Franciaországban beindult a köztársasági elnöki pozícióért vívott csatározás
Majdnem pontosan egy évvel a köztársasági elnökválasztás előtt a vezető politikai szereplők már most felsorakoznak a startvonalra. Egy év bármilyen más országban feltételezhetően igen hosszú időnek tűnhet, különösképpen egy politikai kampány indítása szempontjából. A francia politika azonban a köztársasági elnöki pozíció körül gravitál. Ezzel magyarázható annak valamennyi választási folyamatot felülíró szerepe. Az elnöki ambíciók korai kinyilvánítása lehetővé teszi ugyan azt, hogy a franciák tudatába az illető személye beépüljön, de mindennek hátrányai is lehetnek, többek között az, hogy a választópolgárok megunják az érintett jelölt állandó jelenlétét
A köztársasági elnökválasztás mint a francia belpolitikai élet origója
1962 óta a Köztársasági Elnököt közvetlen, általános választójog útján választják. Ez a Franciaországban a legnagyobb presztízzsel bíró politikai poszt, részben protokolláris rangja miatt, de legfőképpen az államhatalom megtestesítőjeként. Az elnök Franciaország államfője, a hadsereg főparancsnoka. Ő garantálja az 1958-ban Charles de Gaulle által létrehozott Ötödik Köztársaság alkotmányát. A Köztársasági Elnök meghatározó súllyal bír a végrehajtó hatalomban. Továbbá prominens szerepet játszik a külpolitikában és általában irányítja a kormány politikáját. A Köztársasági Elnök nevezi ki a miniszterelnököt és a miniszterelnök javaslata alapján a kormány többi tagját. Elnököl a minisztertanács ülésein, ahol aláírja a rendeleteket és határozatokat és kihirdeti a törvényeket.
A jelenlegi belpolitikai helyzet kontextusában az egy év múlva, azaz 2027. május 9-én esedékes elnökválasztásra még fokozottabb figyelem összpontosul. A 2017 óta pozícióban lévő Emmanuel Macron nem indulhat újra két elnöki ciklus után, azaz a leköszönő államfő nem szállhat újra versenybe pozíciójának megtartása érdekében. A márciusban lezajlott önkormányzati választások valójában valamennyi párt számára relatíve sikerrel végződtek, azaz igazi győztesről egyik formáció esetében sem beszélhetünk. A 2024 júniusában Emmanuel Macron által feloszlatott Nemzetgyűlés utáni választások voltaképpen belpolitikai patthelyzetet eredményeztek egy, még eddig soha nem látott mértékben fragmentált politikai felosztás formájában. Ezek a nagyjából egyenlő erőviszonyok vezettek az elmúlt közel két év folyamán az egymást váltogató miniszterelnökök és kormányok hosszú sorához, megbélyegezve ezzel a belpolitikai válságot és döntésképtelenséget. Ebben a több szempontból is bizonytalan belpolitikai helyzetben korántsem meglepő tehát, hogy már most, azaz egy évvel a kitűzött dátum előtt vagy egy tucatnyi politikai szereplő bejelentette indulási szándékát a jövő év tavaszán esedékes elnökválasztás küzdelmében.
A macroni politikai stratégia következményei
Az Emmanuel Macron első elnöksége kezdetétől fokozatosan bevezetett „se jobb, se bal” politikai stratégia a klasszikus jobb- és baloldali formációk felülírásához jelentősen hozzájárult. A Macron hatalomra jutásának motorjául szolgáló En marche! mozgalom, illetve új párt egy önmagát a politikai paletta közepén elhelyező, ugyanakkor egyértelműen gazdasági liberális elvek mentén felépülő, azaz sokkal inkább jobbra húzó erőként értelmezhető. Macron és a később Renaissance-ra átkeresztelt, magát centrumpártként definiáló formáció szélsőségek elleni harca ellenére a francia választópolgárok preferenciái évről évre egyértelműen polarizálódnak. Ez ugyanakkor korántsem csupán francia jelenség, akár csak ha a néhány napja Nagy-Britanniában lezajlott választásokon történelmi szempontból rendkívüli eredményt elért Nigel Farage vezette Reform UK-re gondolunk.
