Az amerikai–kínai kapcsolatok konfliktusos világa
A két nagyhatalom vezetője a múlt héten joviálisan meglapogatta egymást, és ennek volt kommunikációs értéke: a közvélemény megnyugodhat kissé, hogy ez még talán nem a tragikus végjáték. Ugyanakkor a Trump–Hszi-találkozó szinte üres eredménylistája azt jelzi, hogy a kínai–amerikai stratégiai versengés kora még csak most robbanhat be igazán.
Tizenegy év után újra kínai elnök járt az Egyesült Államokban – ez önmagában az enyhülés jele. Hszi Csin-ping szeptember 23–25. közötti hivatalos amerikai látogatása után azonban nagyon kevés konkrét információ került napvilágra arról, hogy a felek között végeredményben milyen témájú egyeztetések történtek, milyen jellegű egyezségek köttettek a zárt ajtók mögött. A hivatalos közlemények azt ígérik, hogy az Egyesült Államok és Kína kapcsolatai az ismételt közeledésnek köszönhetően a közeljövőben közvetlenebbek és hatékonyabbak lesznek, a két nagyhatalom utóbbi években fagyossá vált viszonyát ez a vizit mindenképp felolvasztani volt hivatott. A nagy kérdés természetesen az, hogy melyik állam milyen mértékben kíván feloldódni a rivális másik ország irányában. Vannak szakterületek, ahol prognosztizálható az együttműködés erősítése, és vannak olyanok is, ahol a versengés a békülékeny retorika ellenére várhatóan tovább élesedik majd a közeljövőben.
Az amerikai-kínai kapcsolatokat terhelő legfontosabb témák listája az alábbi.
1. Az MI-faktor
Kényes szektor: a fegyverkezési és a kereskedelmi verseny mellett a mesterséges inteligencia (MI) fejlesztése terén is kíméletlen küzdelem zajlik az elsőségért, a dominanciáért a két nagyhatalom között. Kína helyzeti előnye az, hogy az ottani szabályozásban nincsenek olyan morális, jogi, pénzügyi fékező mechanizmusok, mint az amerikaiban, ezért a kínai fejlesztők gyorsabb innovációra képesek. Ugyanez a helyzet a robotika szektorában: a kínai modellek piacvezetők, a humanoid robotok gyártásában pedig Kína toronymagasan az első.
A pekingi pártvezetés ráadásul éppen ezen a téren látja megfoghatónak Amerikát; úgy látják, ha Kína lesz az első számú MI-nagyhatalom, az lökést adhat további technológiai, katonai és egyéb ambícióinak is. A világban új technológiai forradalom zajlik, Peking pedig eltökélte, hogy ennek a körnek ő lesz a győztese. Ezt a lehetőséget Washington is hasonlóan látja, és nem akarja átengedni az elsőséget a technológiai versenyben, ráadásul az amerikai gazdaságot jelenleg leginkább az MI-cégek jó teljesítménye húzza, azok fékezése annak kockázatával járhat, hogy a gazdaság egészére átterjed a lassulás.
Kína szerint az MI terén a jövőben szorosabb kommunikáció lesz a felek között, amelyet az indokol, hogy a szektorban őrült sebességgel zajlanak a fejlesztések mind a polgári, mind a katonai célú felhasználás területén, a kiberbiztonsági szakmai figyelmeztetések alapján azonban a tempót hűteni kell, miután az MI egyes „ügynökei” (agent) önálló életre keltek, és egyre több jel szerint az állami kontroll alól kikerülő MI óriási zűrzavart okozhat a digitalizált információs térben – elkerülhetetlen lesz ezért a két állam szakemberei közötti mélyebb információcsere, együttműködés.
2. A kereskedelmi háború
Peking a vámszankciók középtávú megoldását, felfüggesztését szerette volna elérni, de hírek szerint ezen a találkozón az amerikai fél csak abba ment bele, hogy januárig kitolják egy mentesség időszakát, addig az állami vezetők kapnak egy kis lélegzetvételnyi időt arra, hogy újra végiggondolják saját kereskedelmi koncepciójukat. Januárig még két nemzetközi eseményen is alkalma lesz a két elnöknek személyesen tárgyalni: novemberben az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC), decemberben pedig a G20 csúcstalálkozó keretében.
Az egyetlen konkrét megállapodás tehát az volt Washingtonban, hogy 30 milliárd dollár értékkeretben mindkét ország csökkenti a másik áruit sújtó vámtarifákat, ez a karácsonyi vásárlási időszakra jelentős kedvezményt nyújt az ajándéktárgyakat és háztartási cikkeket gyártó kínai, illetve a mezőgazdasági termékeket előállító amerikai exportcégeknek. Ezzel viszont nincs megoldva a bilaterális kereskedelem összes problémája.
3. Stratégiai üzletágak
A kereskedelem terén kiemelkedő jelentőséggel bír két szektor: az elektronikai és a hadiipar számára kulcsfontosságú ritkaföldfémek, valamint a félvezetők kereskedelme – az Egyesült Államok ipara számára ezek stratégiai fontosságú alapanyagok, de a létező bányák nagy része Kína területén fekszik; a fejlett technológiával előállított amerikai félvezetők nagy piaca pedig Kína lehetne, de az nehezen bevehető – ezekről az ügyekről nem beszéltek kifelé a tárgyalófelek, bennfentesek szerint pedig itt a kínai tárgyalófél nagyokat hallgatott.
