RECENZIÓ – A politikai gondolkodás alapfogalmai történetileg változó jelentésmezőkben formálódnak. Elías J. Palti új könyve e temporalitás eszmetörténeti problematikáját vizsgálja.
Elías José Palti neve napjainkban meghatározó az eszme- és fogalomtörténeti kutatásokban. Az argentin történész kutatásaiban alapvetően azokat az elméleti előfeltevéseket vizsgálja, amelyek meghatározzák, hogyan beszélünk változó politikai fogalmakról és eszmékről, illetve egyáltalán a történeti változások jelenségéről és a temporalitás kihívásairól. A Cambridge University Press gondozásában 2024-ben megjelent Intellectual History and the Problem of Conceptual Change című könyve kutatói programjának fontos összegzése. A rangos Seeley Lectures sorozatban megjelent kötet nem egyszerűen módszertani kézikönyv, hanem az eszmetörténet saját alapfogalmaira irányuló reflexív elméleti munka.
A könyv kérdésfelvetései az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet kutatási profiljához is szorosan kapcsolódnak, ahol Palti 2025. január 15-én Intellectual History and the Problem of Conceptual Change címmel online kutatói szemináriumot is tartott. E szemináriumon az új kötetében felvetett módszertani kérdések politika- és kormányzáselméleti, továbbá politikafilozófiai összefüggésben is megvitathatóvá váltak, így az alkalom különösen jól megmutatta, hogy Palti érvelése tágabb állam- és politikaelméleti szempontból is termékeny.
Palti kötetének alapkérdése látszólag egyszerű: hogyan változnak és mozognak időben és térben politikai és társadalmi értelemben vett alapfogalmaink? A modern eszmetörténet-írás régóta arra kondicionálja a kutatókat, hogy kerüljék az anakronizmust és rekonstruálják a múltbeli megszólalások kontextusát is, azaz ne kezeljék a történeti fogalmakat időtlen, változatlan jelentéseket hordozó egységekként. A nehezebb kérdés ugyanakkor még mindig az, hogy miként is lehet elméleti szempontból igazán megragadni magát e fogalmi átalakulást és annak temporalitását, illetve az azzal járó nehézségeket, ha ezen fogalmak minden esetben különböző nyelvi, társadalmi és tudásrendi struktúrákba ágyazódnak? Hogyan változnak épp ezek a (kötött) struktúrák? Ha egy adott politikai nyelv kijelöli, mit lehet (el)gondolni és (ki)mondani, hogyan jelenhet meg az e kontextusban vizsgálandó adott fogalom esetében változás, adott esetben újdonság (új tartalom vagy relevancia)?
A könyv első nagy egysége az „új eszmetörténet” (new intellectual history) kialakulását rekonstruálja, melyhez Palti mindenekelőtt Arthur O. Lovejoy klasszikus „eszmetörténetéből” (history of ideas) indul ki, amely az eszmék visszatérő elemeit, úgynevezett „kulcs-ideáit” igyekezett követni különböző korszakokon és műfajokon át. Ezzel szemben Quentin Skinner és J. G. A. Pocock munkássága a politikai eszmék vizsgálatát a nyelvi cselekvés, a beszédaktusok és a történetileg adott politikai nyelvek felé mozdította el. Skinner számára egy politikai szöveg jelentése nem választható el attól, hogy annak szerzője mit kívánt tenni, azaz elérni a szavaival egy adott (vita)szituációban. Pocock pedig arra mutatott rá, hogy a politikai gondolkodás történetileg hozzáférhető „szókészletekből”, érvelési konvenciókból és nyelvi regiszterekből épül fel.