Előzetes esélylatolgatások
A már hivatalosan is versenybe szállt jelöltek között Emmanuel Macron első elnökségének első miniszterelnöke, Édouard Philippe, az Horizons párt elnökének neve érdemel szót. Ő tette először hivatalossá jelöltségét már 2024 szeptemberében. Jelenleg több felmérés szerint képes lehet megnyerni a második fordulót. Azonban esélyeit jelentősen beárnyékolhatja a volt belügyminiszter, Bruno Retailleau, a Republikánus párt elnökének indulása és potenciális esélye a győzelemre. Egy másik ismeretlen tényező: Marine Le Pen jelenléte a rajtvonalnál. A három sikertelen elnökjelölti próbálkozás után a Nemzeti Tömörülés emblematikus figurája hivatalosan ismét a ringbe száll. Valójában azonban részvétele a versenyben igencsak bizonytalannak tűnik, sorsa ugyanis az európai parlamenti asszisztensekkel kapcsolatos bírósági ügye fellebbezési tárgyalásának ítéletétől függ, amelyre július 7-én kerül sor. Állami pénzek sikkasztásának vádjával a közügyektől való eltiltása miatt Marine Le Pen jelenleg nem indulhat az elnökválasztáson, azaz politikai jövője forog kockán. A 2027-es elnökválasztások nagy esélyesének tartott Nemzeti Tömörülésnek van azonban egy B terve: amennyiben Le Pen büntetését fellebbezésen megerősítik vagy akár súlyosbítják, a párt elnöke, Jordan Bardella fog indulni az elnökválasztáson.
A baloldal megosztottsága
Az Engedetlen Franciaország (La France Insoumise – LFI) vezéregyénisége, Jean-Luc Mélenchon már március elején hivatalosan is elindította elnökválasztási kampányát a TF1 csatorna este 8 órás híradójában. Mélenchon úgy jellemezte magát, mint aki „a legjobban felkészült az előtte álló helyzetre”. Az Engedetlen Franciaország alapítója, aki 2022-ben 21,95%-os eredményt ért el, kevesebb, mint 1,5 ponttal lemaradva Marine Le Pentől, úgy véli, hogy végre bejuthat a második fordulóba. Míg Mélenchon a baloldali jelöltek között valóban esélyesnek tűnik, a második fordulóban szélesítenie kell a választói bázisát is. És itt rejlik a legfőbb probléma: egyelőre minden közvélemény-kutatás azt jósolja, hogy veszíteni fog a második fordulóban. Mélenchon azonban arra számít, hogy ugyan pártjának sok esetben szélsőséges kijelentései miatt sokan határozottan elszigetelődnek az Engedetlen Franciaországtól, azonban egy Nemzeti Tömörüléssel való második fordulós megmérettetésben ez a formáció jelentheti az egyetlen lehetséges alternatívát azok számára, akik egy radikális, szélsőjobboldali pártot korántsem látnának szívesen az ország élén. A 2024 júliusi előrehozott nemzetgyűlési választásokon ugyan még sikerült a baloldali Új Népfront pártcsoportnak a francia választójognak köszönhetően az ország első pártjaként bejutnia a Parlament alsóházába, azonban mára ez a szolidaritás már romjaiban hever. A számtalan baloldali elnökjelöltnek előválasztáson kellene átmennie, azonban Mélenchon őket mintegy beelőzve, már május 3-án bejelentette indulását.
És Macron mindebben?
Két ciklus után az államfőt az Alkotmány arra kötelezi, hogy átadja a helyét. De vajon Emmanuel Macron csupán passzív szemlélője lesz-e ennek az elnökválasztási kampánynak vagy hallatja-e majd a hangját az ellenfeleivel szemben és a potenciális utódjaival támogatására…, akik azonban nemigen szeretnének ebben a szerepkörben a ringbe lépni. Macron elnök támogatása ugyanis negatív rekordokat dönt. Ugyan a Donald Trump vezette Egyesült Államokkal szembeni határozott fellépése az iráni konfliktus kapcsán, illetve a francia és kibővítve az európai szuverenitás védelem megerősítése által előirányzott indítványozásai némiképp megnövelték a népszerűségét, ez azonban még így is történelmi perspektívában is rendkívül alacsony marad.
Potenciális következmények az EU-ra nézve
A francia elnökválasztásnak egyértelműen meghatározó következményei lesznek az Unióra nézve is. A Patrióták Európáért európai parlamenti frakciójának elnökeként a Bizottságot és különösképpen annak elnökét konzekvensen és vehemensen támadó Jordan Bardella esetleges, sőt potenciális köztársasági elnökké válása érthető módon kelt félelmet számos európai politikai vezetőben. A márciusban lezajlott helyhatósági választásokon a Nemzeti Tömörülés színeiben induló és polgármesteri pozícióba kerülő jelöltek egyik első intézkedése például az európai zászló eltávolítása volt az érintett városházak homlokzatáról. Szintén veszélybe kerülhet a már amúgy sem igen stabil lábakom álló német-francia védelmi együttműködés, többek között a Nemzeti Tömörülés igen sokszor német ellenes attitűdje miatt.
De ezeket a fentebb leírt feltételezéseket és esélylatolgatásokat természetesen még alapjaiban felülírhatják az előttünk álló egy év történései.
Nyitókép forrása: brushpiquetr / depositphotos.com
