Komoly adok-kapokká kezd válni az USA és Kanada közti vámháború: a konfliktus bár a 60-as évekig nyúlik vissza, idén augusztusban kezdett eszkalálódni, amikor is Donald Trump amerikai elnök bizonyos kanadai termékekre 50 százalékos pótlólagos vámot vetett ki. Erre válaszul a Mark Carney vezette kanadai kabinet szeptember elején 15–50 százalékos ellenvámokat vezetett be amerikai árukkal szemben. Az ügy hátteréről Csizmazia Gábort, az NKE John Lukacs Intézetének (JLI) tudományos főmunkatársát kérdeztük.
Csizmazia Gábor szerint az Egyesült Államok és Kanada jelenlegi vámkonfliktusát nem érdemes egyetlen, 2026-os eseményből levezetni, hiszen a két ország kereskedelmi vitáinak gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza. Emlékeztetett: az 1960-as évekig is vissza lehetne menni, amikor a kanadai kormányzat olyan támogatási programokat vezetett be, amelyek egyes amerikai szektorokból Kanadába terelték a gyártókapacitásokat. A mostani konfliktus közvetlenebb előzményeit ugyanakkor a szakértő szerint inkább a kilencvenes évekig lehetne visszavezetni, amikor is létre jött 1994-ben az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közötti Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (North American Free Trade Agreement – NAFTA), létrehozva így a térség és a világ egyik legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét. Csizmazia Gábor hozzátette: az amerikai kritikusok egy része úgy látta, hogy a NAFTA a globalizáció egyik példája volt: miközben a fogyasztók számára számos termék olcsóbbá vált, a megállapodás hozzájárult bizonyos munkahelyek külföldre kerüléséhez, például az autóiparban.
A NAFTA újratárgyalása
A következő fontos mérföldkő 2017, az első Trump-adminisztráció beköszönte, amikor is az elnök több korábbi kereskedelmi megállapodást is bírált, amelynek eredményeként egyebek mellett kiléptette az USA-t a csendes-óceáni partnerség (Trans-Pacific Partnership, TPP) megállapodásából. Az amerikai szabadkereskedelmi hátraarc Európát is érintette, bár közhiedelemmel ellentétben a Transzatlanti Szabadkereskedelmi és Beruházási Megállapodás (TTIP) elmaradásáért nem Donald Trump a felelős. Trump figyelmének középpontjában inkább a NAFTA állt. „Az elnök a megállapodás újratárgyalását szorgalmazta, amelynek eredményeként jött létre a 2018-ban aláírt, majd 2020-ban hatályba lépett az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada közötti megállapodás” – emlékeztetett a szakértő, aki szerint ez lényegében a NAFTA 2.0 lett. Kiemelte, hogy az új megállapodás (United States–Mexico–Canada Agreement – USMCA) sok tekintetben továbbra is a szabadkereskedelemre épült, ugyanakkor olyan kérdéseket is rendezett, amelyek a korábbi egyezményben hiányosan vagy egyáltalán nem jelentek meg: ilyenek voltak például a munkavállalói jogok és a munkavédelmi szabályok, amelyeknek célja részben az volt, hogy mérsékeljék azt a versenyelőnyt, amelyet az alacsonyabb mexikói bérek és munkakörülmények jelenthettek az amerikai vállalatokkal szemben.
Miért lett mégis a mostani vámvita?
Csizmazia Gábor kifejtette, hogy a USMCA felülvizsgálata 2026-ban vált esedékessé, így a jelenlegi vita részben egy előre beépített mechanizmus következménye. E mellett kiemelte, hogy a második Trump-adminisztráció vámstratégiájának egyik fontos állomása 2025. április 2-a volt, amelyet az elnök „felszabadítás napjaként”, azaz Liberation Dayként emlegetett. Az elnök és csapata abból indult ki, hogy bár az Egyesült Államok számos két- és többoldalú kereskedelmi megállapodást kötött, a gazdasági környezet azóta alapvetően megváltozott, a korábbi megállapodások pedig olyan hézagokat és hiányosságokat tartalmaztak, amelyeket a kereskedelmi partnerek és az Egyesült Államok versenytársai egyaránt kihasználhatnak: ide tartozhatnak például a fogyasztóvédelmi, élelmiszer-biztonsági vagy környezetvédelmi előírások, amelyek az amerikai vállalatok szerint megnehezítik termékeik piacra jutását és ezért Washington szemében „nem vámjellegű korlátozásokként” értelmezhetők. Csizmazia Gábor hangsúlyozta, hogy Kanadával kapcsolatban az egyik amerikai kifogás a saját tejiparának védelme, valamint azok a kanadai szabályok, amelyek bizonyos amerikai szolgáltatások piacra jutását korlátozzák (például az online streaming szolgáltatások tekintetében országonként eltérő tartalmak érhetők el, részben azért, mert az egyes államok – köztük Kanada – saját kulturális és nyelvi szabályokat alkalmaznak és az amerikaiak ezt piactorzító intézkedésként értelmezik). Csizmazia Gábor kiemelte azt is, hogy a konfliktus egyik legfontosabb új eleme Kína, ugyanis Washington attól tart, hogy Kanada és Mexikó bizonyos kínai termékek számára egyfajta „hátsó kaput” jelenthet az észak-amerikai piacra, különösen az autóiparban.
Mark Carney megjelenése
A szakértő szerint Kanada politikai irányváltásában fontos szerepe lett Mark Carney miniszterelnökségének, aki a Liberális Párt jelöltjeként került a kormány élére, és az amerikai–kanadai konfliktus már a választási kampányban is fontos kérdéssé vált: Trump ismételt kijelentései arról, hogy Kanada akár az Egyesült Államok 51. államává válhatna, hozzájárultak ahhoz, hogy a kanadai választók egy része a liberálisokra szavazzon, amit az amerikai nyomással szembeni fellépésként értelmezhették. Mark Carney ezt követően arról beszélt, hogy Kanadának diverzifikálnia kell külkereskedelmét. A szakértő szerint a kanadai kormány célja, hogy az évtized végére jelentősen növelje az Egyesült Államokon kívüli piacokra irányuló export arányát, amelynek egyik eleme lehet a Kínával és más, Észak-Amerikán kívüli partnerekkel folytatott kereskedelem bővítése. Csizmazia Gábor úgy véli, hogy a kanadai erősebb fellépésnek politikai időzítése sem véletlen: ha a válaszlépések már 2026 őszén éreztetik hatásukat az USA-ban, akkor azok az amerikai félidős választásokhoz közeledve is megjelenhetnek az érintett régiók gazdasági és politikai vitáiban: nem véletlen, hogy míg az Kanadával szembeni amerikai vámok 2027 januárjától lépnek életbe, a kanadai válaszlépés már 2026 szeptember elejétől, mindössze két hónappal az amerikai félidős választások előtt, ráadásul olyan szektorokat célozva, amelyek központjai a republikánusok számára kiemelten fontos államokban találhatók. A szakértő hangsúlyozta ugyanakkor, hogya kanadai gazdaság jóval kisebb az amerikainál, és számos kanadai termék számára meghatározó az amerikai piac, a kanadai gazdaság nagyobb mértékben támaszkodik az USA-ra még akkor is, ha olyan stratégiai erőforrásokkal is rendelkezik, amelyek jelentős amerikai érdekeket érintenek, mint például az energia, a faipar és számos más nyersanyag.
Nyitókép forrása: motortion / depositphotos.com
