A szeptember 11-i támadások történelmi gyökerei és a mai Közel-Kelet
A világ 2001. szeptember 11-én egyetlen reggel alatt megváltozott. Négy eltérített repülőgép, közel háromezer áldozat és egy olyan korszak kezdete, amelynek következményei negyedszázad elteltével is meghatározzák a nemzetközi biztonságot. A 25. évforduló alkalmával cikkünkben nemcsak a New York-i, a washingtoni és pennsylvaniai tragédiát idézzük fel, hanem azt a hosszú, több évtizedes folyamatot is, amely a XX. század eleji gyarmati rendezésektől a hidegháborús proxyháborúkon és az iszlám forradalmon át vezetett a 2001-es támadásokhoz – és amely ma, 2026-ban ismét a Közel-Kelet konfliktusaiban, az iráni háborúban és a Hormuzi-szoros körüli feszültségekben folytatódik.
A Közel-Kelet mai válságainak gyökerei az első világháború utáni rendezésig nyúlnak vissza. Az Oszmán Birodalom összeomlása után a Sykes–Picot-egyezmény (1916) és a San Remó-i konferencia (1920) mesterséges határokat húzott a térségben. A brit és francia mandátumrendszer létrehozta a modern Irakot, Szíriát, Libanont és Palesztinát, gyakran figyelmen kívül hagyva az etnikai, vallási és törzsi valóságokat. A Balfour-nyilatkozat (1917) pedig a zsidó nemzeti otthon létrehozásának ígéretét rögzítette, amely évtizedekkel később az arab–izraeli konfliktus alapjává vált.
1948-ban Izrael állam kikiáltása és az első arab–izraeli háború tartós sebet ejtett a térségben. Az 1967-es hatnapos és az 1973-as jom kippuri háborúk tovább mélyítették a szembenállást, miközben a palesztin kérdés nemzetközi dimenziót kapott. Ezek a konfliktusok nem csupán területi viták voltak, hanem identitás-, vallási és geopolitikai törésvonalakat rögzítettek, amelyek később a radikális iszlamista mozgalmak táptalajává váltak.
A hidegháború és az iszlám radikalizmus felemelkedése
A hidegháború a Közel-Keletet a szuperhatalmi rivalizálás egyik fő színterévé tette. Az 1979-es iráni iszlám forradalom fordulópontot jelentett: a sah bukása és Khomeini ajatollah hatalomra kerülése létrehozta a modern síita teokratikus államot, amely nyíltan szembehelyezkedett az Egyesült Államokkal és Izraellel. Ugyanebben az évben a Szovjetunió bevonult Afganisztánba. A szovjet megszállás elleni mudzsahedin-harc – amelyet az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Pakisztán támogatott – olyan generációt nevelt ki, amelyből később az al-Kaida is kinőtt. Oszama bin Laden és társai ebben a konfliktusban szerezték meg a tapasztalatot és a hálózatot, amely később a globális dzsihád ideológiájává érett.
Az 1990–91-es Öböl-háború újabb fordulatot hozott. Az Egyesült Államok és szövetségesei kiszorították Irakot Kuvaitból, de a szaúdi területen állomásozó amerikai csapatok jelenléte Osama bin Laden egyik legfontosabb panaszává vált. Az 1990-es években az al-Kaida egyre nyíltabban fordult az Egyesült Államok ellen: az 1998-as kelet-afrikai nagykövetség-robbantások és a 2000-es USS Cole elleni támadás már előrejelezte a 2001-es csapást.
2001. szeptember 11. – a fordulópont
Az al-Kaida 2001. szeptember 11-én négy eltérített utasszállító repülőgéppel csapott le. A World Trade Center ikertornyai összeomlottak, a Pentagon megsérült, a negyedik gép pedig a pennsylvaniai Shanksville közelében zuhant le, miután az utasok ellenálltak. A közel 3000 áldozat mellett a támadás alapjaiban változtatta meg a nyugati biztonságfelfogást. A hidegháború utáni „egypólusú pillanat” véget ért, a terrorizmus a nemzetközi politika középpontjába került.