4. A kínai piac
Ezzel összefüggő téma a nyugati (amerikai) cégek kínai piacokon való megjelenésének szabályozása. A kínai kereskedelmi jog keményen korlátozza, szinte lezárja a nyugati versenytársak termékei elől a kínai piacokat, ezzel mesterséges előnyben tartva az olcsó kínai gyártókat, termelőket. A kölcsönös vámkorlátozások politikáját követő Trump-kormányzat tükör-szabályozásai azonban nagy kárt okoznak az exportvezérelt kínai gazdaságnak, ezért nagy a nyomás Pekingen, hogy enyhítsen saját piacvédő mechanizmusain.
5. Turizmus
Nehéz amerikai vállalatoknak, bankoknak a kínai piacra bekerülniük, és a túlszabályozás miatt nem kiszámítható a gazdasági működésük sem. Hasonlóképpen az amerikai beutazók vízummal tudnak csak Kínába utazni, ráadásul a State Department figyelmeztetése továbbra is érvényben van: minden amerikai azzal a kockázattal lépjen be, hogy a kínai hatóságok váratlan vádakkal akár vissza is tarthatják őket. Ez a miliő sem az üzletelésnek, sem a turizmusnak nem tesz jót, mégis, ennek feloldása még mindig nem történt meg a bilaterális kapcsolatokban.
6. Tajvan státusza
A kínai közlemények arról szóltak, hogy Hszi elnök arra kérte Trumpot, hogy formálisan is deklarálja: Amerika ellenzi Tajvan függetlenségét. A tajvani entitás formai különállása szimbolikus és egyúttal geopolitikai ügy Peking számára: Hszi Csing-ping politikai célkitűzései között az szerepel, hogy még elnöksége ideje alatt eléri a két Kína békés újraegyesítését, az idő azonban ellene dolgozik, a vezető 73 éves, a politikai folyamatok pedig nem ígérnek gyors változást a szigetország körül kialakult több évtizedes status quo tekintetében. Ha Kína fegyveres erővel próbálná megoldani a kérdést, az katonai szakértők szerint egy mindkét oldalon súlyos veszteségeket okozó háború lenne, amelybe az Egyesült Államok és akár több regionális szövetségese, így például Japán is bekapcsolódhatna. Ennek ellenére, a legtöbb elemző tízéves távlatban valószínűsít egy ilyen konfliktust, nem véletlen, hogy Dél-Koreától kezdve Japánon át a Fülöp-szigetekig a régióbeli államok a korábbinál nagyobb befektetéseket hajtanak végre saját védelmi szektorukban. Washington tisztában van a tajvani kérdésben rejlő zsarolási potenciállal: hónapok óta lebegtet egy 14 milliárd dolláros új amerikai fegyvereladási üzletet Tajpejjel – és ez ügyben állítólag az amerikai tárgyalások során sem foglalt állást.
7. Geopolitikai aknák (háborús gócpontok)
A Fehér Ház közleménye szerint Donald Trump és Hszi Csin-ping „megvitatták az aggodalomra okot adó globális kihívásokat”, konkrétan Oroszország, Észak-Korea és Irán helyzetét (mindhárom állam nemzetközi támogatója Kína). A szöveg szerint „egyetértettek abban, hogy Irán soha nem rendelkezhet atomfegyverrel, és hogy egyetlen ország vagy intézmény sem vethet ki útdíjat a nemzetközi vízi utakon” – ezek fontos megállapítások, hiszen Irán és Kína között stratégiai partnerség áll fenn, Peking ott áll az iráni rendszer mögött, de ezek szerint Irán atomhatalmi ambícióit ő sem támogatja. Másrészt, az amerikai közlemény szerint Trump elnök „háromoldalú fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat szorgalmazott” az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között – ez a szándék pedig az ukrajnai háború menetére és lezárási forgatókönyveire lehet hatással, már ha erre a másik két fél érdemben reagál majd.
Összefoglalva tehát: ha ezeken a felsorolt területeken áttörés nem is történt az amerikai viziten, maga az újabb kommunikációs ablakok létesítése, az engedmények tételére való egyre nagyobb nyitottság (amit büszke hatalmak általában a gyengeség jelének tulajdonítanak), illetve a gazdasági együttműködés lehetőségeinek keresése ígéretes elmozdulás a befagyott kapcsolati szintről. Nagy kérdés, hogy a világ két vezető hatalma a stratégiai rivalizálást konstruktív keretek közé tudja-e szorítani, illetve az Egyesült Államok meg tudja-e őrizni képességét, hogy továbbra is kordában tartsa az egyre terjeszkedő, fejlődő és növekvő Kínát, vagy másképp – biztonságpolitikai terminus technicus-szal kifejezve – folytatódhat-e a viszonylagos nyugalmat és kiszámíthatóságot hozó „konstruktív stratégiai stabilitás” kora.
Nyitókép forrása: alexeynovikov / depositphotos.com
