A mérnökökről sokan úgy gondolnak, mint magányos zsenikre, akik, bezárkóznak a képletek, algoritmusok és műszaki rajzok elefántcsonttornyába. A modern ipar azonban más képet mutat. A világ legnagyobb technológiai vállalatainál, és a hazai mérnökirodákban is a szakmai tudáson túl hatékony kommunikációra, együttműködésre, önbizalomra és vezetői készségekre is szükség van.
Ezt a problémát vizsgálja a NKE és a Debreceni Egyetem kutatóinak friss nemzetközi publikációja, amely a mérnökhallgatók puha készségeinek (soft skillek) fejlesztésére kidolgozott módszert mutatja be. A kutatás egyik szerzője, Balajti István docens, hadmérnök alezredes, az NKE Katonai Műszaki Doktori Iskola oktatója és korábbi NATO-szakember szerint a műszaki felsőoktatás legnagyobb kihívása ma már nemcsak az, hogy mit tanítsunk a mérnök hallgatóknak, hanem hogy milyen képességekkel felvértezve bocsátjuk őket a munkaerőpiacra.
Balajti István több évtizedes katonai, kutatás-fejlesztési tapasztalatai mutatják, hogy újra és újra találkozott ugyanazzal a jelenséggel: a kiváló műszaki szakemberek közül sokan képtelenek voltak hatékonyan kommunikálni az ötleteiket. Ahogy fogalmaz, „a NATO-ban nagyon hamar kiderült, hogy hiába valaki zseniális mérnök, ha nem tudja eladni a tudását és rávenni környezetét, hogy támogassák”.
A nemzetközi szervezeteknél ezért nagy hangsúlyt fektetnek az olyan képzésekre, ahol a mérnökök a puha képességeket fejlesztik. Hogyan kell tömören, világosan és meggyőzően prezentálni egy műszaki javaslatot. A döntéshozóknak, szinte soha nincs idejük több száz oldalas dokumentációkat olvasni, javaslatokat mérlegelni, ezért a mérnöknek néhány perc alatt kell bemutatnia egy probléma lényegét és a lehetséges megoldás előnyeit, hátrányait, lehetőségeit és kihívásai. A modern ipar is egyre inkább olyan szakembereket keres, akik egyszerre rendelkeznek magas szintű műszaki tudással és fejlett emberi készségekkel. Tudatosítani kell a hallgatókkal, hogy diplomájuk után három-öt évvel már ők is vezetői pozícióba kerülhetnek.
A kutatók szerint ma azonban jelentős a szakadék a fiatal generációk készségei és a munkaadók elvárásai között. Az online világban felnövő generációk kiválóan mozognak a digitális környezetben, ugyanakkor kevesebb valós tapasztalatot szereznek személyes konfliktusok, együttműködések, környezeti kihívások és felelősségvállalás terén. A közösségi média, az állandó online jelenlét és a virtuális kommunikáció sok esetben nem készíti fel őket arra a valós munkahelyi környezetre, ahol kompromisszumokat kell kötni, kritikát kell elfogadni, kiállni a saját véleményükért és csapatban kell dolgozni.
Balajti István szerint a friss diplomások körében gyakran tapasztalható, hogy érzékenyen reagálnak, nehezen fogadják a vezetők visszajelzéseit, mivel nem rendelkeznek azokkal a kommunikációs eszközökkel, hozzáállással, amelyek egy mérnöki karrierhez szükségesek. „Nem elég jó ötleteket kitalálni. A főnököt, a megrendelőt, a csapatot is kezelni kell” – mondja el.
Az ipar nem elszigetelt szakértőket keres, hanem olyan munkatársakat, akik komplex projektekben képesek együttműködni. A mérnökök egyre gyakrabban dolgoznak nemzetközi, multidiszciplináris csapatokban, ahol különböző szakmák, kultúrák és érdekek találkoznak. Ilyen környezetben a kommunikáció és a konfliktuskezelés legalább olyan fontos, mint a szakmai tudás. Ennek alapján a kutatás legalább nyolc kiemelten fontos kompetenciát azonosított (kommunikáció, csapatmunka, problémamegoldás, kritikai gondolkodás, alkalmazkodóképesség, időmenedzsment, vezetői készségek, kreativitás).