Az azonnali válasz a „terrorizmus elleni globális háború” meghirdetése volt. 2001 októberében megkezdődött az afganisztáni hadművelet a tálibok és az al-Kaida ellen, majd 2003-ban Irak ellen is háború indult. A következő két évtizedben a Közel-Kelet és Közép-Ázsia a nyugati katonai jelenlét, a nemzetépítési kísérletek és a radikális iszlamista hálózatok harcának színterévé vált. Az Iszlám Állam felemelkedése és bukása, a szíriai polgárháború, valamint a 2021-es afganisztáni kivonulás mind ennek a hosszú folyamatnak a következményei voltak.
Proxyháborúk és regionális átrendeződés
A közvetlen nyugati katonai beavatkozások helyét fokozatosan átvették a proxykonfliktusok. Irán befolyása Libanonban és Jemenben, Szíriában és Irakban jelentősen megerősödött. A Szaúd-Arábia–Irán rivalizálás és az izraeli biztonságpolitika egyre inkább meghatározta a régió dinamikáját. Bár a 2020-as Abraham-egyezmények átmeneti enyhülést hoztak, a 2023. október 7-i Hamasz-támadás Izrael ellen újabb, drámai fordulópontot jelentett. A gázai háború, a libanoni front újraéledése és a regionális eszkaláció ismét a közvetlen államközi konfrontáció irányába tolták el a helyzetet.
2026: a szeptember 11-i örökség a Hormuzi-szorosban
Negyedszázaddal a New York-i tornyok leomlása után a Közel-Kelet ismét a világ egyik legveszélyesebb konfliktuszónájává vált. A 2026-os iráni háború – amelyben az Egyesült Államok és Izrael közvetlen csapást mért iráni célpontokra, köztük a legmagasabb politikai vezetésre – a szeptember 11-e utáni korszak egyik legsúlyosabb fordulata. A Hormuzi-szoros körüli feszültségek, a tengeri forgalom akadályozása, a Perzsa-öböl államait ért támadások és a törékeny, majd összeomló tűzszünetek mind azt mutatják: a terrorszervezetek elleni harc átalakult államközi, regionális háborúvá.
A gázai helyzet, a libanoni front és a jemeni konfliktus továbbra is él, miközben a nagyhatalmi rivalizálás – Egyesült Államok, Kína, Oroszország – új dimenziókat ad a válságnak. A szeptember 11-i támadások közvetlen következményeként indított háborúk és az ezekből kinövő biztonsági keretrendszer ma is meghatározza a régió stabilitását – vagy annak hiányát.
Tanulságok a 25. évfordulón
Szeptember 11-e emlékezete ma már fontos stratégiai tanulságokat is hordoz. A túlzott fegyveres válaszok, az államépítések kudarca és a szüntelen proxyháborúk rávilágítottak arra, hogy a biztonságpolitika jóval összetettebb feladat annál, mintsem, hogy csupán katonai erőre épüljön. A biztonság fenntartható megteremtése csak a történelmi gyökerek megértésével, a regionális dinamikák reális értékelésével és a hosszú távú, többdimenziós stratégiával lehetséges.
Huszonöt évvel a támadások után a Közel-Kelet továbbra is a szeptember 11-i korszak folytatása – más szereplőkkel, más frontokkal, de ugyanazzal a központi kérdéssel: hogyan lehet a biztonságot fenntartható módon biztosítani egy olyan világban, ahol a múlt árnyékai a jelen konfliktusait táplálják.
Nyitóképen: A New York-i 9/11-emlékmű a World Trade Center Ground Zero területén. Az emlékművet a 2001. szeptember 11-i támadások 10. évfordulóján avatták fel — Forrás: irot999 / depositphotos.com
