Kiválasztott nemzet(ek): a kivételesség történelmi és kulturális értelmezései címmel szervezett nemzetközi tudományos konferenciát az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR–ZSE) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Molnár Tamás Kutatóintézete (MTKI) június 10–11-én Budapesten. A kétnapos rendezvény második napján a Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában cseréltek eszmét a kutatók. A megjelenteket Pap Milán, az MTKI intézetvezetője köszöntötte.
Christina Littlefield, az amerikai Pepperdine Egyetem Seaver Karának kommunikáció-, vallás- és filozófia tanszékének docense a „Kiválasztott nemzet(ek): progresszív keresztény nacionalizmus a XIX. század végi Nagy-Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban” című nyitóelőadásában arra mutatott rá, hogy a korszak angolszász protestáns gondolkodása sajátos módon kapcsolta össze a vallási küldetéstudatot és a modern nemzeteszme kibontakozását. Mint hangsúlyozta, a brit és az amerikai társadalomban széles körben elterjedt az a meggyőződés, hogy e nemzetek „Istentől kiválasztottak”, és feladatuk a kereszténység, valamint a demokrácia globális terjesztése. Az előadó szerint ez a kiválasztottságtudat jelentős társadalmi reformokat is ösztönzött: hozzájárult az életszínvonal emelkedéséhez és a munkafeltételek javításához. Ugyanakkor komoly árnyoldalai is voltak, hiszen együtt járt a nacionalizmus és az imperializmus erősödésével, valamint katolikus- és bevándorlóellenes retorikák térnyerésével.
Nemzet vagy hit?
Littlefield értelmezésében a keresztény nacionalizmus hibrid ideológiának tekinthető: egyszerre kívánta formálni a közvéleményt és fogalmazott meg felsőbbrendűségi állításokat. A korabeli gondolkodók azt vallották, hogy a nemzetnek szükségszerűen kereszténynek kell maradnia, ezért kötelességük „visszavezetni az embereket Krisztushoz”. Ez az elképzelés egy sajátos kulturális keretrendszert hozott létre, amely mítoszokra, hagyományokra, narratívákra és önálló értékrendre épült. Paradox módon azonban e gondolkodásban a nemzet végül a hit fölé került: nem annyira a Krisztusba vetett hit, mint inkább az etnikai és kulturális örökség vált meghatározóvá, ami végül politikai ideológiává tette a koncepciót. A szociális evangélium mozgalom így – miközben reformokat inspirált – együtt járt a rasszizmus, a korlátozott vallásszabadság és az őslakos, illetve afroamerikai közösségek figyelmen kívül hagyásával is.
Mitől kiválasztott?
Az előadás kitért a szociális evangélium fogalmára is, amely Jézus tanításainak az élet minden területére való kiterjesztését célozta. Ennek hívei úgy vélték, hogy a kereszténység valamennyi társadalmi problémára képes megoldást kínálni. A mozgalom egy gyorsan átalakuló világban jelent meg: az ipari forradalom, a városiasodás, a felerősödő nacionalizmus és a tömeges bevándorlás – főként katolikus és zsidó közösségek részéről – új kihívásokat teremtett. Ezzel párhuzamosan komoly intellektuális kihívást jelentettek a bibliakritika, a darwini evolúcióelmélet, valamint a tudományos racionalizmus és a szekuláris filozófia (például Hegel, Marx vagy Comte munkássága). Littlefield arra is rámutatott, hogy a „kiválasztott nép” eszméje nem új keletű: annak gyökerei a zsidó hagyományokban keresendők, amelyeket az angolszász protestáns gondolkodás saját narratívájába emelt át. Ezzel együtt megjelent az állam és az egyház szoros összekapcsolásának igénye is. A brit protestáns hagyományban William Tyndale szövetségteológiája fontos előzménynek tekinthető, amely szerint a nemzet sorsa attól függ, hogy engedelmeskedik-e Istennek. A puritánok Kálvin tanításaira építve egyfajta keresztény nemzetközösség eszményét fogalmazták meg, miközben a Brit Birodalom léte sokak számára az isteni kiválasztottság bizonyítékaként szolgált.
Szövetség és felelősség
Az előadó hangsúlyozta, hogy a kiválasztottság mítosza erőteljes narratívát kínált: „szövetséget és felelősséget” egyaránt jelentett, amely egyszerre ösztönzött konstruktív célokat és hordozta a hatalommal való visszaélés lehetőségét. Az Egyesült Államokban a század végére jelentős társadalmi feszültségek alakultak ki: a városi népesség 17,5 millió fővel nőtt, ami 133 százalékos emelkedést jelentett, miközben a bevándorlás is drámai mértéket öltött. A városokban vízhiány, szennyezés, betegségek, túlzsúfoltság, alacsony bérek és munkanélküliség jelentkezett, ami túlterhelte a hagyományos keresztény segítő rendszereket.
Jöjjön el a Te országod…
A szociális evangélium mozgalom egyik meghatározó alakjaként Frederick Denison Maurice nevét emelte ki, aki szerint Isten a családon, a városon, az államon és a nemzeten keresztül építi országát. E gondolkodás végső célja az volt, hogy „az Úr országa” – Máté evangéliuma alapján – már a földön megvalósuljon. Walter Rauschenbusch ehhez kapcsolódva az emberi szükségletek komplex rendszerét vázolta fel, amely bizonyos tekintetben a későbbi Maslow-piramissal rokonítható.
Csak angolszászok?
