszüntetését előirányozza. A szerződés hatálybalépését és az egyes eljárások megszüntetését külön kell vizsgálni. A megszüntetésre vonatkozó államközi kötelezettségvállalás nem azonos az eljárásnak az adott fórum szabályai szerinti tényleges lezárásával. Örményország (2021. szeptember 16., ICJ No. 180) és Azerbajdzsán (2021. szeptember 23., ICJ No. 181) kölcsönösen államközi keresetet nyújtottak be a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CERD) 22. cikkére alapozva. Az ICJ 2024. november 12-i előzetes kifogási ítéleteiben Örményország ügyében elutasította az azeri kifogásokat, míg Azerbajdzsán keresetéből időbeli (ratione temporis) és tárgyi (ratione materiae, környezeti károk) korlátok miatt részeket kizárt, a peres eljárások pedig jelenleg is folyamatban vannak.
A harmadik kategória a másik eljárás dokumentált intézményi figyelembevétele. Ebben az esetben hivatalos dokumentum vagy döntés igazolja, hogy az egyik fórum a másik eljárás megállapításaira vagy állására tekintettel alakítja saját indokolását vagy eljárását. Ez lehet egyirányú kapcsolat is, mert kölcsönhatásról csak mindkét irány dokumentálása esetén beszélhetünk. Az EJEB Nagykamarája a Ukraine and the Netherlands vs. Russia ügyben 2025. július 9-én hozott ítéletet. A malajziai MH17-es repülőjárat lelövésével összefüggésben megállapította Oroszország felelősségét az élethez való jog megsértéséért, valamint a hatékony vizsgálat elmaradásáért. A kártérítés, illetve elégtétel kérdését későbbi elbírálásra tartotta fenn, és a holland kérelmet e kérdés külön vizsgálata érdekében elkülönítette. Az EJEB hivatalos döntése és tájékoztatója az ICAO Tanácsának döntését és a jóvátételi fejleményeket is olyan körülményként említi, amelyet a kártérítés összegszerűsítése során figyelembe kell venni. Ennek egyik oka lehet akár a kétszeres kártalanítás elkerülése és a jóvátételi koordináció. Ez a jól dokumentált fórumközi hivatkozás sem jelent önmagában összehangolt perindítási stratégiát.
A negyedik kategória a jogi normán alapuló eljárási függőség. Ebben az esetben tételes jogszabály határozza meg, hogy az egyik eljárásban megtett lépés milyen joghatást vált ki a másik eljárásban vagy az ott hozott döntés tekintetében. Ilyen kapcsolat az ICAO Tanácsának döntése elleni, a Chicagói Egyezményben szabályozott jogorvoslat. Ausztrália és Hollandia az MH17-es repülő lelövésével összefüggésben indított eljárást Oroszországgal szemben az ICAO Tanácsa előtt. A Tanács 2025. május 12-i szavazását követően a 2025. június 30-án kelt határozatában megállapította a Chicagói Egyezmény 3 bis cikkének megsértését. Oroszország e döntéssel szemben az egyezmény 84. cikkére alapított fellebbezéssel fordult az ICJ-hez. A 86. cikk különbséget tesz a nemzetközi légiközlekedési vállalatok egyezményszerű működésére vonatkozó döntések és az egyéb ügyekben hozott döntések között. Ennek oka, hogy az előbbiek, ha a Tanács másképpen nem dönt, a fellebbezés elbírálásáig hatályban maradnak, az utóbbiak fellebbezés esetén az elbírálásig automatikus felfüggesztés alá esnek. Az MH17-ügy állami felelősséget megállapító döntése az utóbbi körbe illeszkedik. Ez a kapcsolat a jogorvoslat normatív joghatását mutatja, nem pedig önmagában a jog visszaélésszerű alkalmazását.
Az elemzési keret legfontosabb módszertani tanulsága, hogy a fórumközi kapcsolatokat és az eljárási szakaszokat pontosan, ellenőrizhető források alapján, valamennyi félre azonos mércét alkalmazva kell vizsgálni. Ebből fakadó szakpolitikai következtetés, hogy a jogi rezilienciát a jogállami garanciák megőrzésével szükséges erősíteni. A lawfare elleni védekezés nem a jog semmibevételét, a nemzetközi fórumok elutasítását vagy a jogszabályok felpuhítását jelenti, bármilyen sokan hangoztatják is ezt, hanem pont ellenkezőleg, éppen a magas színvonalú jogi szakértelmet (Kádár, 2024). Ennek eszköze lehet a gyors tényfeltárás, a digitális bizonyítékok hiteles megőrzése, a szövetséges intézmények közötti együttműködés és a fórumközi kapcsolatok pontos ismerete. Ezek a képességek segíthetik a megalapozatlan állítások cáfolatát és a jogszerű igényérvényesítést (Ramsden, 2022).
Felhasznált irodalom
Brinks, D. M., & Pérez, G. (2025). Legalization, judicialization, lawfare: On the light side and the dark side of the turn to law. Annual Review of Law and Social Science, 21, 55–70.
Collier, D. (2011). Understanding process tracing. PS: Political Science & Politics, 44(4), 823–830.
Kádár, P. (Szerk.). (2024). A védelmi és biztonsági szabályozás magyarországi reformja. Ludovika Egyetemi Kiadó.
Ramsden, M. (2022). Strategic litigation before the International Court of Justice: Evaluating impact in the campaign for Rohingya rights. European Journal of International Law, 33(2), 441–472.
1944. évi Chicagói Egyezmény a nemzetközi polgári repülésről
1965. évi Nemzetközi Egyezmény a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről (CERD)
1950. évi Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE)
1948. évi Egyezmény a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről (Népirtási Egyezmény)
1982. évi ENSZ Tengerjogi Egyezmény (UNCLOS)
A nyitóképet a szerző mesterséges intelligencia segítségével generálta.
