Az országos kompetenciamérés (OKM) eredményei nem csupán statisztikai adatok, az egész oktatási rendszer állapota tükröződik bennük. Amikor azt látjuk, hogy minden ötödik diák nehézségekkel küzd az alapvető készségek terén, érdemes a jelenség mélyére nézni: nemcsak azt kérdezni, mi történt, hanem azt is, miért. Ez az írás arra vállalkozik, hogy a felszín mögé tekintve rendszerszinten értelmezze a tendenciákat.
Az országos kompetenciamérés adatai szerint 2025-ben a magyar diákok 22 százaléka matematikából alulteljesített, szövegértés tekintetében pedig ugyanekkora azoknak az aránya, akik csak egyszerű információkat tudnak értelmezni. Sajnos, ez nem új keletű jelenség, a XXI. század harmadik évtizedének elejétől kezdődően hasonló eredmények születnek.
A 2001-ben indult OKM kezdetben az általános iskolák 6. és 8. évfolyamán mérte a matematikai és szövegértési kompetenciákat, amit később a középiskolákra is kiterjesztettek. A vizsgálat a diákok tudásának objektív értékelésére szolgál, lehetővé teszi az országos szintű összehasonlítást, a fejlődési tendenciák nyomon követését, valamint a hátrányos helyzetű tanulócsoportok azonosítását.
Az Oktatási Hivatal szervezésében megvalósuló rendszerszintű mérés közel egy évtizede az érdeklődés középpontjában áll, az oktatási szakértők mellett a széles közvélemény is figyelemmel kíséri. Az eredményeket egyes szakértők gyakran eltérő értelmezési keretekben, a szakmai diskurzusok kereszttüzében mutatják be, azonban jelen elemzés nem ezeknek az értelmezéseknek a vizsgálatára vállalkozik.
Rendszerszinten próbáljuk megvilágítani, mi állhat a néha nyugtalanító eredmények mögött. Többek között vizsgálnunk kell azt a problémát, hogy miért nő évről évre a gyengén teljesítő tanulók aránya.
Elöljáróban megjegyezzük, hogy bár vannak reményteli elmozdulások, ugyanakkor továbbra is jelentős fejlesztési tartalékok láthatók. Egyes évfolyamokon és kompetenciaterületeken mérsékelt javulás figyelhető meg, különösen a hátrányos helyzetű térségekben. A komplex programmal fejlesztendő járások tanulóinak jobb eredményei azt bizonyítják, hogy a célzott beavatkozások – például a hátránykompenzációs intézkedések és a tanodai hálózat bővülése – képesek pozitívan hatni a tanulói teljesítményekre. Ezek az adatok tehát azt jelzik, hogy megfelelő pedagógiai és szakpolitikai eszközökkel a lemaradás mérsékelhető.
Ugyanakkor nem kerülhető meg annak a problémának a feltárása, hogy ezzel párhuzamosan évről évre növekszik a gyengén teljesítő tanulók aránya. A 2025-ös adatok szerint például 8. évfolyamon matematikából a tanulók mintegy 22–23%-a, szövegértésből pedig körülbelül 22%-a nem éri el a minimumszintet. Ez nagyjából minden ötödik tanulót érint. A korábbi évekhez viszonyítva ez több százalékpontos növekedést jelent, ami arra utal, hogy a gyengén teljesítők aránya tartósan magas, és bizonyos esetekben emelkedő tendenciát mutat.
Ennek értelmezésére összpontosítva három főbb elemet feltételezhetünk:
- a Covid–19-járvány miatt bevezetett digitális távoktatás kedvezőtlen hatása
- az alfa generáció figyelmi képességének drasztikus csökkenése és
- az iskolák és a tanulók eltérő hozzáállása a méréshez
Ezeknek a vizsgálata segít abban, hogy a szakpolitika és a közvélemény alaposabban megérthesse az okokat, amelyeket részben generációs hatások erősítenek fel.
A Covid–19-járvány miatt bevezetett digitális távoktatás negatív hatása
A Covid–19-járvány miatt 2020–2022 között a magyar diákok hosszabb időre digitális távoktatásra kényszerültek, ami jelentősen megváltoztatta a tanulási környezetet és a szokásokat. A hirtelen átállás során számos pedagógiai kihívás jelentkezett: a tananyag online adaptációja nem minden esetben volt megfelelő, és a diákok motivációja, önálló tanulási készségei sokszor nem voltak kellően fejlettek a virtuális oktatáshoz. A merőben új tanulási stratégiák, a tananyaghoz való hozzáférés esetleges nehézsége jelentősen hatott a tanulók iskolai teljesítményére. A különböző digitális eszközökhöz való hozzáférés egyenlőtlensége ráadásul tovább növelte a tanulók teljesítménye közötti szakadékot. A személyes interakciók és az azonnali visszajelzés hiánya csökkentette annak a lehetőségét, hogy a diákok korábbi fejlődési dinamizmusa fennmaradjon.
Bár a pedagógusok jelentős része igyekszik innovatív módszerekkel kompenzálni a hiányosságokat, a hosszú távú digitális oktatás következményei az OKM eredményeiben is tetten érhetők. Fontos azonban kiemelni, hogy a járvány hatására számos iskola fejlesztette digitális infrastruktúráját és pedagógiai kompetenciáit, ami hosszú távon a tanulási folyamatot is erősítheti.