Az előadás kitért a mozgalom nemzetközi dimenzióira is. Ernst Troeltsch például a cromwelli Nemzetközösséget tekintette az ideális keresztény állam modelljének, míg R. W. Dale Angliát és az Egyesült Államokat a puritán örökség két vezető hordozójaként írta le. Josiah Strong szerint az angolszász népek különleges isteni adottságokkal rendelkeznek – hasonlóan ahhoz, ahogyan más civilizációk más-más értékekben jeleskednek –, míg más gondolkodók az angol nyelvet és államszervezést a keresztény civilizáció csúcspontjaként értelmezték. A kiválasztottság eszméje ugyanakkor asszimilációs elvárásokat is támasztott, és egyfajta „atyáskodó kivételességet” feltételezett az angolszászok számára. Ez a gyakorlatban az őslakos amerikaiak és a fekete közösségek háttérbe szorításához, valamint bevándorlásellenes attitűdök kialakulásához vezetett. Ugyanez a brit gyarmatbirodalom más népeinek alárendelésében is megmutatkozott. Littlefield ezt kulturális rasszizmusként értelmezte.
Mindezzel együtt a mozgalom követői saját szerepüket felelősségként is felfogták: nem csupán Amerika, hanem „az egész világ jólétéért” kívántak tenni. Ennek jegyében széles körű társadalmi reformokat szorgalmaztak, többek között a munkajogok erősítését, a munkaidő korlátozását, a gyermekmunka betiltását és a betegszabadság bevezetését. Kritikai éllel fordultak mind a korlátlan kapitalizmus, mind a materialista szocializmus felé, és jelentős szerepet tulajdonítottak a civil szerveződéseknek – így például az Üdvhadseregnek vagy a YMCA szervezetének – a társadalmi problémák kezelésében. Emellett elismerték az önkormányzati fejlesztések és az orvostudomány eredményeinek fontosságát is.
Sikeres társadalmi reformok
A reformok terjesztésében kulcsszerepet játszottak a nyilvános előadások, a sajtótermékek és a periodikák, amelyek hozzájárultak a társadalmi konszenzus kialakításához és a jogalkotási folyamatokhoz. Nagy-Britanniában a búr háború során felszínre került társadalmi problémák – például az, hogy a férfiak jelentős része fizikailag alkalmatlan volt a szolgálatra – felgyorsították a reformokat. Az Egyesült Államokban ugyan Theodore Roosevelt és Woodrow Wilson politikájára is hatást gyakorolt a mozgalom, átfogó megvalósítására később, a gazdasági világválság idején került sor. A helyi szintű kezdeményezések gyakran sikeresebbek voltak, bár – mint az előadó megjegyezte – nehéz pontosan meghatározni, kikhez köthetők ezek az eredmények, mivel a mozgalom más, nem keresztény kezdeményezésekkel is együttműködött. Az első világháború végül mély megosztottságot idézett elő a mozgalmon belül.
Előadását zárva Christina Littlefield arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiválasztottság eszméje kettős örökséget hagyott maga után. Bár „a szövetségből fakadó felelősség jó gyümölcsöket is termett”, a kiválasztott nemzet mítosza végső soron a privilégiumok igazolásának eszközévé is vált, így olyan elnyomó struktúrákat legitimált, amelyek ellen eredetileg maga a mozgalom kívánt fellépni.
Balkán, messianizmus, mítosz és mágia
A konferencián a Vallás, nemzet és kiválasztottság Délkelet-Európában szekcióban, Balázs Gábor egyetemi tanár moderálásával adott elő Boyan Stefanov Kiválasztott közösség, szakrális történelem és nemzeti ébredés: vallás és nemzet a XVIII–XIX. századi bolgár kontextusban címmel, Damir Josipovič A kiválasztottság beágyazottsága a jugoszláv etnikai kontextusban: etnikai kontra vallási nemzetépítés a szlovénoknál, horvátoknál és szerbeknél címmel, illetve Hilbert Bálint Kudarcba fulladt civilizációs küldetés? Az Osztrák–Magyar Monarchia birodalmi elhivatottsága és betelepítési politikája Bosznia-Hercegovinában címmel.
Előadással készült A nyugati messianizmus és kritikái szekcióban, Novák Attila, az MTKI tudományos főmunkatársa moderálása mellett Pető Balázs Mártíromság és kiválasztottság: a francia nemzeti tudat kettőssége a forradalom idején Joseph de Maistre értelmezésében címmel, Lafferton Sára A köztársaság siratása: dekolonizáció, dekadencia és a francia kivételesség mítosza címmel, illetve Hammerstein Judit Messianizmus és baloldali radikalizmus: Arthur Holitscher és Arthur Koestler politikai szerepvállalása az 1920–30-as években címmel.
A konferencia végén, a Lajtai László, az MTKI tudományos munkatársa által moderált, Mítosz, mágia és kollektív identitás című szekcióban tartott előadást Molnár Attila Károly Kiválasztott nép: a világ látszólagos esetlegességének forradalmi újraértelmezése címmel, Sima Márk A nacionalizmus mint mágia: mitikus gondolkodás és a nemzetek konstruálása címmel, Agora Zsuzsanna Áldozat és elkövető között: a kollektív nárcizmus történeti dinamikája címmel, valamint Hőnich Henrik Őstörténet és kivételesség: őstörténeti kutatások és eredetmítoszok Magyarországon a XVIII–XIX. század fordulóján címmel.
Nyitókép forrása: PantherMediaSeller / depositphotos.com