Palti ugyanakkor mindezt nem egyszerűen összefoglalja, hanem tovább is gondolja. A Skinner és Pocock nevével fémjelzett cambridge-i eszmetörténeti iskola teljesítményét abban látja, hogy megszabadította az eszmetörténetet az időtlen doktrínák keresésétől és a politikai nyelvet történeti cselekvésként értelmezte. Palti szerint ugyanakkor éppen itt válik igazán élessé a fogalmi változás belső problematikája, mely továbbra is megoldatlan. Ugyanis, ha feltételezzük, hogy a történeti szereplők csak az adott nyelvi konvenciókon belül tudnak cselekedni, hogyan magyarázható meg épp e konvenciók átalakulása? Skinner fontos felismerése szerint a politikai nyelv jelentései sokszor a meglévő fogalmak átértékelő használatán keresztül változnak meg, azaz a politikai fogalmak jelentése gyakran úgy változik, hogy a szereplők meglévő szavakat, cselekvéseket vagy intézményeket új értékelő keretbe helyeznek (ún. rhetorical redescription). Palti szerint azonban ez nem teljesen magyarázza meg, miként rendeződnek át azok a mélyebb történeti feltételek, amelyek egyáltalán lehetővé teszik, hogy bizonyos fogalmak (új) jelentést nyerjenek.
A kötet első felének másik kulcsszereplője Reinhart Koselleck, a német fogalomtörténet-írás, a Begriffsgeschichte legismertebb alakja. Koselleck legfontosabb felismerése Palti szerint az volt, hogy az olyan modern politikai fogalmak, mint például az állam, a forradalom, a demokrácia, a történelem vagy a válság, nem pusztán megneveznek valamit, hanem tapasztalatokat, várakozásokat és komoly társadalmi változásokat sűrítenek magukba. Jelentésük tehát erőteljesen rétegzett, vitatott és időben nyitott. E modern fogalmak épp azért válnak különösen jelentőssé, mivel a múlt tapasztalata és a jövő elvárása között közvetítenek. Palti azonban itt is kinyitja a kérdést és rávilágít a még meglévő és a háttérben húzódó kutatói problematikára: Koselleck és a Begriffsgeschichte elért eredményei ugyan megmutatták számunkra, hogy a fogalmak valóban és miért is történetiek, de kevésbé sikerült magyarázatot adniuk arra, miért oly instabilak strukturális szempontból.
Ezen a ponton válik központivá Palti legfontosabb, a kötetben bevezetett fogalma, az ún. „deszubsztancializáció” (desubstantialisation), mely szerint e fogalmakat nem tekinthetjük stabil lényeggel rendelkező egységeknek, amelyekhez időről időre új jelentések tapadnak. E fogalmak azonossága ugyanis önmagában is történeti hatás: ismétlés, intézményi rögzülés, retorikai küzdelem, fordítás, illetve utólagos tudományos rekonstrukció eredménye. Egy fogalom története tehát nem egyszerűen annak feltárása, hogy ugyanaz a fogalom különböző korokban mit jelentett; a kutató feladata annak vizsgálata is, hogyan jön létre egyáltalán az a benyomás, hogy „ugyanarról” a fogalomról beszélünk.
A könyv második fele ezt az érvelést Michel Foucault, Hans Blumenberg és Pierre Rosanvallon felől szélesíti ki. Foucault Palti számára azért fontos, mert a jelentés és a szerzői szándék mögött a diskurzus lehetőségfeltételeire irányítva a figyelmet azt vizsgálja, hogy egy adott korban milyen szabályok határozzák meg, mi mondható ki, mi válhat tudássá, és milyen kérdések tűnhetnek egyáltalán értelmesnek. Blumenberg a metaforák és a nem fogalmi gondolkodási formák szerepét emeli be a képbe, mely különösen lényeges a politikai nyelvek vizsgálatában, hiszen a politikai fogalmak gyakran metaforikus mezőkben működnek (ilyen például a politikai test, a gépezet, az óra vagy éppen a mérleg és az egyensúly képe). Rosanvallon pedig arra mutat rá, hogy a modern politikai fogalmak – például a demokrácia, a nép, a szuverenitás vagy a legitimáció – nem lezárt definíciókat, hanem vissza-visszatérő politikai problémákat neveznek meg, így belső feszültségeket hordoznak.
