Mit tanultunk a pandémia alatt?
A COVID-járvány átalakította a fogyasztási szokásokat, melynek egyik következménye az lett, hogy Magyarországon jelentősen megnőtt a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége. Ez első hallásra jó hírnek tűnhet, az NKE kutatójának tanulmánya szerint azonban a kép ennél jóval árnyaltabb.
A hulladékgazdálkodás és a fenntarthatósági politika közös – és gyakran téves – kiindulópontja, hogy a magasabb újrahasznosítási arány kevesebb hulladékot jelent. Az Environmental Development című folyóiratban megjelent magyar kutatás ezt a feltételezést kérdőjelezi meg.
A kutatás egyik újdonsága a legtöbb korábbi vizsgálathoz képest az, hogy nem kérdőíves önbevallásra támaszkodik, hanem 640 magyarországi település tényleges hulladékadatait elemzi 2012 és 2023 között – ez az egyik legnagyobb ilyen jellegű, településszintű adatbázison végzett elemzés Európában. A kutatók ún. panelregressziós modelleket alkalmaztak, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyes települések sajátosságait és az általános időbeli tendenciákat egyidejűleg figyelembe vegyék, így az összefüggések torzítatlanabbul mérhetők. Emellett a korábban leginkább a COVID által okozott extra halálesetek vizsgálatánál alkalmazott „excess over expectet” módszert is alkalmazták: megbecsülték, mennyi hulladék keletkezett volna járvány nélkül és ezt vetették össze a tényleges adatokkal.
Az eredmények alapján a szigorúbb járványügyi korlátozások időszakában – amelyet az oxfordi Stringency Index mér – mind a szelektív, mind a vegyes hulladék mennyisége növekedett. A modellek becslése szerint a járvány ideje alatt fejenként 6–24 kilogrammal keletkezett több hulladék a várt szinthez képest. A szelektív gyűjtés aránya azonban nem változott érdemben: a két hulladékáram nagyjából párhuzamosan nőtt. Másodlagos eredmény, hogy a hatás városméret szerint erősen szórt: a nagyvárosokban a pandémia idején fejenként akár 147 kg-gal is több hulladék keletkezett a falvakhoz képest, és ott nőtt legjobban a szelektív arány is.
A kutatók szerint az egyik lehetséges magyarázat az ún. körkörös visszapattanó (rebound) hatás: aki rendszeresen szelektál, az úgy érezheti, hogy már megtette a dolgát a környezetért – és ez csökkenti a késztetést a hulladéktermelés visszafogására. Az adatok összhangban vannak azzal a feltételezéssel is, hogy az online vásárlás robbanásszerű növekedése – amely Magyarországon 2019 és 2022 között 35%-ról 61%-ra ugrott – tartósan emelte a csomagolási hulladék mennyiségét. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a modell volumenben kapott eredményeit a rendelkezésre álló adatok minősége miatt érdemes némi fenntartással kezelni és inkább a tendenciákra érdemes fókuszálni. Az tehát, hogy növekszik a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége, nem feltétlenül jelenti, hogy a fogyasztók környezettudatosabban viselkednek – amennyiben ezzel egyidejűleg a kommunális hulladék mennyisége is nő, úgy mindössze nagyobb terhelést kapnak az újrahasznosítást végző vállalatok és szervezetek, a gazdaság érdemben nem lesz fenntarthatóbb.
Az eredmények megkérdőjelezik azt a kommunikációs gyakorlatot, amely az újrahasznosítási arányt önálló sikermutatóként kezeli. Ha a szelektív gyűjtés bővülése nem jár együtt az összes hulladék csökkenésével, a mutató félrevezető képet adhat a tényleges környezeti teljesítményről. A kormányzati kommunikációnak ezt a különbséget expliciten meg kellene jelenítenie.
A városméret szerinti erős különbségek továbbá arra utalnak, hogy a jelenlegi, egységes hulladékdíj-struktúra nem ösztönöz hatékonyan: ahol jobb az infrastruktúra, ott több hulladék is keletkezik – nem kevesebb. A járványidőszak alatt tartóssá vált online vásárlási szokások és a csomagolási hulladék összekapcsolódása pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) rendszer szigorítása és az újracsomagolási kötelezettségek hatékonyabb érvényesítése nélkül a szelektív gyűjtés kapacitásbővítése önmagában nem elégséges. A kutatás emellett rámutat arra, hogy a valós idejű, településszintű hulladékadatok hiánya komolyan korlátozza a beavatkozások célzottságát. Egy egységes, digitális adatszolgáltatási rendszer bevezetése – amely a hulladékösszetételt és a szennyezési arányokat is tartalmazza – előfeltétele lenne az adaptív, bizonyítékalapú hulladékpolitikának.
A szerzőről: Ráti József a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója és oktatója. Kutatásaiban a háztartások viselkedését és a környezetpolitika kapcsolatát vizsgálja, különös tekintettel a fogyasztási minták és a hulladékgazdálkodás összefüggéseire. Elérhetőség: Rati.Jozsef@uni-nke.hu
A cikk: Ráti, J., & Maró, Z. M. (2026). Recycling gains and material losses: A panel analysis of household waste trends in a decade of disruption. Environmental Development, 59, 101447.
Nyitókép forrása: dashu83 / depositphotos.com