A munkaadók visszajelzései alapján ezek hiánya ma gyakran nagyobb problémát jelent, mint egy-egy szakmai tudásbéli hiányosság. Ezért a hagyományos oktatást közelebb kell vinni a valós munkahelyi környezethez. A hallgatóknak így műszaki feladatokon túl rendszeresen másfél oldalas jelentéseket írnak, prezentációkat tartanak, csapatban dolgoznak, kritikusan és folyamatosan kihasználják a mesterséges intelligencia támogatta lehetőségeiket, egymás munkáját értékelik, és olyan helyzetekkel találkoznak, amelyek a munkahelyek mindennapjait modellezik. A módszer része az úgynevezett Brain Maintenance Test, vagyis agykarbantartó teszt, amely általános mérnöki gondolkodást és problémamegoldó képességet mér. Elvárás a KISS-elv (Keep it Structured and Simple) ismerete , amely szerint a legtöbb rendszer akkor működik a legjobban, ha egyszerű, áttekinthető és strukturált. Balajti szerint a jelenlegi oktatás problémája, hogy gyakran túlságosan kényelmes környezetet biztosít, ugyanakkor a vizsgaidőszakok kiemelten stresszesek. A kutató a kihívásalapú tanulás híve, ahol a hallgatói stressz-szint alacsony, de folyamatosan jelen van. A hallgatókat olyan helyzetek elé kell állítani, amelyekben kénytelenek fejlődni, döntéseket hozni és felelősséget vállalni. A módszer során szándékosan olyan, az átlagos elvárásoknál komolyabb feladatokat kapnak a hallgatók, amelyek kimozdítják őket a komfortzónájukból. Ugyanakkor arra is figyeltek, hogy a kihívás ne váljon bénító stresszé.
Érdekes kérdés, hogy valóban rosszabbak-e a mai hallgatók elődeiknél. Balajti István szerint nem kevésbé tehetségesek vagy kevésbé intelligensek a mai hallgatók, mint a mai oktatók generációi. Ugyanakkor más környezetben nőttek fel, amely alapvetően befolyásolja a mérnöki tevékenységekhez „való hozzáállásukat. Az emberi kreativitás és intelligencia alapvetően nem változott, a kulturális és technológiai környezet viszont gyökeresen átalakult. Míg korábban a mérnökök logarléccel dolgoztak, ma mesterséges intelligenciával támogatott rendszerek állnak rendelkezésre.
A jövő generációit illetően fontos megjegyezni, hogy a mesterséges intelligencia térnyerése kifejezetten növeli a soft skillek jelentőségét. Az MI számítások végezésére, információgyűjtésre, jelentés- vagy tervkészítésre alkalmas, de az emberi ítélőképességet nem helyettesítheti. Balajti István szerint az MI egy eszköz, ha érzelmi választ adunk a kérdésre. A pragmatikus válasz szerint viszont karban kell tartani az agyat, hogy a technológia ne győzhesse le az embert. Mindez azért is fontos, mivel a mérnökök legfontosabb kérdése nem a „hogyan”, hanem a „miért”. Az MI pedig megoldásokat ugyan javasol, de nem magyarázza azok mélyebb emberi, természetes környezeti összefüggéseit, okait, következményeit. Ezért van szükség a tapasztalatokon nyugvó emberi közreműködésre.
A kutatásból egyértelmű, hogy a soft skillek fejlesztését nem lehet néhány tréningre korlátozni. A teljes mérnökképzésnek át kell alakulnia, és már az első félévektől kezdve tudatosan kell fejleszteni azokat a készségeket, amelyek a szakmai tudás mellett a sikeres karrier alapját adják. A korábbi generációkban is ez lett volna a helyes megközelítés, ám Balajti szerint akkor csak nagyon korlátozottan voltak hozzáférhetők ezek az oktatási metódusok. Ám mivel a jövő mérnöke nemcsak számol és tervez, hanem együttműködik, vezet, alkalmazkodik és képes eligazodni egy olyan világban, ahol a technológiai fejlődés egyre gyorsabb, , ezért fontossá vált a képzés megváltoztatása. Balajti úgy véli, a jövő sikeres szakemberei azok lesznek, akik megtanulják hatékony eszközként használni a mesterséges intelligenciát, miközben megőrzik a kritikus gondolkodás és az emberi együttműködés képességét.
Nyitókép forrása: DragosCondreaW / depositphotos.com