Palti könyve ezért különösen termékeny lehet az eszme- és fogalomtörténészek, de a jogtörténészek, filozófusok és politológusok számára is, különösen pedig a transznacionális és globális eszmetörténet számára. Ugyanis, ha a fogalmaknak nincs stabil, történetileg változatlan magjuk, akkor mozgásuk sem érthető meg vagy értelmezhető egyszerűen közvetítésként vagy átvételként: történeti alapfogalmaink többek között fordítás, recepció, intézményi átalakulás, politikai vita és hatalmi aszimmetria során formálódnak igazán. Saját kutatásaim felől nézve különösen fontos példa erre a „hatalmi egyensúly” fogalma. A kora újkori – és különösen a XVIII. század eleji – angol politikai médiában a balance of power fogalma például egyszerre jelenthette egy-egy szövetséges politikai értelemben vett igazolását, a francia vagy Habsburg univerzális monarchia retorikai kritikáját, háborús érvet, avagy ellenérvet, kiforrott formában fontos diplomáciai elvet, illetve általánosságban véve pedig a mérleg és egyensúly vizuális-metaforikus képét. E fogalom kora újkori genealógiája épp ezért nem szűkíthető le diplomáciai iratokra vagy politikai traktátusokra, kora újkori viszonylatban sem, hiszen megjelent többek között pamfletekben, parlamenti beszédekben, politikai újságok hasábjain, egylapos nyomtatványokban, de még prédikációkban, sőt politikai dalokban, ódákban, operákban és vizuális allegóriákban is. Éppen ezért Palti érvelése még inkább arra ösztönöz, hogy a fogalmak történetét ne kizárólag definíciók változásaként, hanem médiaregiszterek, nyelvek, műfajok és politikai helyzetek közötti mozgásként vizsgáljuk.
A kötet tanulsága ugyanakkor a jog- és államelméleti kutatások számára is jelentős. A jogi és politikai nyelv alapfogalmai (szuverenitás, alkotmány, szabadság, képviselet, jogállamiság stb.) ugyancsak történetileg változó jelentésmezőkben működnek. Egy XVII. századi természetjogi traktátust vagy egy XVIII. századi alkotmánypolitikai vitát mai kategóriákkal olvasni csak akkor lehet termékeny, ha közben tudatosítjuk az anakronizmus veszélyét. Palti könyve éppen ebben segít – ugyanakkor nem kész módszert kínál, hanem arra figyelmeztet, hogy saját elemző kategóriáinkat is történeti vizsgálat tárgyává szükséges (legalábbis érdemes) tennünk.
A kötet tehát rendkívül fontos munka a fogalom- és eszmetörténet művelői számára, ám nem nyújt végleges választ a fogalmi változás problematikájára, sokkal inkább „újranyitja” a kérdést ott, ahol a jól (vagy olykor kevésbé jól) ismert módszertani iskolák válaszai már megszokottnak tűnhetnek. Palti kötetének legnagyobb érdeme, hogy az eszmetörténet historicizáló erejét önmagára fordítja vissza, emlékeztetve bennünket arra, hogy nemcsak a múlt fogalmait, hanem a kutató által alkalmazott saját fogalomrendszert is érdemes történetileg érteni, illetve értelmezni. Ez a reflexív igény teszi a kötetet véleményem szerint különösen időszerűvé napjainkban, amikor az eszme- és fogalomtörténet egyre inkább transznacionális, globális és médiaérzékeny kutatási területté válik.
Elías José Palti: Intellectual History and the Problem of Conceptual Change: Skinner, Pocock, Koselleck, Blumenberg, Foucault, and Rosanvallon. Cambridge: Cambridge University Press, 2024. DOI: 10.1017/9781009461245 Nyitókép forrása: claudiodivizia / depositphotos.com