Összességében a Covid–19-járvány idején bevezetett távoktatás átmeneti teljesítménycsökkenést eredményezett, ugyanakkor felgyorsította a digitális oktatási készségek fejlődését. Valószínűsíthető, hogy az eredmények idővel javulni fognak, különösen a kilencedik és a tizedik évfolyamokon, hiszen ezeket a tanulókat a koruk miatt csak negyedikes és ötödikes korukban érintették a járvány idején bevezetett digitális oktatás hátrányai. Ők a Covid–19-járvány előtt az alsó tagozatban teljes egészében tantermi környezetben tanulhattak, ami a kompetenciák fejlődése szempontjából különösen meghatározó időszaknak számít.
Az alfa generáció koncentrációs képességének drasztikus csökkenése
Az alfa generáció, azaz a 2010 után született gyermekek esetében a tanulási folyamatokat jelentősen befolyásolja a koncentráció időtartamának rövidülése, amit a digitális eszközök és a folyamatos multimédiás ingeráradat is erősít.
A gyorsan váltakozó vizuális és auditív ingerek miatt a diákok nehezebben koncentrálnak a hosszabb és összetett feladatokra, továbbá az elmélyült olvasás, problémamegoldás és következtetés képessége is csökken. Hozzátehetjük, hogy emiatt mind az induktív, mind a deduktív gondolkodási képességek csökkennek, amelyek a kompetenciamérésen való jó teljesítmény előjóslói. Ez a jelenség különösen a matematikai és szövegértési feladatok során érzékelhető, ahol a logikai láncolatok és a szövegkörnyezet átfogó értelmezése kulcsfontosságú. Ennek megfelelően a pedagógusoknak érdemes lehet új módszertani eszközöket alkalmazniuk és aktívan bevonni a diákokat ahhoz, hogy fenntartsák a tanulók figyelmét.
Magyarországon jelenleg kifejezetten magas színvonalú pedagógus-továbbképzés zajlik, ennek során az aktív pedagógusok szakmódszertani eljárások széles skáláját ismerhetik meg. A régi, megszokott frontális tanítási módszerek fokozatos elhagyásával és az újszerű tantermi módszerek (kooperatív oktatási technikák, projektmódszer, cselekedtetve tanulás) alkalmazásával hatékonyan fejleszthetőek az alfa generáció tagjai. Emellett a digitális kompetenciák és a multimodális tartalmak megfelelő alkalmazása segít a fókuszált figyelem fenntartásában. Az alfa generáció figyelmi kapacitásának csökkenése a tanulási eredményekben is megmutatkozik, ezért fontos tényezőként kell kezelni az oktatási stratégiák kialakításakor. Arra kell törekedni, hogy a diákok képesek legyenek a koncentrált, elmélyült munkára. Ezt úgy valósítható meg, ha a tanulók idegrendszerének fejlődésére megfelelő figyelmet szánunk.
Az iskolák és a tanulók eltérő hozzáállása a méréshez
Az évente májusban lezajló országos kompetenciamérés idején esetenként tapasztalható, hogy sem a diákok, sem az iskolák nem kezelik az elvárható komolysággal a felmérést. Magyarországra egyébként hagyományosan erős vizsgakultúra jellemző, ám a diákok motivációja többnyire abban az esetben magas, ha az eredményeknek tétje van, például az osztályzat vagy a továbbtanulás szempontjából. Mivel az OKM-en nyújtott teljesítményre nem adható osztályzat, sok tanuló számára a feladatok inkább kötelező és felesleges nyűgnek tűnnek. Ennek megfelelően a koncentrációjuk alacsony, és az erőfeszítésük is gyakran elmarad a szükségestől.
Az iskolák hozzáállása a méréshez szintén eltér egymástól. Bár intézkedési tervet kell készíteniük, ha a minimumszintet el nem érők aránya meghaladja 20%-ot, sok helyen a mérés adminisztratív kötelezettségként és nem pedagógiai lehetőségként jelenik meg. Ez a motivációs és szervezeti különbség torzíthatja a mérések eredményeit, és nehezíti a rendszerszintű összehasonlítást. Ugyanakkor látható, hogy ahol a pedagógusok és az intézmények tudatosan kezelik a mérési folyamatot, ott a tanulók komolyabban veszik a tesztírást, ami javítja az eredményeket, és pontosabb képet mutat a fejlesztendő területekről.
Összességében az országos kompetenciamérés 2025-ös eredményei rávilágítanak azokra a kihívásokra, amelyek a magyar diákok teljesítményét befolyásolják: a Covid–19-járvány miatt bevezetett digitális távoktatás, az alfa generáció figyelmi sajátosságai, valamint a mérési motiváció és a méréshez való hozzáállás eltérő módja az iskolák és tanulók körében.
A vizsgált adatok alapján nemcsak a problémák, hanem a jó eredmények is láthatóvá válnak. Ezek megismerése segíthet abban, hogy az oktatáspolitika és az intézményi gyakorlat célzott, rendszerszintű válaszokat adjon a feltárt problémákra. A jövő szempontjából kulcsfontosságú, hogy az oktatási rendszer képes legyen alkalmazkodni a digitális környezethez, a generációs sajátosságokhoz és a tanulói figyelem átalakulásához, mert csak így biztosítható a kompetenciák tartós és széles körű fejlesztése.
Nyitókép forrása: halfpoint / depositphotos.com
